Elkezdtük az Új Évet, elkezdtük ismét az ovit is. Kicsi leányunk nagyon rosszul viseli az óvoda kezdést. No nem Évi, ő egész jól, sőt, soha jobban, alig sír és egészen jól érzi most magát. Ági az, aki naphosszat lesi az ajtót és bánatosan kiabálja kisegér hangján: "Éviii, Éviii, Éviii" Majd szomorúan rám néz, széttárja két karját és folytatja: "Évii nics...nics" Aztán amikor végre délután indulunk Éviért az oviba, akkor eddig még soha nem látott villámsebességgel tudjuk felvenni a kabátját, cipőjét, mert hát hova megyünk, Ági? "O..O" (azaz oviba) És ki van ott, Ágika? "Évííí, Évííí, Évíííí" Amikor beérünk az oviba, akkor Ági esélyt sem adva, hogy bármely ruházatát eltávolítsam róla, berohan a terembe, egészen Éviig, odabújik hozzá és jó hangosan kiabálja, hogy Évíííí, Évííí, Évíííí. Ennyivel persze nem elégszik meg, ha valamelyik másik ovis arra vetődik, akkor neki is büszkén mutogatja nővérét, miközben egy ujjal bökdösi a hátát és folytatja: Évíí, Évíí, Évííí
Persze Apát is hiányoljuk...ha beszűrődik egy férfihang a folyosóról, már kiabál: Apa, Apa, Apa. Ekkor persze mondom, nem apa, tudod, apa dolgozik..."Dolg...dolg...Elm" (azaz elment)
Bár a legviccesebb mégis csak az, amikor szerez egy mobiltelefont, amit a füléhez szorítva fel-alá mászkál, mint a felnőttek és közben ismétlgeti: "Halló, Mitcs? Halló, Mitcs?, Halló, Mitcs?" Azaz mit csinálsz.
Rettentő jókat lehet mostanság szórakozni rajta, egész nap el tudnám nézni, ahogy riszálja a kis fenekét és kidüllesztett pocakkal mászkál, teszi a dolgát és fenhangon magyaráz, vagy énekel. Ma például jól beütötttem a kislábujjamat. Miközben féllábon ugrálva majd elsírtam magam a fájdalomtól Ági rázendített: "Auuu, Mitcs? Auuu, Mitcs?Auuu, Mitcs?" Na a végén már röhögtem...de azóta ha meglátja a lábamat, akkor mindig rákezdi: "Auuu, Mitcs?"
A pelenkázásra is lett közben (csupán 15 hónapnak kellett eltelnie) egy megbízható módszerünk. Pelenkázás közben sorolom az állatokat, miközben ő mondja, hogy melyik állat milyen hangot ad ki...persze néha azért én is megviccelem. Kb így hangzik a beszélgetésünk:
Ágika, a kígyó mit csinál?
Sssssszzzzzzz
Hát az oroszlán?
Ááááááááá
És a kecske?
Mek Mek Mek
Hát a béka?
Brek Brek Brek
És a csiga?
Csig-csig-csig :-)))
Aztán persze időnként üvölt a kígyó és nyávog a kutya, a zsiráf azt mondja, hogy "zsír, zsír", de egyébként nagyon jól tudja már. :-)
Ja és kérem az elmúlt éjjel csak egyetlen egyszer kellett hozzá felkelni...na jó az igaz, hogy két nappal ezelőtt meg 13szor, de inkább ez utóbbival ékeskedünk.
Úgyhogy így vagyunk mi Ágival. Ha Évi itthon van, akkor folytatódik a se veled, se nélküled huzavona, mert Ági mindent elszed, ami Évié, Évi meg veszekszik vele és visít, de persze egyedül neki sincs kedve játszani. Nagyon gyakran azonban tök jól eljátszanak együtt, bírkóznak és szaladgálnak, igazán viccesek.
Ja és igen, a lényeg: Egy hónapja béres cseppezzük mindkettőjüket és lekopogom, de Évi most már közel harmadik hete makkegészséges, Ági meg úgy kb egy- másfél hete. Persze majd most az oviban teszteljük a bérest, mert ovi nélkül még én is megbírtam előzni a náthát...lássuk a kihívást...meddig bírjuk.
Évike közben levágatta a haját kleopátrára, nagyon csini. Majd ha lesz időm teszek fel képeket, de most nincs semmi időm. 4 vizsgára és egy beadandóra gyúrok/kellene gyúrnom párhuzamosan, így hol németül, hol magyarul magolok este kilenctől éjfélig, meg ebben a másfélórában, amikor Ági alszik...ezért sem fogok mostanában blogozni, majd jan 27 után.
Közben itt tök nagy hó van, tegnap is szánkóval mentünk Éviért az oviba. Nincs háttámlánk, de Ági profin megtanulta, hogy ha egyedül van, akkor elől kapaszkodik, ha Évivel, akkor hátra döl. Tündérek együtt :-)))
De most mentem...sajnos vár a nevelés és személyiségfejlesztés most elméletben...
