Nem tüntem el, megvagyok, csak egy hónapig szüneteltettem a blogot, mivel január 31-ig folyamatosan vizsgáztam. Nappal gyereket neveltem, éjjel tanultam. Fantasztikus egy hónap volt, feljethetetlen élményekkel, hálistennek vége....és most pénteken kezdődik elölről a suli... Bár ez még mindig sokkal jobb, mint a vizsgaidőszak.
Na de nem panaszkodni jöttem ide, hanem ünnepelni, juhééj végre megint kezdődhetnek a normális hétköznapok. Múlt héten már elengedtük magunkat, itt voltak anyósomék, segítettek a csajokkal és egész héten egyetlen egyszer kellett főznöm :-))) Igazi áldás volt. Hétvégén pedig Szatmáron voltunk Norbiéknál. Fiúk-lányok eleinte veszekedtek, Norbi vérmesen ragaszkodott minden játékához, majd két nap után beletörődött, hogy ha két lány megrohamozza a szobáját, nincs mit tenni, jobb részt venni a játékban. Úgyhogy jól telt. Jó kis pihi hét volt ez így a vizsgák után.
Közben készülünk a farsangra, febr 25 a nagy nap (persze én suliznék, de ellógom a délelőttöt, a farsangot nem hagynám ki semmi pénzért :-)) Évikénk úgy döntött, hogy fának öltözik élete első farsangján!!! Almafa lesz, ebből az elhatározásból nem lehet kitéríteni, egyedül döntött, mi meg támogatjuk :-) Vettem műanyagalmákat, meg kismadarakat, madárfészket, Tatáék elkészítették a lombos fa tetejét kartonból, szereztük barna nadrágot, zöld pólót, ma nekiállok még faleveleket és pirosalmákat kivágni, aztán talán hétvégén összefabrikáljuk. Bár nem az a könnyen mozgok benne jelmez, bár táncolni kellene benne az ovisoknak, mint ma megtudtam, de hát ha nem bírja, akkor levesszük róla, miután felvonult :-) Amúgy is csak két óra. Apát is szeretnénk vinni, Évi biztos örülne, meg valószínűleg jönnek Mamáék is. A farsang után Mama és Papa mennek Sárvárra pár napra és csábítgatják Évit, hogy tartson velük, így még az is lehet, hogy elcsábul és nyaral egyet :-) Amúgy Évikénk nagggyon értelmes, ügyes és annyira figyelmes. Komolyan! Kész segítség! Most már nem (nagyon) nyaforog, értelmesen lehet vele beszélgetni, segít elpakolni az asztalt, egyedül öltözik-vetközik, énekel, szaval (még angolul is :-) Óbringblekmájbonitumiii) :-)) És nagyon szépen beszél, úgy értem, hogy kérlek, köszönöm, légyszives. Tündér. És figyelmes ezzel a törppel szemben, aki lerombolja a legóját (nem baj Ágika, lerombolhatod), kikapja a kezéből a könyvet (jól van Ágika, akkor cserélünk)...és időnként megharapja (na ekkor már sírunk).
Kicsi törp, aki harciasan küzdd a fennmaradásáért és a testvére elnyomásáért nagyon jól van. Rengeteget beszél. Teljesen tökéletesen megérteti magát, nemcsak szavakat mondd, hanem néha mondatokat is: Mi ez? Mit ír? (nem mintha tudna olvasni, csak Évitől hallotta). Ha szomjas, azt mondja: "Inni gyere!" :-) De minden szót elismétel, amit mondunk és folyamatosan belekezdett a miez? miért? kérdéshalomba, így már nem csak egy gyerkőc magyaráz folyton, hanem kettő. Ha este apa hazajön, mi képtelenek vagyunk szóhoz jutni. (A fontos dolgokat többnyire napközben, telefonon beszéljük meg). Na és kérem Ági lázad, nem akar beülni a babakocsiba, mire én betuszkolom és ő egész úton kiabálja: "Kiszájjjok!!! Kiszájjok!!" Folyton sétálni akar, de a séta az nála úgy működik, hogy a cél irányába egy lépés, majd öt szaladva vissza. Na és kérem, csak vakondtúrás ne legyen útközben! Mert ha vakondtúrást látunk, akkor Ági legugol és megvárja, amíg a vakond kibújik a földből....illetve várná, mert még nem volt soha olyan talpraesett vakond, aki pont Ági orra előtt akart kibújni a lyukból. Mi Évivel ketten győzködjük Ágit, hogy a vakond alszik, TV-t néz, nincs itthon, már rég szomszédol, de semmi, Ági nem mozdul a vakondtúrás mellől. Próbáljuk más oldalról, gyere, apa már otthon van, de semmi. Így többnyire a vakondtúrástól hazáig kézben cűgölöm az ordító "Vakooond", kapálódzó Ágit, miközben tolom a babakocsit és irányítgatom Évit. Ja az oviból hazafelé legalább 15-20 vakondtúrás van. :-(
Jaj és tegnap voltunk a bölcsiben beiratkozni (Jujj de rossz érzés volt). Persze már csak várólistán volt hely, holott májusban kellene csak jelentkezni. Júniusban lesz majd válasz, hogy hol kaphat helyet a kerületben. Bár addig még reménykedünk a költözésben, nem mintha egy árva lélek is érdeklődött volna a lakás iránt. Most levittük 18,3-ra az árát + hozzá a tároló külön.
Hát ennyit magunkról, most megyek, mert Ági időközben megbüdösödött mellettem, ja csajok most megint két hete náthásak, meg köhögnek, de nem nagyon, Évi azért megy oviba, nincs rosszul, időnként elviszem Ágit orvoshoz (hetenként), eddig nem mondtak róla rosszat, lássuk. Dúl az influenza járvány, így nem is kívánkozunk a rendelőbe. Ennyi, véget ért a móka mára, tárul Miki mókatára...
