Mégiscsak van netünk. Jobban mondva a szomszédnak, de ez épp megfelelő lesz, amíg a miénket bekötik. Sikerült kiköltöznünk, reggel óta pakoltunk, férjuram vezette a teherautót, úgy nézett ki, mint egy kamionsofőr. Volt összesen 8 segítségünk, ki egész nap, ki délután, ki este. Éjfélkor tettük be az utolsó szekrényt a házba. Másfél szobát megtöltöttünk zsákokkal és dobozokkal. Férjuram éjjel még kihalászta az egyik zsákból a rövid gatyáját, egy másik zsákból a pólóját, egy harmadikból a focicipőjét és reggel hétkor teherautóval elment focizni. :-) Én már túl vagyok a reggelin. Találtam egy konzerv halat, azt próbáltam kenyérrel felkanalazni, mert a villákat még nem leltem meg. Csajok délután 3 körül érkeznek, addig megpróbálom összerakni az egyik játéktároló szekrényt, meg lepucolom az ablakot. Kipakolni még necces, mert alig van szekrényünk. Jobban mondva van, csak még össze kell szerelni. Megyek, nem lógatom tovább a lábam. Tegnap este a lakás tulajnál hagytuk a kulcsokat, ők maradtak a lakásban, mi meg eljöttünk. Furi volt. :-)
Évi múlt héten annyit kérdezett, hogy anya, attól még, hogy elköltözünk, lehet az Andris a férjem? :-) (cukor)
Meséltem ezt Andris anyukájának, aki csak ennyit mondott:
Andris is azt mondta a minap, hogy anya, azt hiszem inkább Évikét veszem el, nem Ágikát, mert ő még kicsi. Melletted fogunk lakni egy nagy házban, de a ház színén még gondolkodom. :-)))
Úgyhogy teljes az egyetértés. :-)
