Fürdés után próbálom kikönyörögni a gyerekeket a kádból:
Anya: -Ki száll ki elsőnek a kádból?
Emma:: -Én nem!
Évi: -Én sem!
Ági:-Én sem!
Anya: - Ágika, gyere, szállj ki, te már ügyes, nagy vagy!
Ági: - Neeem, szálljon ki Emma.
Erre Emma felháborodva: - Neem, Ági, én kicsi vagyok!!!!
-Anya, nagyon szeretlek, te vagy a legjobb anyuka a világon!!!! Anyaaa, ugye, hogy én vagyok a legaranyosabb gyereked?
:-)
-Anya, mi ez?
-Csempe.
-Apa csinálta???
-Nem, ez már így volt, amikor beköltöztünk.
-Anya, mi ez arcodon???
-Ránc.
-Apa csinálta???
-Háááááát....
Emma kinyitja a zenélő könyvet, ahol a "Csön csön gyűrű.." szövege van, majd rámutat a cs és az ö betűre:
"Anya, nézd, ez a cs betű, ez meg az ő."
Hiába...a nővére olvasni tanul...
Évike hihetetlenül nagy iskolás lett. Potyognak a fogai és elkezdett olvasni. Még nem ismer minden betűt, de már egy csomó mindent össze tud olvasni. Ma is gyerekzenéket néztek/hallgattak a youtube-on, amikor jön hozzám, hogy azt írta, hogy OVI TÉVÉ....teljesen meglepődtem, hogy már így el tudta olvasni. Nagyon lelkes, próbálja a könyvekből is kiolvasni, amit már tud (persze még nem is ismer minden betűt). Persze Ági hasonlóan lelkesedik, szerintem megtanul Évitől olvasni, mire iskolába kerül. Évi nagyon szereti a sulit. Lilla a nagy barátnője, mellette ül. Végre látom, hogy a suliban teljesen felszabadul, jó kedve van és lelkes, gyönyörűen ír. Csütörtökönként lovagolnak tanóra keretében, délután énekkarra jár, pénteken meg mennek Ágival együtt úszni. Mindennap háromkor végez, házit nem kell hazahozni, délután háromig megcsinálják, még most az őszi szünetre sem hozott haza semmit. Szóval tök jó :-)
Juppijééé! Mire a nagyok kikerültek a kergülésből Emmát is elérte a csodás hisztikorszak. Már alig vártam, hogy mikor jön el ez a csodás szakasza a gyermeknevelésnek. Emmácska természetesen mindent EGYEDÜL csinál, vagy legalább is egyedül próbálkozik (evés, öltözés, cipőhúzás, fogmosás, emeletes ágyra fel és lemászás, kutyaetetés, konzervkinyitás, kenyérvágás, kakaókészítés), senki nem segíthet semmiben, és amikor így nem megy (az esetek 90%-ában), akkor jön a nagybetűs HISZTIIII
Ha pl. az az egyszerűnek tűnő feladatunk akad, hogy vegyünk fel egy kabátot és egy cipőt és jussunk el 3 gyerekkel a könyvtárig, ahogy ez ma is történt, akkor Emma lelkesen elrohan a cipőjéig, a jobbat a bal lábára, a balt a jobb lábára rángatja, ha odamegyek segíteni, akkor kikapja a kezemből és csapkodni kezd, ha esetleg gyanútlanul felhúzom rá a cipőjét, akkor lerángatja és mérgesen kezdi elölről....és hol van még a kabát és a sapka...röpke 30 perces küzdelem után, kicsi trükközéssel elindulunk...csakhogy Emácska már nagy, Emmácska nem hajlandó beülni a babakocsiba, gyalogol kemény öt percig, majd könyörög, hogy vegyem fel....én kitartok: vagy babakocsi, vagy séta...Emma sétál...babakocsi az nem...ismét ácsingózik, vegyem fel, de nem.....babakocsi, vagy séta...Emma sétál...már az út felénél tartunk...a 10 perces út negyvenedik percénél. Aztán még egy 10 perc és valahogy tesói segítséggel bekönyörögjük...na jó betuszkoljuk a babakocsiba (miután negyedszer is földhöz vágja magát séta közben, amiért nem viszem). Ettől kezdve már fellélegezhetünk, csak a könyvtárban legyen rossz a fűtés, nehogy le kelljen vegyük a kabátot. De pech... a fűtés tökéletesen működik, vetkőzünk, majd könyvet választunk, öltözünk, ami szinte simán megy, csak akkor sértődünk meg, amikor a könyvtáros néni elveszi tőlünk a könyvünket, de mivel csak egy percre, ezért pont elkapjuk a hisztit idejekorán. Hazafelé indulunk, kis kitérővel, mert még be kell menni a boltba bevásárolni. Természetesen a babakocsiba nem ül be mesénk főszereplője, kitartóan gyalogol, Évi tolja a babakocsit, Ági baktat mellettünk, babakocsi kereke persze kiesik és ott marad az út másik oldalán, amiért anya, jelen esetben én, visszarohanok, miután átpakoltam a kölyköket a túloldalra. Innét már csak 50 perc és hazaérünk, csak Emmát kell valahogy betrükközni a babakocsiba (ismét). Micsoda szerencse, hogy véletlenül van nálunk egy könyvtári mesekönyv, amivel Emma figyelmét leköthetjük és hajlandó beülni a babakocsiba, azzal a feltétellel, ha megállás nélkül kérdezgetjük tőle, hogy hol a kutya? Na és a néni? Hol a labda? Hát a hinta?...szerencsére a két nagylány is beszáll a kérdezésbe, így nekem minden harmadik kérdés jut csak. Valahogy eljutunk a boltig, ahol villámbevásárolok, mielőtt Emma felfedezi a csokikat. A bolttól hazafelé, már mindenkinek lóg a nyelve, két fokban indultunk nagy kabátban, sapkában, most meg tűz a nap, mintha csak azon viccelődne, hogy hehehe kellett nektek annyit öltözni, aztán hazaérünk, Emma persze a vetkőzésnél üvölteni kezd, amiért levettem a sapkáját, csapkodva fekszik a földön, de most ez valahogy a család másik három tagját nem lepi meg...
Legnagyobb kicsi lányunk holnapután iskolás lesz! Pontosabban fogalmazva, (épp, mint Vackor) megkezdi az első bé-t. Abba az iskolába fog járni, ahol én is tanítok. Az általános iskola a középsulival szemben lévő épület, kislétszámú osztályairól híres. Éviék nyolcan lesznek, öt lány és 3 fiú. A termükben 4 pad van, úgyhogy nem könnyű elbújni a hátsó sorban, ami valójában a második. Megkapta már a könyveket, Ágival nagyjából egy este alatt megoldották szóban a fél matek könyvet. Hétfőn, a tanévnyitón Évi is verset fog mondani (bár én jobban izgulok, mint ő). A nagy 12.-esek fogják bevezetni a kicsiket a suliba. Két tündéri tanítónőjük lesz, de még más tanítja az angolt, az éneket és az infót. Ott ebédelnek, kapnak még tízórait és uzsit is. Kettőtől háromig lesz napközi, háromra már mehetek érte, ami külön jó, mert Emma is háromkor végez, meg Ágit is 3-tól haza lehet vinni. Iskolatáska nem kell, házit ott megcsinálják, csak hétvégére kapnak valamit. Péntek délután mennek úszni, Ágit is talán elviszik, valamint a lovaglás is a tesióra része. Úgyhogy szerintem nagyon jó lesz!
Emma is hétfőn megy ismételten bölcsibe, mert egy hétig itthon volt, piros torokkal. Tegnap volt egy kis nyárbúcsúztató parti a bölcsiben, arra már mentünk. Emma el is kezdett üvölteni, amikor beléptünk a bölcsi ajtaján, aztán megnyugodott, hogy mi is ott vagyunk. Teljesen jól eljátszott a nagytesókkal, aztán a végén a gondozónő odajött hozzá köszönni, ettől Emma egészen az ajtóig menekült, ahol mutatta nekem, hogy is kellene azt a kilincset nagyon gyorsan lenyomni és elhúzni innét, aztán amikor már fél lábbal kint voltunk az épületből, akkor boldogan kiabált vissza, hogy "Sziiijjjjjaaaaa! Sziiijjjjjaaaaa!" Úgyhogy a hétfői kezdés nem lesz könnyű, de apa marad még egy kicsit Emmával, mi meg megyünk Évivel a verspróbára, 9-től meg tanévnyitó. Előtte leadjuk Ágit az oviban, ami ugyancsak nem lesz egyszerű eset...mert
...Ági iskolába akar menni, mert Ági is ott akar lenni az évnyitón, mert Ági is ki akar öltözni, de ha az iskola nem lehetséges, akkor meg bölcsibe akar menni, de az óvoda, na az szóba sem jöhet, oda aztán már nem. (Pedig ő az egyetlen, aki nem vált helyet) Viszünk hétfőn Marika néninek virágot, hátha akkor hajlandó lesz Ági oviba menni.
Az én órarendem is alakulóban van, 18 órám lesz, egy 10., 11., 12. és egy általános 4. osztály. Egyelőre úgy tették, hogy pénteken nincs órám, akkor Emmát sem vinném bölcsibe, a többi napon 4-5 órám van, hétfőn el tudnám hozni Emmát ebéd után, a többi napon ott alszik, de a gondozónők szerint jobb lenne, ha végig ott aludna...na majd meglátjuk.
Apa még mindig munkát keres, ami kicsit egyszerűbb lesz, ha itt csend és nyugalom lesz délután háromig.
Na de most mennek kell, Ági vár a trambulinon, Emma pedig épp egy bilivel üldözi a cicát, hogy "cicaaaa kakkkkiiii!"
Tudom, négy hónap, lassan öt hónap lemaradását nem illik 3 sorban bepótolni, de most van öt percem, mert 6:55 van és Emmának csak 7-kor van ébresztő, hogy kicsi életjelet adjak magunkról. Már nemcsak, hogy Emma gyalogol, de szalad, fut, rohan, esik és puffan is nagyokat. Éppen ma 19 hónapos és hát kérem harmadik napja, hogy nagy bölcsis. Kedden kezdtük a beszoktatást, hogy szeptember 1-ig beszokjon, tegnap meg már ott is aludt (én szívesen vittem volna haza, de nem adták korábban, olyan ügyes volt :-)) Nagyok is jól megnőttek a nyáron, Évi 7 éves lett. Azóta persze nagylánynak érzi magát, ezért folyton vitatkozik mindenkivel, ha Ági nincs kéznél, akkor velem, vagy apával. Ági pedig kezdd komolyodni. A mindig "rákellszólniÁgi" teljesen jó gyerek lett. A nyarunk tele volt eseményekkel. Mivel apát májusban elküldték a munkahelyéről, ezért együtt volt a család, voltunk a Balatonnál, Zalában, Erdélyben, Sepsiszentgyörgyön, de még a Vaskapunál is. Ha épp nem voltunk valahol, akkor mi fogadtunk vendégeket, úgyhogy unatkozni nem volt időnk. Most lassan bele kellene rázódni a szeptemberbe, mert lesz egy iskolásunk, egy ovisunk, egy bölcsisünk és egy tanár nénink az ősszel....
7 óra..ébresztem a bölcsist.
Emma megtette az első lépéseit. Most már 3-4 lépést is mer egyedül lépni, no persze megválogatja, hogy kihez lép oda, Ágihoz egyelőre még nem mer odamenni egyedül, de boldogan gyalogol vele kézenfogva, Évihez már odamegy.
Mióta nem írtam kinőtt Emmusnak néhány foga, Évinek pedig kipotyogott pár. Nagylányok egyre csak nőnek, kicsi pedig követi őket mindenben, főleg a hülyeségben.
Emma beszél egy-két szót: Emma, Apa, Anya, Evi, Ádi, Aja gyejeeee!!!, Vauvau, baba és hasonlókat, ezzel a pár szóval is tökéletesen megérteti magát, határozottan kiragadja például Ági kezéből a játékot és visít hozzá. Évihez például odamegy a teraszon, kézen fogja, elvezeti a kapuhoz és mutatja neki, hol nyissa ki (na és persze felháborodik, ha ezt Évi nem teszi meg).
Gyönyörű tavasz van, ismételten füvesítünk és öntözünk lelkesen. A teraszunkon fészket rakott egy madárpár,nagyon várjuk a fiókákat.
Gyerekek persze folyton betegek, túl vagyunk már tüdőgyulladáson, náthán, hörghuruton, most épp dobhártyagyulladásnál tartunk. A nagyszámok törvénye alapján ötből legalább egy mindig beteg, de inkább több.
Van egy új, tündéri bébiszitterünk, Ilonka néni, aki amellett, hogy vigyáz a gyerekekre, hol egyre, kettőre, esetleg háromra, (betegségfüggően) amíg én tanítok, hoz nekünk sütit, főz szilvásgombócot, babaruhát varr, arcot fest, játszótérre megy, tündérruhát készít.
Suliból már csak 2 és fél hónap!!! Május 6-án kisérettségi (abszolút 0 szinten lévő és 0 akaraterővel rendelkező emberekkel, akiket egyáltalán nem érdekel semmi). De utána már csak 1 hónap és nyári szünet….jajjjjj de jó lesz J
Ágival kitalálóst játszunk. Ági gondolt valamire, de sehogy sem tudom kitalálni.
-Azt már tudom, hogy madár, tolla van, két lábú, fehér és sárga.
Költöző madár? Télen elmegy innét?
-el, igen. (Vágja rá Ági határozottan)...vagyis nem, nem költözik.
-Galamb? Gólya?
-Neeem dehogy, az nem sárga.
-valamilyen papagáj?
-Jaj, nem, dehogy. Annyit elárulok, hogy a feje sárga, a többi része fehér.
Töröm a fejem, de sehogy sem jutok előbbre.
-Ágikám, szabad a gazda! Nem tudom kitalálni.
-Jaj, anya, hát a sárga fejű fehér rigó!
(Hogy nekem ez miért nem jutott rögtön az eszembe?!? :-)))
Kiesett Évike negyedik foga is!! Jobban mondva vakmerő bátorsággal kivette a negyedik fogát is, most fent a középső két foga hiányzik, pont úgy néz ki, mint egy vámpír :-)
Emmát próbálom rábeszélni, hogy mondja nekem, hogy anya:
-Emma, mondd, hogy AAnya.
(Mire Emma): -AAApa
-Most ne azt mondd, hogy apa, hanem azt, hogy AAANNNNYA
-AAAAAAPa
-Jól van, akkor mondd azt, hogy ÁÁÁÁGI
-ÁÁÁÁÁpa
-Nem apa, ÁÁÁÁGI
-ÁÁÁÁÁÁpa
-Jó akkor próbáld meg az Évit. ÉÉÉÉVI
-ÁÁÁÁpá. Ápá.Ápá.Ápá.Ápá.Ápá.Ápá.Ápá.Ápá.Ápá.Ápá.Ápá.Ápá.Ápá.Ápá.Ápá.Ápá.Ápá.Ápá.
Itt vagyunk kérem szépen egy hét híján egy évesen. Elrepült Emmus első éve is hihetetlen sebességgel és mivel a blogot is elhanyagoltam mostanság, ezért gondoltam, beszámolok kicsit legkisebbünkről, na és persze a nagylányokról is.
Gügyügünk, dumálunk: Emma elkezdett a maga baba módján beszélni. Ági bár nem szándékosan, de lelkesen tanítja a magyar nyelvre. A következőhöz hasonló párbeszédek zajlanak köztük:
Emma elvesz valamit Ágitól, erre Ági mérgesen rákiált: "Emmmmmmma!"
Mire Emma vigyorogva rávágja: "Emmmmmmmma"
Ági még mérgesebben: EEEEEEEEEmmma
Emma boldogan folytatja a párbeszédet: EEEEEEEEEmmma
Majd Ági dühösen ordít, Emma pedig visszaordít. (Én meg a háttérben röhögök.)
Máskor pedig nekem kiabál Emma a gyerek szoba közepén "Aja, Aja, Aja, Aja, Aja, Aja, Aja, Aja, Aja"
Mire Ági megregulázza: "Jaj Emma, ne anyázz már!"
A legviccesebb azonban mégis az, amikor reggel Emma meglátja, hogy apa még alszik az ágyban. Ránéz, vigyorog, majd hörögve megszólal: "Apa hrrrrrr. Apa hrrrrrr." (vagyis apa alszik)
Most már eljutottunk beszédfejlődésünkben odáig, hogy a cica valóban azt mondja Emmánál is, hogy miámiá, Szuzi pedig apához hasonlóan hörög: "hrrrr hrrrr". :-)
Lépegetünk: Fal mellett, asztalba kapaszkodva, kiskocsit tolva tökéletesen lépkedünk. Na és ha jön a tapsolhatnék, akkor el kell engedni az asztalt, a falat és meg kell állni pár percig kapaszkodás nélkül is.
Kedvenceink: Emmuska imádja a csirkés almás babaételt, na és persze kölesgolyóval bárki bevágódhat nála, de gyógyszert azt ne kínálj, úgyis kihányjuk.
A legnagyobb kedvencünk persze Évi és Ági, akikért anyát bármikor gondolkodás nélkül otthagyjuk, na meg apa - bár ő időnként megpróbálja Emma kisasszonyt lefektetni, na olyankor nem kedveljük. Éviékkel azonban tök jól lehet bandázni, ők sosem unalmasak, anyával ellentétben, anyának max a mosógépe vetélkedik néha Éviék játékaival. A szobájukat is 5 perc alatt szét lehet borítani, de nem panaszkodnak, mert ők is folyton azt csinálják. Na és az esti fürdés hármasban, az a nap fény pontja.
És egy kicsit minden másról... Nagylányok imádják az ovit, ők most a csoportban A NAGYOK. Évi jövőre kezdi a sulit, nemsokára kell jelentkezzünk. Ági továbbra is a tesók legmorgósabbja, imád naponta 4szer 5ször valakivel összeveszni, azt hiszem túl nagy az igazságérzete.
Én életem első félévzárásán ügyködöm éppen, bár nem kötöttem a diákok orrára, hogy ez az első, valószínűleg még pofátlanabbul követelőznénk a jobb jegyért. Jövő héttől felvesznek hivatalosan is GYED mellett.
A téli szünet azért ránk fért, csajokra is, ránk is. Jó volt, csak ettünk és pihentünk. Karácsonykor anyuéknál voltunk, szilveszterkor pedig Tatáék voltak nálunk. Természetesen csajok fennmaradtak éjfélig, háromnegyed tizenkettőkor Emma is felébredt, úgyhogy ő is megünnepelte az új évet. Isaszegen nyílt koripálya, csajokkal voltunk már kétszer, egész jól alakulnak. Emma is akart korizni, de meggyőztem, hogy előbb inkább menni tanuljon meg, aztán jöhet a korizás.
ennyit hirtelen, most mennem kell, mert lányok sütik nekem a játék pizzát....
Végre rászántam az időt arra, hogy írjak pár sort. Ez a 3 gyerekes dolgozós lét valóban nem hagy sok szabadidőt, de most van pár percem, mert mindhárom kölyök ágyban (persze ebből csak 1 alszik, de ne legyünk elégedetlenek). Volt ma egy jó kis napunk, itt voltak a fősulis barátnőmék 3 fiúgyerekkel. Csajok nagyon jól játszottak velük, volt nagy ölelkezés a végén :-)
A héten mindenki itthon volt. Én dolgoztam egyedül :-) Nagy csajok is, apa is itthon voltak betegen, mindenki antibiózott, most már jobban vannak, remélem, hétfőn mennek már oviba, Emma egyelőre jól van, bár mintha kezdene folyni az orra. Remélem, nem dől ki.
Tegnap este elkészítettük az adventi koszorút is, holnap már december! Lányok írtak már a Mikulásnak, még 4 hét, 20-a az utolsó tanítási nap, de akkor már egész nap kari ünnep lesz, aztán 2 hét pihi.
Közben voltunk otthon anyuéknál szülinapozni és névnapozni. Összeengedtük az unokatesókat, bár Balázs és Emma kissé veszélyezteti egymást, mert hol egymás szemét, hol egymás fülét próbálják megnézni közelebbről. Balázs egy kis vigyori, nagyon cukor.
Emmácska közben úgy döntött, hogy már nagy lány és nem eszi meg a bébiételt, csak olyan kaja kell neki, amit rágni lehet, így a bébiételt is piritósra kenjük, mert akkor hajlandó elrágcsálni, de magában sértésnek veszi. Nagy aktív csaj, már a tolós kiskocsival sétál, egyedül még nem megy, kezd "beszélni". A legtisztább az "Ánnnyá" :-), de a te (tessék), kö (köszönöm), ada (apa) és a leggyakoribb szavunk az EDE, vagyis add ide, de ez jelent minden mást, amire még nincs szavunk, így sokszor apa után is azt kiabáljuk, hogy Ede!!! :-)
Még egy kis Ági száj a végére:
Évinek készülök vágni a körmét, Évi nyavalyog, mire Ági:
"Nem kell félni, anya csak levágja az ujjadat és kész is!" :-))
Ági beszámol az ovis szerelmi életéről is:
"Bencéhez fogok hozzámenni, mert Istvánkát nem szeretem, folyton puszilkodik velem."
Tényleg csak pár sor erejéig van időm leülni. Zajlanak nálunk az események, nem unatkozunk. Én minden délelőtt dolgozom, viszek 2 osztályt, aztán hazajövök és akkor már a csajoké vagyok. Emma ezt szó szerint értelmezi és nem engedi, hogy kilépjek a szobából. Ha mégis megteszem, vágtat utánam. Kisasszony szépen mászik, időnként feláll, sokat eszik és tanítjuk beszélni :-) Ha például Ágit említjük neki, akkor jó hangosan kiálltja, hogy ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ (tény, hogy a gi még hiányzik, de rajta vagyunk az ügyön). Amikor Emmácska végre elszundít, anya felkészül a másnapi órára és elvégzi a házimunkát, e két dologra együtt jut 60 perc egy nap, de igyekszem. Aztán Emmácska felkel és vágtatunk le a nagyokért az oviba. Évi és Ági is néptáncra jár, persze Évi kedden, Ági meg szerdán, ilyenkor fél öttöl fél hatig sétálunk a másik kettővel esőben, fagyban, szélben, hóban. A héten Évinek dupla néptánc, mert pénteken fellépnek az okt 6-ai ünnepségen. Ági okt 6-án 4 éves lesz, megígérte, hogy onnantól kezdve felhagy a napi ötszöri kiborulásával. (én már a napi kettőre csökkenést is értékelném) Egyelőre nem igazán érti, mi az a nemzeti gyásznap és mi köze ennek az ő szülinapjához...de ezzel még ráér pár évet. Készülünk a szülinapra, jön mindenki vasárnap, Ágika Bogyó és Babócás tortát kap, közben apa rohangál az ajándékok után. Anyuék is jönnek és itt maradnak pár napot, hogy ezt-azt megcsináljunk még a házon. Közben kész a teraszunk, kitakarítottuk a garázst, van fánk télire, ismét nincs füvünk, mert széttúrta az autó, ami földet hozott, ja és van még egy macskánk is. Kötéltánc ugyanis hozzánk költözött. Egyelőre jól kijönnek Szuzival (amíg Szuzi nem elégeli meg, hogy Macsek odamegy hozzá, amikor eszik - ha megelégeli, már csak fél macskánk lesz). Nemcsak macska tulajdonos, hanem szülői munkaközösségi tag is lettem az oviban - váó - egyelőre nem csináltam semmit, de nagyon büszke vagyok magamra. A tanítványaim persze ott vannak mindenhol, az ovis szülőin is összefutottam eggyel. Múlt héten megkereszteltük Balázskát, így már kétszeres keresztszülők lettünk. Szóval zajlik az élet, Emma továbbra is 2szer, 3szor kell egy éjjel, sőt többnyire ott marad az ágyunkban, mert nincs erőm visszatenni. Úgyhogy minden nap frissen ébredünk és korán fekszünk (többnyire beájulunk, miután mind a három csajt ágyba kergettük), úgyhogy végre én is azt hajtogatom már, amit a diákjaim - mikor lesz már őszi szünet????
Emma felébredt, letelt a 60 perc, a ruhák ma sem lesznek lehajtogatva...így jár, aki blogozik...
8 hónapos nagylányunknak 6 foga van és ma felállt a kiságyban. Kúszik a lakásban mindenfelé és sokszor annyira kiabál, hogy hármuk közül ő a leghangosabb, ami nem kis teljesítmény a 2 folyton csacsogó nővére mellett.
Már ötödik napja vagyok óraadó, úgyhogy sikeresen túléltem én is és a diákok is már 10 teljes angol órát. Kezdem megszokni a 'Jó reggelt Tanárnő'-t, meg, hogy úton útfélen a tanulóimba botlok az utcán. Ja, egyik diákommal együtt jártam boxolni- kb 4szer akkora, mint én (mióta erre rájött, ő köszön a leghangosabban az egész iskolában) Minden nap 2 órám van, úgyhogy Emmát napi 3 órára hagyom magára, vagy 8:15-től 11-ig, vagy 9:20-tól 12-ig. Szerencsére Emma pont ekkor alszik, így kb 1 óra alvás a 3 órás távollétből. Eddig mindig sikerült mindenkinek elaltatni. Sírás nem igazán volt. Továbbra is vigyorog mindenkire, na és már mindenfélét kezdett enni.
Emmácska amúgy megtanult kúszni, úgy, mint a katonák az akadálypályán - laposkúszásban. Írtózatos sebességgel tud kúszni és rájött, hogy most már bárhova eljuthat. Ha leteszem a nappaliba, 2 perc alatt kikúszik a folyosóra, majd onnét továbbvágtat a gyerekszobába, de utánam jött már egészen a WC-ig is, sőt ma este úgy fürdettem meg, hogy otthagytam a nappaliban, amíg csináltam neki a vizet a kádban és Emmácska bejött a fürdőbe egyedül utánam, már csak le kellett vetkőztetnem és betennem a vízbe. Mondanom sem kell, hogy a kádban is kúszik (így a vízmélység nem elhanyagolható kérdés.) Apropó víz! Ágika mesélte, hogy Papáékkal volt nyáron a Lúd Tengernél, vagyis a keszthelyi libás strandon :-)
Na és kész a teraszunk! Gyönyörű!!!!
Megjártuk Erdélyt, a Fekete tengert, a Vaskaput, autóban ültünk kb. 40 órát. Barnultunk, pihentünk, lebetegedtünk, felépültünk... és végre itthon vagyunk. Annyi minden történt, hogy mesélni nincs erőm (sajnos időm sem), ezért csak szavakban, tömören a több mint 2 hét történése, íme:
17-én elindulás, hajnali 3-kor kelés, 11 óra autózás, 2-3szor 20perces üvöltés, amúgy alvás és játék, szülinapom, torta, telefon, társas, másnap séta Szentgyörgyön, fúvószenekar, fagyi, labirintus, aztán Tatrang- dédi mama, Réty- fürdés a tóban, Annamáriáék, Balázs, másik dédi, Brassó - Cenk, Zalán - kürtöskalácssütés, péntek-csomagolás, szombat hajnali 3-kor kelés, 5 óra autózás, reggel 9-kor már a tengeren- gyünyörű szállás, Efória Nord, láblógatás, fürdés, barnulás, este partizás - ugrálóvár, óriáskerék, úszólabda, majd Évi hányni kezd, egyszer, kétszer, hatszor, poliklinika, egy nap pihi, gyógyszerezés, másnap mindenki jól van, tenger, láblógatás, hatalmas hullámok, társasozás, telefon - nekem munkaajánlat, Sanyáék haza - Attila temetése, mi maradunk, kagylógyújtés, szombat hajnali 3-kor kelés, 9 óra autózás, Orsova - Vaskapu, csajok autóba visszatuszkol, ebéd, majd 1 óra kocsikázás - csodálatos tájakon, este mindenki beájul, másnap hajnali 5-kor kelés, 6,5 óra autózás, délelőtt 11-kor már itthon, kipakolás, mosás, mosás, mosás, ovis cuccok elő, Áginak már nem jó a cipő.
Aztán másnap kezdődik az iskolaév: hétfőn: csajok ovi, nem akarok, nem kelek fel, nem megyek, majd jaj de jó volt, hú de szuper, ezt meg ezt csináltuk, anya képzeld el, Áginak cipő, anya óraadó lesz, heti 10 angollal itt helyben, Emmát Domi anyukája bevállalja. Kedd: Emma belázasodik, egész éjjel nyafog, reggel érkezik az ács, csinálja a teraszt, Emma egész nap kézben, nyafog, lázas, anya csütörtökön kezd, bele kellene nézni a tankönyvbe...kimosott ruhák halomban, lecsó összedob, még van 2 óra míg csajokért megyek az oviba, Emma alszik 10 perceket, és már ordít is..."Itt van az ősz, itt van újra.....szép, mint mindig énnekem"
Végre jelentkezem újra. Sűrű ez a nyár, ritkán jutok el a gépelésig. A legnagyobb hír, hogy tegnap megszületett a lányok harmadik fiú unokatesója, Norbi öccse, Roland. :-)
Időközben Évikénk pedig 6 éves lett!!!!! Volt nagy szülinapi parti, mindenki beszállt az ajándékba és kaptak a lányok egy hintát (Ági természetesen már dobott azóta egy hátast róla).
Múlt héten nálunk voltak Tatáék és Norbi is, most meg Zsuzsáék vannak nálunk. Dúl a kánikula, folyton medencézünk, persze most éppen tönkre ment a szűrőberendezés, de apa megpróbálja még ma kicseréltetni, mert víz nélkül nem nagyon bírjuk. Kint 36 fok, bent 29.
Közben lejárólapoztattuk újra a teraszt, mert a fagy felemelte. Jövő héten tesznek rá tetőt. Jövő nyáron már teraszunk is lesz.
Tegnap kapott Évike 6 éves oltást, reggelre kicsit belázasodott, de szigorúan orvosi rendeletre reggel hétkor kint voltunk a medencében hűtőfürdőzni, szerencsére ettől jobban is lett.
Ágival továbbra is vívjuk a mi kis csatáinkat. Ma például anya elrontotta a kedvét, amikor rászólt, hogy ne álljon a forgó széken és ezért Ági bosszúból úgy döntött, hogy akkor most nem fog lefeküdni aludni. Morgott, dünnyögött és miután nem vettem tudomást a dologról, végül szó nélkül lefeküdt - és most mind a HÁROM alszik!!! Tralalala....
Emmácskának közben kinőtt az első foga, bújik a második. Végre eszik barackot, most már egész lelkes. Emma evéséhez nagy csajok is folyton kommentálnak, például amikor pépesítettem az almát a következő párbeszéd zajlott:
Ági: Fújjjjjj
Évi: Ági, ez nem fújjj!
Ági: Nem, nem fúj. Tényleg nem fújj, csak undorító!
Évi: Ági, a fúj, meg az undorító ugyanazt jelenti. Ugye anya?
Anya: Igen. Akkor Emmácska együnk, jó étvágyat.
Emma persze lelkesen ki is köpte mindet...hmmm, vajon megértette mit mondanak a nagyok?!?!?
Emma most már nemcsak forog, de közlekedik is. Addig rugdos, nyújtózkodik, lépeget a kezével, hogy bárhova eljut.
17-én megyünk Erdélybe, addig még lógatjuk a lábunkat a medencénk partján. Imádjuk a meleget, igaz a bokraink és a füvünk nem. Lelkesen locsoltam, de már az is kiégett, ami volt...
Ági mostanában mindenkivel összeveszik, folyton morog, hiába mondasz bármit, ő rögtön megsértődik, semmit nem csinál meg elsőre és mindennap eljátssza ugyanazokat a kártyákat: Reggel: nem megyek el pisilni, nem. Nem akarok fogat mosni, nem fogok. Délben: Nem kérek levest, nem. Nem bírok többet enni. Végül itatjuk a terítőt: Jaj anya, bocsi, véletlen volt. Délutáni alvás: Nem fekszek le...én nem fogok lefeküdni..azért sem. Este: Nem megyünk még aludni, nem pakolom el a játékokat, nem. Olvassunk még egy mesét, légyszi, utána rögtön lefekszek. A harmadik mese után: Nem fekszek le, én nem azt mondtam, nem és nem....aztán ezek után jön a bömbölés, majd az anya ne haragudj, végül az anya, ugye nem haragszol rész. Naponta kb. 10szer. Már előre lejátszuk neki a forgatókönyvet, de azon sem lepődik meg.
Bár tulajdonképpen kezdem megérteni Ági viselkedését. Ő ugyanis az egyetlen, aki Emma születésével pozíciót vesztett. Míg Évi maradt a legnagyobb, meg persze gyerekszemmel a legszebb, legokosabb, leggyorsabb és legügyesebb, addig Emma kitúrta Ágit a legkisebb, legcukibb, legaranyosabb helyről és ő fellépett a középső pozícióba, ami valljuk be kb olyan, mint egy ezüst érem az olimpián. Ő mindig mindenben a második, hiába próbálja, még nem megy minden úgy, mint Évinek és még a legcukibb baba pozíciót is elveszítette. Ha jól belegondolok, valóban borzasztó lehet neki, nem csodálom, hogy folyton küzd, morcog és veszekszik. Ma mondtam, neki, ha úgy érzi, nagyon kell morogjon, jöjjön oda és megölelem. Végül nagyon élvezte, hogy kinyomtuk belőle a morgó szuszt.
Ma voltunk a védőnéninél, így tudom végre, hogy ki mekkora:
Évi 6 évesen: 19 kg és 120 cm
Ági majdnem 4 évesen: 15 kg és 104 cm
Emma 6 hónaposan: 8180 gr és 69.5 cm
Elkezdődött végre számunkra az igazi nyár (az idő mondjuk pont most szontyolodott el). Hétvégén voltunk Királyréten, ott aludtunk, másnap kisvonatoztunk Kismarosra, visszafelé meg napelemes vonattal mentünk. Jó kis móka volt. Csajok teljesen nyaralós hangulatba kerültek. Egy elég rozoga szállásunk volt, de egy régi kastélyszerű épületben, így a hangulat adott volt. A szobában egy lámpa világított, így este 10-re jutottunk el odáig, hogy végre villanyoltás, mert már senkinek nem kellett pisilnie, senki nem röhögcsélt és senki nem nyafogott. A pisiléshez ugyanis őrt kellett állnia apának, mert Évi félt, hogy megtámadják a fürdőszobában tartózkodó szúnyogok. Ági természetesen azonnal vállalta az őr szerepét: "Ne aggódj Évi, majd én megvédelek!" Végül abban a pillanatban, hogy végre valahára leoltottuk a lámpát, Emma bekakilt...:-) Villany fel, csajok röhögnek tovább. Aztán éjjel Emmának nem tetszett az utazóágy, így a hatodik felkelés után betettem az ágyunkba, ott elaludt, erre jött Ági, hogy ő meg leesett az ágyáról, ezért ő is nálunk kötött ki. Úgyhogy vicces utazásunk volt. Szombaton összefutottunk egy gimis osztálytársammal (kicsi a világ). A vasárnapi hazaúton meg Emma annyira üvöltött, hogy már Évi is bőgött, ezért kétszer megálltunk, megszoptattam, elaltattam Emmát, lábujjhegyen visszacsempésztük az ülésébe és elindultunk, végre alszik! 5 perc múlva sorompót kaptunk, Emma persze ébredezni kezdett, ezért apával ritmusra ráztuk az autót balra-jobbra dülöngélve. Visszaaludt! Alig haladtunk át a sorompón piros lámpát kaptunk! Ismét risza-risza! Inkább nem akarom tudni, mit gondolt az előttünk haladó autós. Végül 3 alvóval hazaértünk szerencsésen!
A nyár további részében sem unatkozunk, szombaton Balcsi, majd jönnek Tatáék, 28-án tartjuk Évi szülinapját, jön szinte mindenki (reményeink szerint a teraszt is pont akkor fogják burkolni - de legalább nagyobb lesz a létszám), majd másik rokonok jönnek és aug utolsó két hete Erdély és a román tengerpart.
Addig be akarom fejezni a nagytakarítást, már túl vagyok az ablakpucolás-függönymosás- papírkiválogatós részen (2005-ös jótállási jegyeket sikerült végre kidobnom), felszögeltem képeket a falra,kikapáltam a kertet, levágtam a füvet, megfürdettük a kutyát - bár azóta ismét ugyanolyan koszos, de már marad így, na de még apával festeni akarunk, falmatricát feltenni, szúnyoghálós ajtót szerelni, közben kocsinak tönkrement a kipufogója, holnap viszi apja szerelni, hátra van még Évi szülinapi ajándéka és megszervezése, torta..stb, meg ki akarom selejtezni azon ruháimat, amik kicsit - mert közben szültem párszor és amik nagyok - mert már nem vagyok terhes és megtartani azt, ami végre rám megy. Így most itt ülök és ahelyett, hogy mindezt csinálnám, írogatok, na de kutya már dörömböl, hogy éhes, Emma már csikizi a lábamat és csajok is nyafognak, hogy anya ezt, meg ezt...na megyek!
Ja és 24-én diplomaosztó :-)
Már kétszer is arra mentem vissza a nappaliba, hogy Emmát bár hason a játszószőnyegén hagytam, mégis mire visszaértem, ő a parketten feküdt - háton. Elgondolkodtam, hogy szétszórtságomban én hagytam véletlenül a gyereket a parketten, vagy valami kis tündér csempészte arrébb. De nem! Ma reggel lebukott a kis titkos átforduló, mert végre láttam, amíg mi reggeliztünk, ő hasról hátra fordult, így láthattam, hogyan fordul át, tehát most már hivatalosan is bejelentem, hogy igen, Emma hasról hátra tud fordulni!
