Évi, Ági és Emma naplója

Minden ott kezdődött, hogy a lakást ellepték a hangyák. Hetek óta hangyát írtunk, időnként egyszerű összetaposós módszerrel. Ági most már ha az utcán meglát egyetlen szegény, apró menekülő hangyát, nem kegyelmez, eltapossa (pedig nem akartam állatgyilkost nevelni belőle). Ágink persze természetesen általánosít (Übergeneralisierung - szép német szóval élve) és nemcsak a hangyákat, hanem a csigákat is áldozattá próbálja tenni. Múltkor nagy boldogan mutattuk Évivel Áginak, hogy nézd, milyen aranyos csiga, mire Ági meg nem várva, hogy bármit reagálhattam volna "eltaposom" kiáltással rálépett szegény csigára. Háát igen, szegény csigának még a nyelve is kilógott, nem volt szép látvány. Mi pedig Évivel felváltva felháborodottan magyaráztuk Áginak, hogy ilyet nem szabad csinálni. Évi a következő magyarázatba kezdett: "Ágika, ez most annyira fájt ennek a csigának, mint amikor meghúzod a hajamat." Hááát én csak ránéztem szegény eltaposott állatra és nem tudtam, hogy nevessek, vagy sírjak, talán kicsit jobban fájt neki. Azóta ha csigát látunk, megpróbáljuk Ágit a lehető legmesszebb terelni a közeléből.