Végre végre alakulunk! Pont ma volt az óvodai beiratkozás, úgyhogy beírattuk a csajokat, Évi is csak szeptemberben kezd. Persze örül neki, hogy addig itthon lehet. Bár szerintem elég is neki most a költözés megemésztése, ráér majd az új ovi szeptemberben. Kértük, hogy egy csoportban lehessenek, megpróbálják úgy intézni.
Lakcímkártyánk is lesz már jövő hétre. Ma mennek haza anyósomék, egy csomót segítettek, úgyhogy már van konyhánk, függönyünk, kész a gyerekszoba, a dolgozó, apuval épp szereli apósom a gardróbszekrényt a hálóba. Szóval már egész ház formánk van. A mi ruháinkat kivéve ki vagyunk pakolva. A héten már működött a mosógépünk, a mosogatógépünk, működnek végre a konnektorok, van fűtés, meleg víz, minden. Kipróbáltam már a vonatozást is. 30 perc a Keletiig, tök extra vonat, bemondja az állomásokat, minden. Az utolsó éjszakai hazavonatozást is volt szerencsém kipróbálni, mert voltunk Ikeában és a gardróbszekrénytől nem fértem vissza a kocsiba, úgyhogy haza is vonattal jöttem, de teljesen normális emberek utaztak.
Húsvétvasárnap meg Gödöllőn voltunk templomba, mert itt fél kilenckor kezdődött és az elérhetetlennek tűnt 3 gyerekkel. Gödöllő is tök közel van, na és friss a levegő, madarak csiripelnek az udvaron, szóval egész más, mint Pesten.
Csajok állandóan a hatalmas szobájukban lógnak, nincs tele a nappali (egyelőre) játékokkal. Az udvaron meg földbányászosdit játszanak és nyakig koszosan jönnek be. Úgy tűnik, élvezik, persze még mindig megkérdezik, hogy miért ebbe az oviba megyünk, nem a másikba, meg időnként, hogy meddig maradunk itt, de kezdik felfogni. Úgyhogy eddig pozitív a kép és rengeteg a tennivaló. Egye fene, maradunk.
