Leányaink nagyon élvezik az ovit. Szerencsére csak jót mondanak róla, este órákig mesélnek. Teljesen el vannak kényeztetve, legalábbis a nagyfiúk által. Gyanús volt ugyanis, hogy amíg Ági nyáron még egyedül vette a cipőjét, most nem hajlandó otthon egyedül cipőt húzni. Mondtam is neki, hogy hát az oviban is fel kell venned a cipőt, nem? Na a válasz sem maradt el: Neeem, ott a nagyfiúk feladják rám. :-) Szép, mondhatom. De csak a cipő-húzási hajlandóságban estünk vissza, amúgy nagyon ügyesek. Rengeteg verset és éneket tudnak és már egyre több barátjuk van, fiúk is, lányok is. Ági persze kinézte magának az ovi rosszcsontját, Bencét, Évi pedig Mátéért van oda és lelkesen mesélik, hogy véletlenül meglökött, meg felemelt, meg megbökött...hajajaj. Ez van, pasiznak, de hát egy hét múlva már Ági is öreg 3 éves lesz, érthető.
Apja szerdán hazaért, minden rendben volt, leszámítva, hogy hazahozott egy jó kis hasmenéses vírust, most küzdünk, hogy mi ne kapjuk el tőle. A csütörtök reggel is izgalmasan kezdődött, mert apa levitte a gyerekeket az oviba kocsival és közben kiderült, hogy nem fog a fék, elszakadt a fogalmam sincs hogy hívják vmi, még szerencse, hogy meg tudtak állni, aztán apa elvitte a kocsit rögtön a szerelőhöz. Szerencsére megúszták baj nélkül.
Nekem a suliban jól sikerültek az órák, még németből is azt mondta a mentorom, hogy jól csinálom, na és eljutottam odáig, hogy egy angol óravázlatot egy óra alatt össze tudok már dobni ( a német az még egy fél nap...), a tanítást is élvezem, a diákok próbálkoznak, még angolból is mondta a mentortanár, hogy még az is beszél angolul órán, aki sosem szokott.
A nagy elefánt hasam is egyre nagyobb siker, a metrón átadják a helyet, a boltban a pénztáros arrébb cipeli helyettem a kosaramat, minden szomszéd beszélget velünk, úgyhogy teljesen váó. Ráadásul tegnapelőtt a játszótéren beszélgettünk egy anyukával, aki mint kiderült péntekenként kézműves foglalkozást tart gyerekeknek, kis vallási színezettel egybekötve, péntekenként, ovi után. Ma el is mentünk, jó volt nagyon, csajok is mondták, hogy jöjjünk máskor is. Kukoricahéjból készítettünk virágot és állatokat. Úgyhogy egyre több embert sikerül megismernünk, ami tök jó érzés.
