Évi, Ági és Emma naplója

Elutaztunk a hétvégére Szatmárra Norbiékhoz, aki apa testvérének a fia. Nagyon jól érezték magukat a gyerekek. Nem is lehet rájuk panaszt mondani. Sokszor nagyon pozitív csalódásom volt Éviben, akivel nem kellett veszekedni, hogy együnk, feküdjünk le, induljunk...na és a hazaút. A hazaút  nagyon elgondolkodtatott. Ági elaludt az autóban és mi Évivel szavaltunk, énekeltünk és játszottunk. Az egy dolog, hogy kívülről fújja az összes ovis mondókát, de József Attila altatóját sokkal jobban tudja, mint én. Éneklésben is lefütyül, mert a cinege cipőjében bizony megint csak alul maradtam, na de a lényeg, ami írásra ihletett az az, hogy milyen komoly gondolkodása van!! A cinege cipőjéből indult nagy filozófikus közel két órányi beszélgetésünk. Ebből kezdődött a beszélgetésünk arról, hogy ki az a varga és az állatok miért nem hordanak cipőt, majd valahogy átkeveredtünk a tücsökre, aki éjjel ciripel, azért, hogy nappal ne kapják el a madarak és hogy az állatok közül van, amelyik megeszi a másikat, hogy ne halljon éhen, majd továbbléptünk arra, hogy a madarak hogyan repülnek és hova húzzák fel a lábukat, amikor repülnek, és persze, hogy Évi rögtön kontrázta azzal, hogy a repülőgép miért nem csapkod a szárnyaival, amikor repül és hogy az mitől és hogyan tud repülni. Majd szó szerint felidézte, hogy a múlt szombaton milyen színű madarakat rajzoltak egy ábrára, milyen egymást követő sorrendben, hogy bemutassák a különböző madarak szárnytávolságát egy ábrán az állatkertben és de anya miért nem emlékszik rá, hogy a fekete színű madár az melyik volt (az ábrán volt kb 6 madár sárga-kék-piros-fekete-zölddel jelölve..a fecskétől a sasig), mert ő még azt is meg tudja mondani, hogy az mekkora volt és hányadik a sorban. Szóval többször egymás után lehidaltam az út során, mert olyanokon gondolkodik és kérdez és mond, hogy magam sem tudom a választ. Na és mit játszottunk? Activityztünk!!! Évi elmutatott valamit, amit ő talált ki (pl. fogmosás, evés, főzés...) én meg kitaláltam, aztán én mutogattam és ő találta ki. Tökéletesen ment neki. Majd olyat játszottunk (ezt elég gyakran szoktuk..hogy mondunk állatokat, majd növényeket, bútorokat, evőeszközöket...stb..ehhez persze tudnia kell, hogy mi tartozik ezekbe a kategóriákba) Aztán áttért a betűkre, hogy ő mondott egy betűt és én meg mondjak szavakat ezekkel a betűkkel, majd  ezt követően én mondtam szavakat és ő mondta meg, hogy milyen betűvel kezdődik..mindezt merő szórakozásból, nem azért, mert tanuljuk az abc-t. Majd el kezdte elemezgetni, hogy a papa és a papagály az hasonló, mert ugyanúgy kezdődik, csak a papagály végén még van egy gály, meg hogy az Imola és a lImonádé egy kicsit hasonlít, de miért? És még rengeteg hasonló dolgot vitattunk meg...csak kérdezett és elemzett és okosodott, én meg csak csodálkoztam és csodálkoztam, hogy mikor lett ilyen nagy, okos, érdeklődő a leányunk. Elemezgettük, hogy mit jelent a susog a sás és a szuszog a szász, és hogy a sás miért nem szuszog és a szász miért nem susog....meg mindenfélét...Na de most megyek, mert épp, hogy hazaértünk, a csajok kidőltek, alszanak, nekem meg még rengeteg házifeladatom van mára: előszőr is meg kell keresnem egy József Attila verset, meg egy másikat a cinege cipőjéről, na meg utána kell néznem egy állatkerti ábrának, mert rengeteg a lemaradásom...nem maradhatok szégyenben....