Ági mostanában mindenkivel összeveszik, folyton morog, hiába mondasz bármit, ő rögtön megsértődik, semmit nem csinál meg elsőre és mindennap eljátssza ugyanazokat a kártyákat: Reggel: nem megyek el pisilni, nem. Nem akarok fogat mosni, nem fogok. Délben: Nem kérek levest, nem. Nem bírok többet enni. Végül itatjuk a terítőt: Jaj anya, bocsi, véletlen volt. Délutáni alvás: Nem fekszek le...én nem fogok lefeküdni..azért sem. Este: Nem megyünk még aludni, nem pakolom el a játékokat, nem. Olvassunk még egy mesét, légyszi, utána rögtön lefekszek. A harmadik mese után: Nem fekszek le, én nem azt mondtam, nem és nem....aztán ezek után jön a bömbölés, majd az anya ne haragudj, végül az anya, ugye nem haragszol rész. Naponta kb. 10szer. Már előre lejátszuk neki a forgatókönyvet, de azon sem lepődik meg.
Bár tulajdonképpen kezdem megérteni Ági viselkedését. Ő ugyanis az egyetlen, aki Emma születésével pozíciót vesztett. Míg Évi maradt a legnagyobb, meg persze gyerekszemmel a legszebb, legokosabb, leggyorsabb és legügyesebb, addig Emma kitúrta Ágit a legkisebb, legcukibb, legaranyosabb helyről és ő fellépett a középső pozícióba, ami valljuk be kb olyan, mint egy ezüst érem az olimpián. Ő mindig mindenben a második, hiába próbálja, még nem megy minden úgy, mint Évinek és még a legcukibb baba pozíciót is elveszítette. Ha jól belegondolok, valóban borzasztó lehet neki, nem csodálom, hogy folyton küzd, morcog és veszekszik. Ma mondtam, neki, ha úgy érzi, nagyon kell morogjon, jöjjön oda és megölelem. Végül nagyon élvezte, hogy kinyomtuk belőle a morgó szuszt.
