Már ötödik napja vagyok óraadó, úgyhogy sikeresen túléltem én is és a diákok is már 10 teljes angol órát. Kezdem megszokni a 'Jó reggelt Tanárnő'-t, meg, hogy úton útfélen a tanulóimba botlok az utcán. Ja, egyik diákommal együtt jártam boxolni- kb 4szer akkora, mint én (mióta erre rájött, ő köszön a leghangosabban az egész iskolában) Minden nap 2 órám van, úgyhogy Emmát napi 3 órára hagyom magára, vagy 8:15-től 11-ig, vagy 9:20-tól 12-ig. Szerencsére Emma pont ekkor alszik, így kb 1 óra alvás a 3 órás távollétből. Eddig mindig sikerült mindenkinek elaltatni. Sírás nem igazán volt. Továbbra is vigyorog mindenkire, na és már mindenfélét kezdett enni.
Emmácska amúgy megtanult kúszni, úgy, mint a katonák az akadálypályán - laposkúszásban. Írtózatos sebességgel tud kúszni és rájött, hogy most már bárhova eljuthat. Ha leteszem a nappaliba, 2 perc alatt kikúszik a folyosóra, majd onnét továbbvágtat a gyerekszobába, de utánam jött már egészen a WC-ig is, sőt ma este úgy fürdettem meg, hogy otthagytam a nappaliban, amíg csináltam neki a vizet a kádban és Emmácska bejött a fürdőbe egyedül utánam, már csak le kellett vetkőztetnem és betennem a vízbe. Mondanom sem kell, hogy a kádban is kúszik (így a vízmélység nem elhanyagolható kérdés.) Apropó víz! Ágika mesélte, hogy Papáékkal volt nyáron a Lúd Tengernél, vagyis a keszthelyi libás strandon :-)
Na és kész a teraszunk! Gyönyörű!!!!
