Írok pár sort, bár miközben írni próbálok valójában egy vonatban ülök, hátamon kapaszkodik Ági kalauz, aki kapaszkodás közben a forgószéken guggol, előtte én a lábtartón. Kalauzunk mindeközben harsogja, hogy "Elől ül a masiniszta..."
Persze mire leírtam ezt a pár sort, masinisztánk már kiszállt a vonatból és épp napszemüveget próbál a macira...Persze mindeközben hallgatom, hogy "Anya, csak azt akajom mondani, hogy..."
De akkor kezdjem végre a mondanivalóimat...Kezdeném is, csak valahogy közben az asztal filces lett, Ági pedig kétségbeesett...na de mondom már...
HÉTVÉGE: Hétvégénk nagyon lazán telt, kivettünk egy biciklit és mindkét nap délután négyesben bicikliztünk. Én vittem Ágit, apa pedig Évát. Izgultam rendesen, a kanyarokat nem is volt könnyű bevenni, de sikeresen átvészeltük a kalandot. Ági végig dalolászott mögöttem, nagyon megbízott bennem.
LAKÁS: Már három konkrét ajánlatot is kaptunk a lakásra (legutolsót pénteken), csak hát mindenki még legalább másfél millióval kevesebbet mond, mint amiért mi áruljuk és ebből még lemegy az ingatlanos százaléka. Úgyhogy ezekre nemet mondtunk. Amúgy nagyon beindultunk. Tegnap is megnézték ketten a lakást, ma is egy. A tegnapiaknak nagyon tetszett. A délelőtti háromszor (!!!) nézte végig a lakást, lementünk a tárolóba, végignéztük az udvart, itt volt fél órát, már arról beszélgettünk, hogy vihetné-e a nappali bútort is. Persze árajánlatot még nem tett, hivatalosan mi itt az ingatlanos füle hallatára nem egyezkedhetünk, addig meg hiába minden, lehet, hogy keveset mond, de nagyon remélem, hogy visszajön és mond egy szép összeget. Úgyhogy álmodozunk rendesen, elképzeljük, hogy jujj, de jó, elviszik, aztán sokszor olyan keveset akarnak adni, hogy azért nem tudjuk odaadni, de reménykedünk.
SULI: A suli múlt pénteken beindult. Két nappal előtte ezt én is megtudtam, így sikerült bemennem az első órákra. Hétfőn megyek gyakorlat megbeszélésre, aztán jön a neheze.
OVI: Évi hol lelkesen, hol sírva indul neki. Irénke néni az új óvó néni. Kicsit idősebb, de nagyon tapasztalt, ennyit tudok róla. Évikét beírattuk ovis angolra és néptáncra. A héten kezdődik az angol, az egyik óvó néni tartja, ez szerdánként lesz, a néptánc pedig péntekenként. Indult úszás is, de csütörtökön alvás időben, busszal viszik-hozzák őket, de Évinek még nagyon kell a délutáni alvás, tuti elaludt volna a buszon, utána meg bedobják a hideg vízbe...szóval neem, most erről lemondtunk.
Hát ennyi, közben elkészült a muszaka, Ági pedig közölte, hogy "Tegyél be az ágyamba, aludni akarok!", lefeküdt, majd eszik, ha felkel, pedig még fél tizenkettő sincs. Így jár, aki hajnalban kel...
