Évi, Ági és Emma naplója

Ismét jelentkezünk, kissé megfáradva, összetörve, meggyötörve, de annál nagyobb lelkesedéssel. Az elmúlt hét ugyanis azzal telt, hogy felváltva csillapítottuk hol Ági, hol Évi 40 fokos lázát, keltettük fel őket az éjszaka közepén, hogy hideg vízbe ültessük, borogattunk és hányást mostunk fel, orrvérzést állítottunk meg. Nem, még mindig nincs vége...DE most már CSAK náthásak, köhögnek és Áginak még hasmenése van. Természetesen én is elkaptam ezt a nyavalyát, úgyhogy most én köhögök és én taknyolok a legjobban, de még mindig jobb, mint amikor a kölkök, mert Évi rettttenttőőő rossz beteg. Úgy is fogalmazhatnék, hogy kibírhatatlan, de végülis kibírtuk. Igaz, hogy volt, hogy hajnali egykor ordítoztunk egymással a fürdő közepén hűtőfürdésre várva, vagy az ágyban gyógyszerbevétel helyett, de úgy néz ki végre, túl vagyunk a nehezén. A legszörnyűbb a dologban az volt, hogy hét teljes napig voltunk szobafogságban (a hosszú hétvégén kezdtük Mamáéknál, aztán itthon folytattuk), megnéztünk vagy 30 vakondos mesét, rajzoltunk, mesét olvastunk, csak hogy feküdjenek a törpök. Mióta jól vannak azóta meg tépik egymást folyton...folyton, de folyton összevesznek. Tagadhatatlan, hogy legtöbbször Ági miatt, aki hajat húz, csíp, harap és üt, ha nem úgy van a dolog, ahogy szeretné. Minden egyes affér után kioktatom, de 10 perc múlva lepereg róla a dolog és kezdi elölről. Természetesen Éva az áldozat. Persze mindez a feszültség azért is torlódott fel, mert nem bírják kitombolni magukat a 39 m2en, ezért tegnap óta végre ismét kimehetünk és úgy néz ki, mára az idő is megkegyelmezett nekünk. Tavasz van és mi kivételesen nem csak bentről nézhetjük. Úgyhogy csillapodnak a kedélyek. A mai délelőtt még nem volt egyszerű. Még reggeli előtt eltörtek egy törhetetlen Mikulásos üveggömböt, aminek apró szilánkjai Loboda lábán landoltak, úgyhogy még pizsamában végigporszívóztam a szobát, de Lobi még fejen állva várja a fürdőben, hogy kiszedegessem a szőrei közül a szilánkokat. Majd lekezeltem Évi vállát, amit Ági megharapott, majd természetesen Ági lekezelte az övét (elvette Évi vizes borogatását és bedugta a vállához), persze neki nem fájt semmije. Aztán még összevesztek 35 játékon, de csodák csodájára ma már Ági is hajlandó volt ebédelni és végre alszanak...úgyhogy csendben gépelek és pihenésképpen nekiállok az angol háziknak...