Rejtélyes módon az oviban nem tartottak anyák napi ünnepséget. Bevallom nekem ez kicsit rosszul esett, mert ez pont az az ünnep, ami kivételesen az anyukáknak szól. Megoldották annyival a dolgot, hogy a gyerekek készítettek egy papír tulipánt és ki mikor ment a gyerekéért, akkor a gyerek elmondott egy verset, ha elmondott. Na most mi emiatt ha már úgyis betegszabin voltunk hát nem mentünk be az oviba. évi bánkódni kezdett, hogy ő most akkor nem tudja megtanulni a verset. Mondtam neki, hogy szövetkezzen apával, hogy tanítson neki egy verset és vasárnap elmondja nekem. Aztán szövetkeztem Apával is, hogy beszéljen Évivel, mert verset akar tanulni. Szombaton aztán voltak nagy félrevonulások apa-Évi-Ági hármas a kisszobában, fürdés közben a kádból kiszűrődő énekszó, amíg anya elpakol, úgyhogy folyt a készülés nagy titokban. Aztán vasárnap ebéd előtt jött a két lány egy-egy szál orgonával: Évi a háta mögé dugta, Ági gyorsan odaadta- Évi visszavette - még nem adjuk oda :-) Aztán Évi énekelni kezdett (Orgona ága, barackfa virága...), Ági pedig ordítani, mert ő a akarta a fényképezőgépet kezelni. Aztán a versig megnyugodott, először Évi szavalt egy hosszabbat, majd közösen egy rövidet..vmi olyasmit, hogy én még kicsi vagyok, hosszú verset nem tudok még, ezért megölellek. Ági is mondta, aztán mindketten odafutottak és megöleltek. Tündériek voltak. Persze ekkor felvenni nem tudtuk, úgyhogy a kamera kedvéért Évi még egyszer elszavalta a verseket.
Amúgy a héten inkább Ági a dáthás, Évi még köhög, de oviba jár. Én meg mérgelődök az év végi suliőrület miatt. Folyamatosan beadandót írok, 16 tárgyam van, abból 11-ből beadandó, de természetesen tárgyanként nemcsak egy, 5-ből pedig vizsga lenne. Na de mivel levelező, ezért nem erőlködnek és tárgyanként egy vizsgaalkalmat adnak meg, persze azok ütköznek egymással. Úgyhogy úgy néz ki, még bemenni se tudok mindenből vizsgázni. Röhejes, már alig várom, hogy június közepe legyen és pihenhessünk.
