A tavalyi horrorisztikus élményekkel párosult ovis koszorúkészítés után már előre rettegtem az idei "készítsünk együtt koszorút 26 dróttal és fenyőággal rohangáló ovissal" élménytől. Most már rutinosabb voltam, megérkezésünk első percében magamhoz ragadtam az általam rendelt gyertyáinkat, mielőtt lábuk kel, aztán fenyőágakat szereztem és roham munkába kezdtem, miután kiszámoltam, hány percre tehető egy két éves és egy négy éves tűrőképességének összideje. Ági reményeimet felülmúlva egy perc után magunkra hagyott a koszorúkészítéssel és elvonult játszani. Annyira csodálkozott, hogy kedvére pakolhat, anélkül, hogy én zaklatnám, hogy háromszor is megkérdezte, hogy leveheti-e a játékokat. Ezt követően aztán teljes csendben és nyugalomban rámolta le az óvoda összes játékát, miközben mi Évivel nyugodtan dolgozhattunk. Oly annyira nem zavarta Ágit a koszorúkészítés, hogy itthon vette végül csak észre, hogy mit készítettünk és csodálkozva kérdezte, hogy ez meg mi? (Hát a koszorú, amit együtt készítettünk :-)) Évi kezdésként azt részletezte, hogy hogyan és hányszor hányta le az egyik ovis társa reggel a saját rajzát. Ezzel a beszélgetéssel megalapoztuk a hangulatot és nekiláttunk a munkának. Évi persze nagyon lelkesen próbált segíteni, csakhogy szegény szinte semmit sem tudott, mert ugye, anya tekert, drótozott, de az éles, aztán anya ragasztópisztolyozott, de az meg forró (el is égettem két ujjamat- csak hogy megemlítsek néhány szó szerint megragadó pillanatot), Évinek jutott így a kiválogatós, mit tegyünk a koszorúra szerep. Persze ebben is vissza kellett kicsit fognom őt, mert azért a hatodik narancskarika már mégiscsak túlzásnak tűnt. Így is agyonzsúfoltuk a koszorúnkat, mert én hiába mondtam, hogy nincs már rajta több hely semmiféle dísznek, Évi mégis mindig talált egyet és ezt be is bizonyította. Az idilli koszorúkészítést végül csak Ági harci kiáltása szakította meg, hogy "Anya, nem kakilok!". Ami természetesen nem jelentett mást,csak azt, hogy most kakilok, de nem akarom, hogy elvigyél a Wc-re. Így volt a koszorúkészítés szünetében harci kirohanás, kakilás, fenéktörlés és egyéb szépségek is, amiket most nem részleteznék.
Összességében jól zárult a nap: egy koszorú plusz és két ujj mínusszal.
