Vannak jó és rossz híreink: csajok elég jól vannak, de most már a héten nem engedjük őket oviba, úgyis valamit visszakapnának. Tegnap apa csak este 10-re ért haza, mert céges bowling volt, úgyhogy végignyomtam az első fullos 12 órát a 3 gyerekkel. Egész jól boldogultam, volt 15 perc, amikor egyszerre aludt 3 és este 9-kor emeltem fel először a hangomat, amikor Ági negyed óra alatt nem tudta eldönteni mit énekeljek, miközben Emma üvöltött a másik szobában. Az esti mese olvasás is érdekesen alakult: az emeletes ágyon olvastam a 2 nagynak, miközben a kicsi szopott.
Reggelre aztán le is betegedtem, persze nem feltétlenül az előző nap miatt... Annyira rosszul voltam reggel, hogy forgott a föld (pedig nem ittam), rettentően szédültem, meg hánytam. Apa nem mert itt hagyni, nehogy elvágódjak Emmával, úgyhogy hozott ebédet, rendezte a kölyköket és csak 2-re ment be munkába. Úgyhogy mi ezzel meg is ünnepeltük a Valentin napot...Most már jobban vagyok, bár most is szédülök. Mondjuk az lehet alacsony vérnyomás miatt is, mert a kórházban is a császár és 3 infúzió után 106 volt a vérnyomásom és nagyon csodálkoztak, hogy lehet ilyen alacsony.
A szakdogához már lelkileg készülök, máshogy még nem, bár még az sem biztos, hogy be vagyok iratkozva a következő félévre, mert az egyetem nem veszi fel a telefont és nem válaszol az e-mailekre. Illetve dehogy nem: ma kaptam egy választ egy korábbi e-mailemre, amit novemberben írtam a hosszú gyakorlattal kapcsolatban, hogy remélik azóta elrendeződött az ügy, mert csak most tudnak válaszolni. Hát majdnem visszaírtam, hogy köszi a gyors választ, igen, közben megcsináltam a gyakorlatot és szültem egy gyereket. Gondolom, erre azonnal reagáltak volna, de nem voltam elég bátor, hogy megírjam :-) Na de a lényeg, hogy a mai civilizált társadalomban legalább az internetes kommunikáció gyors.
Ja azzal elfelejtettem dicsekedni, hogy Emma már 57 cm, a súlyát majd jövő héten mérik meg, jól szopik, vannak hurkái, igazi digi-dagi.
