Boldogan jelentem, hogy Ági "rákapott az ízére". Reggel felkel, ráül a bilire, pisil (még várni is alig kell), délelőtti séta előtt ismét, majd ebéd után is pisil, ráadásul kakil is. Fóka továbbra is lelkesen énekel, Évivel pedig változatlanul ujjongunk, mert ilyen sikeres kezdésre nem számítottam. Szólni persze magától még nem szól, de ha kérdezem, hogy megyünk-e pisilni, akkor többnyire van eredmény.
Persze az önállósodási törekvései nemcsak ezen a téren jelentkeznek (sajnos). Rájött ugyanis, hogy ha ő már ilyen nagy, akkor miért is kellene lefeküdnie aludni, akkor, amikor anya azt mondja. Lefekvés helyett lehet például ugrálni az ágyban, kiabálni, hogy "Kiszájjoty!", buzdítani Évit is, hogy ne aludjon, előadni egy bömbölő showt, levenni a hálózsákot, majd megpróbálni kimászni az ágyból. Bár az altatás sokkal de sokkal nehézkesebb, az éjszakáink jobban telnek. 1-2 felkeléssel többnyire megússzuk.
Az önállósodás része továbbá az is, hogy önállóan ellóg a kisudvarról (akár motorral, akár gyalog) és elvágtat a játszótérre (anya meg lohol utána és visszahozza). További jellemzők még, hogy nem ülünk az etetőszékbe, hanem Évi székébe, valamint bődületesen ordítunk (szép kis hisztikorszak kezdete), ha valamit nem enged meg nekünk anya. A folyosói babakocsi tologatás helyett például ebédeltetni szerettem volna, de miután Ági nem jött be, ezért behurcoltam. 10 percig ütötte az ajtót és ordított, hogy kimegy, addig mi Évivel nekiálltunk ebédelni, ekkor megjelent és azt mondta: "Nem sírok, kérek enni." :-)
Úgyhogy igen, itt van, elkezdődött: a csodás hiszti korszak, ami tele van csodákkal és szenvedéssel.
