Bocsánat, hogy sosem írok, de el vagyok veszve a betegápolás-orrszívás-zh-beadandó-házik-vizsgajelentkezés-lakáseladás-háztervezés kanyargós ösvényein és akkor még a szokásos házimunkát nem is említem. Szó, ami szó most semmi időm nincs írni és a fél év végi suli-beadandó-zh dömping is most már teljesen beindult, így dec 17ig a blogra szánt időm minimális. Aztán 17én megyünk itthoni Mamáékhoz két hétre (Erdélyt nem merjük bevállalni) és csak januárban jövünk vissza. Január végén még 4 vizsga vár rám...így zajlik az élet.
Na de röviden azért magunkról. Ági kemény egy napig nem volt beteg, azóta folyamatosan. Évi kedd óta oviban, de ma reggel már folyt az orra...elegem lett, úgyhogy kutatni kezdtem és röpke fél nap leforgása alatt leszerveztem egy sóterápiás kezelést. Itt van egy sószoba tőlünk+az ovitől 10 percnyire. Ma ovi után kezdjük a "kezelés"-t. Évi még nem is tud róla. Nagyon remélem, hogy végre használ legalább ez. Így jövő héten valószínűleg mindig ovi után sószobázunk. Eleinte 10 alkalmas bérlettel fogunk kezdeni, aztán lássuk a medvét...Nézegettem persze mindenfélét, pl a Sensolite polarizáltfény-terápia is nagyon szimpatikus, de az még egy fokkal drágább és nincs itt a közelünkben. Így a sóval próbálkozunk. Ha nagyon jó, akkor majd úgyis jövök ide áradozni róla.
Amúgy kedden adventi koszorú készítés volt az oviban délután. Vagyis anyuka megy fél négyre leányért és együtt boldogan és örömmel elkészítenek egy koszorút, amit hazahoznak. Ez volt az elképzelés, a valóságban azonban volt velem egy Ági nevű csatolmány, aki összevissza mászkált, én meg loholtam utána, mentettem a 3 éves dróttal szaladgáló ovisok, a ragasztópisztoly elől, majd azon kaptam, hogy majszolja a dísznek szánt szárított almát és narancsot, mindeközben tekertem a fenyőágat a koszorú alapra félkézzel, továbbá hallgattam a magyarázó-folyton kérdező Évit. Kishíján megbolondultam. Mire feltekertem a fenyőt végre valahára a koszorúra, addigra minden gyertyát széthordtak az ovisok, mentem kuncsorogni, így sikerült összeszednem 3 rózsaszín és 1 lila gyertyát (pont az ellentétét szerettem volna, de ez a legkevesebb), majd fél kezemben tartva a kapálódzó Ágit ragasztópisztollyal kílnódtam fel a dízseket a koszorúra. Azt sem nézve, mit hova, mert négyen kapkodták ki a kezemből a pisztolyt, közben Évit rakosgattam hol balra, hol jobbra, hogy ne lökjék fel, kenjék össze, szúrják meg....Aztán amikor eme szerencsétlenkedés közepette Ági fején landolt a koszorúnk egyik gyertyája, akkor fogtam a díszeinket, a gyertyáinkat, a koszorúnkat és a két lányomat és hazajöttünk....itthon pedig éjjel kedvemre kreativiskodhattam és befejeztem a koszorút, ami most már lassan-lassan kezd tetszeni is és feletteti ezt a horrorisztikus élményt....
