Most végre egy kicsit bővebben rólunk, most, hogy végre van hova újból írni.
Kezdjük talán Évivel. Évink már kerek két hete (!!!!!) oviba jár FOLYAMATOSAN. Most kezdte a harmadik hetet és képzeljétek, úgy tűnik, élvezi!!! Persze az orra folyik, de már nem olyan vészesen, ja és amúgy is megtanulta időközben tisztességesen kifújni. Szedi a broncho-vaxomot és nagyon lelkes, mert minden bevétel után egy matricát kell felragasztani egy lapra. Ági is szedi, helyette is Évi matricázik, de mindig megmutatja a tulajnak a beragasztás végeredményét. Így most már reménykedem benne, hogy véget ér a több, mint egy hónapos folyton beteg szakasz, amibe az egész család rendesen belefáradt. Amúgy Évink totál-totál nagylány, ha lehet ezt még fokozni. Abszolút nincs véletlen bepisilés sem, éjszaka sem, már ősz óta nincs cumisüvegezés, a WC-n csak a villanyt kell felkapcsolni és felöltözve jön ki. Megnőtt! Egy csomó mondókát is tanult az oviban :-)
Ági is jobban van, de még kedden viszem egy újabb kontrollra, mert a bal füle még nem volt szép pénteken. Végre kezdem elhinni, hogy talán megtervezhetem, hogy hogyan is lesz egy gyerekkel itthon, hátha, mondom hátha még egy-két hétig normálisan folyik minden és Ági itthon, Évi oviban.
Most már kezd végre kialakulni az új kis napirendünk. Ági rendszerint 6:30 és 7 között kel reggel (az éjszakai 3-4 felkelésen kívül - amúgy ezt az abszurd helyzetet most már úgy próbáljuk kezelni, hogy hagyjuk az ágyában nyűglődni, erre ő válaszul hajnali négykor időnként zenélni kezd az ágyán lógó babaaltató kütyükkel -egyszerre kettővel persze és irdatlan ricsajt csap, miközben Évi alszik a szobában....Mondjuk Évit sem kell félteni, mert minden este, miután Ági már elaludt kiabál hangosan az ágyában - mostanában ez az esti veszekedésünk fő témája). Na de visszatérve a napirendre: 7-től 8:15ig anya hálóingben rohangál, pólót és inget vasal, hajat fésül, fogat mosat és Évit öltöztet, hogy odaérjenek az oviba, eközben Ági elhanyagol, aki időről-időre egyre dühösebben próbál felmászni az etetőszékbe jelezvén, hogy mindjárt éhen hal. 8:15-kor aztán rendszerint sikerül a család egyik felét kituszkolni az ajtón. (Persze mondanom sem kell, hogy ma is itthon felejtettek mindent, amit kivasaltam- pizsit, váltónadrágot). Innéttől jön Ági reggeliztetés - anya még mindig hálóingben - Ági etetés jelen életem egyik legnagyobb kihívása, mert Áginak most semmi nem jó, de minden kell neki, akár az asztalra is felmászik, hogy elérje a sajtot, a joghurtot, a kenyeret, azért, hogy aztán ledobálja a földre. Anya pedig mindeközben próbál beleszuszakolni egy joghurtot, egy sajtot, egy bármit, hogy kicsi akaratos gyermeke kajával való hadakozása közben éhen ne haljon. Egyetlen trükk kezd beválni, ami anno Évinél is: az, hogy Ági is kap egy kanalat a kezébe, amivel enni próbál (valójában vagy a falat keni össze, vagy az én ruhámat, időnként az én számba tömködi vele az ételt) és mindeközben én a saját kanalammal sunyi módon megetetem. Eme reggeli (de amúgy minden étkezésnél hasonló) közel egy órás kínlódás után már már azt hinnénk, hogy én is fel bírok öltözni, de nem, mert ekkora Ági már legalább kétszer kakilt, amit ugye nem árt elrendezni, aztán fél tíz fele már reménykedhetek, hogy megreggelizek és felöltözök, persze addig Ági szétdönti a maradék játékkupacot is. 10 felé a lakás már romokban. Röpke egy órám marad, hogy romeltakarítsak, mossak, ruhát leszedjek, edényt kiszedjek, bepakoljak, ebéd főzést legalább elkezdjem, beágyazzak. 11re aztán kölyök felöltöztetés és aztán séta..na de kérem, ha most elindulunk babakocsival, Ágikánk elalszik, 12-kor felkel és többet nem alszik, nyekereg egész nap. Ezért mostantól a délelőtti séta gyalogosan folyik. Egy kezét fogva már szépen haladunk (500 méter/óra sebességet is meghaladva). Rájöttem, hogy végre vissza kell lassuljak az Ági szintjére a mi kis három évesünk szintjéről. Igenis újból meg kell bámulnunk egy-egy falevelet, kiabálni, hogy jééé egy vonat (tütűűű), mindent megnevezni: igen lapát, la-pát, mond szépen la-pát...ahogy annak idején Évivel. Mert valljuk be, Ági eddig teljes elnyomásban volt (más kérdés, hogy minden eszközt bevet, hogy ebből kitörjön -példa rá, hogy a nővérét képes elgáncsolni) és nem foglalkoztam azzal, hogy Ági, nézd autó, au-tóóó. Ehelyett persze okította a nővére: Például amikor apa becsipog este, akkor Ági kiabálni kezd: "Papapapapa! Papa!" Erre Évi: "Ágika nem papa, hanem apa! Apa jön! A-pa. A-pa. Mond szépen a-pa." Erre Ági: "Papa! Papa!" Évikénk egyre mérgesebben: "Nem papa, hanem Apa!!! A-pa! A-pa!" Úgyhogy okításban volt része, de most ezentúl, hivatalosan megfogadom, hogy ez az egy óra délig csak és kizárólag róla fog szólni. 12 -ebéd, bejövünk, Ági már majd leájul a székről, de ebéd után aztán könnyen beájul az ágyba és kérem itt a lényeg: kihúztuk délig? Ajándék 2-2,5, szerencsés esetben 3 (!!!!!) óra alvás. Amíg anya (ha ügyes volt és már elvégzett minden házimunkát) tud végre tanulni, házit írni, csekket befizetni. lakást árulni, házat lesni és nem utolsósorban blogot írni és pihenni...persze anya, mint mindig ma is elszórakozza az idejét egyetlen blog megírásával, aztán utána már "kapkod fűhöz-fához...". Na de ez már az én időbeosztásom, hogy ez a többnyire két óra mivel telik. 3-kor aztán felkelés, uzsi és 3:20-kor irdatlan rohanás az óvodáig, mert mint mindig, ma sem tudjuk hamarabb összeszedni magunkat. 3:45: Évi már vár, felöltözés és spuri ki az oviból. Na és itt a lényeg, amiért az egész napirend van: az, hogy ezt a rövid időt 4-től 6:30ig végre Évire fókuszálva töltsük, persze együtt, hogy hagyjam mesélni, mehessünk játszótérre, ha meg hazajövünk, akkor játék: no házimunka. Mert már most is érezni rajta, hogy az ovi miatt, kissé elhanyagolt státuszba került és ezt esti+otthoni veszekedéssel fejezi ki (most mindezt felszámoljuk). Aztán 6:30-tól lógunk mi hárman csajok az ablakban, hogy lássuk, mikor jön már apa (nem papa, a-pa), aztán ha becsipog, akkor két csaj felszabadul az anyai fogság alól, én meg lelkesen hagyom, hadd gyikálják apát is. 7-től vacsora, aztán fürdés, alvás. Most már 8 után alvás van nálunk..hát kérem, ovisok vagyunk!!!
