OVI: Évi már alig várja az ovit, teljesen be van sózva, csütörtökön megyünk. Persze mondanom sem kell, hogy közben megint kapitulált az egyik óvó nénije (Noémi néni babát vár), ezért egy óvó nénijük van. Persze felvettek már egyet a helyére, csak közben egy másik csoport mindkét óvónője megszökött, így teljes a káosz az óvodában. A mi új (még nem látott óvó nénink) megy a csoporthoz, ahol egy óvó néni sincs, így nekünk megint marad egy. Kicsit bonyolult, még én sem értem, de lesz vhogy. Még azt sem lehet tudni, hogy csütörtökön a saját csoportjukban kezdenek-e. Ennyit az oviról.
LAKÁS: A lakásra volt két ajánlatunk (de mindkettő nagyon alacsony áron vette volna meg), ezért nem fogadtuk el. Két hét alatt megnézték kb hatan, persze most, hogy elkezdtünk reménykedni, hogy juhé, eladjuk, megint nem jön senki :-(( Megnéztünk egy csomó házat a neten, amiket gondolatban már be is rendeztünk, de úgy néz ki, a karácsonyt még itt töltjük, no nem baj, Évi most épp úgyis a telet várja.
CSAJOK: Eszméletlenül összenőttek a nyáron. Nagyon jó testvérek, folyton együtt játszanak (na persze veszekednek is), megvédik egymást, na és Ági is kemény egy hónapja nem harapott bele a nővérébe (ez nagy szó). Nagyon tündérek együtt, Ági folyékonyan beszél (és persze gyakran hülyeségeket). Ha megsértődik, akkor fogja a maciját és elmegy világgá, miközben ezt kiabálja mérgesen: "Megyek haza vacsorázni!!!" (Én meg nem bírom ki röhögés nélkül). Ha meg az udvaron sértődik meg, akkor elindul a játszótér felé: "Megyek homokozni, elmegyek messze!!" Évit nagyon nagynak látja, volt, hogy a Duna parton odaállt Évi elé, hogy "Vegyél fel és vigyél!", meg azt szeretné, ha Évi egy-kettő-hármazna (ugratná séta közben) vele, meg persze amit nem tud ő kibontani, azt majd Évi. Úgy gondolja, Évi mindent tud, bár tény, hogy Évi így is viselkedik vele: Pl könyvet olvasnak: "Ágika majd én olvasom, te nem tudsz még olvasni" (na nem mintha Évi tudna, de ő tudja kívülről a meséket, mondókákat a könyvből). Szóval most tényleg jó velük lenni, bár rettentő zajosak és folyton beszélnek. Ági meg fog őrülni az unalomtól, ha Évi kezdi az ovit (amúgy fel van háborodva, ha mondjuk, hogy ő még nem megy oviba- "de, én is ovis vagyok!!!") Ági bilizik, ha ráültetem folyamatosan, akkor van, hogy egész nap semmi sincs a pelusban, de ha ráhagyom, akkor tutira nem szól, kényelmesebb neki a pelusba alkotni.
SULI: szeptember közepén kezdődik, persze szokásos káosz a tárgyfelvételekkel (senki nem tudja mit kell felvenni, mit nem, mikor lesz óránk és egyáltalán mikor kezdünk). Most nagyon nem kívánom, pláne a gyakorlatot...bár annak legalább lesz értelme.
Fejben már búcsúzunk a nyártól, át kell állni az ovis életre. A legnagyobb kérdés, hogy hogy megyünk Éviért, mert leszoktunk a babakocsiról és az oviba vezető út volt babakocsival 20 perc. Ágival vagy gyalog megyünk, vagy motorral, ami kicsit meghosszabbítja, kiszámíthatatlanabbá teszi, hogy mikor érünk oda. Majd meglátjuk hogy lesz...
