Évi, Ági és Emma naplója

A héten Balszerencse úr minden barátját összeszedte és ellátogatott hozzánk. Elsőként azt említeném, hogy az egész család végigment egy hányásos-hasmenéses víruson. Természetesen mindenki más éjszakára időzítette a hányást, hogy mindig legyen kinek ápolnia a másikat. Amíg férjuram nulla hányás-de láz-rosszullét, addig csajok egy-egy hányással, rossz étvággyal-hőemelkedéssel megúszták (vagy még nem teljesen úszták meg, mert Ági harmadik napja alig eszik) addig természetesen én elmentem a bónusz 15 hányásig, mindezt ugyanazon az éjszakán produkálva. Természetesen pénteki határidővel várt rám két beadandó és még hat házi, de hogy ne legyen ilyen egyszerű a dolog , tönkrement a számítógépünk is, hogy ha véletlenül jobban érezném magam, akkor se tudjak leülni beadandót írni. Végül csütörtök éjszakára maradt a beadandók 90%-a, apu laptopján, aki időközben befutott, így tegnap éjjel hajnali egyig beadandóztam és házit írtam sikeresen véve az akadályt, majd boldogan bebújtam az ágyba, hogy reggel hétig durmoljak kedvemre, amikor kb egy óra tíz perc magasságában Ági sírni kezdett és mindezen öt percenként bőgőrohamot kapó voltát hajnali ötig folytatta, mindeközben megitattam vele kb öt liter teát, ringattam 4 órán keresztül és továbbra se tudom, mi baja volt. Ötkor kidőlt az ágyunkban fekve, majd hatkor megérkezett Éva a másik oldalamra és hétkor mindketten keltek. Ilyen frissen és vidáman kezdhettem a mai sulis napomat :-) Balszerencse úr remélem most már elköltözik tőlünk, mert igazán kezd tele lenni vele a hócipőm. Amúgy csajok rendesen járnak sószobába, két napja papával. Természetesen nincsenek jobban, semmi javulás nem vehető észre, de most már kicsit jobban folyik Évi orra. Na de ne legyünk ugye pesszimisták...a cél a karácsonyi jóllét...hmmm. Holnap amúgy is folytatjuk Broncho-vaxum kúránk harmadik hónapját, csak, hogy minden oldalról gyilkoljuk a bacikat. Na de most mennem kell Ági kezdi a második éjszaka végigordítását....Heeeelpppp!!!