Az egész történet úgy kezdődött, hogy Mirci cica felmászott arra a fára, ahol a Rigók fészket raktak. Persze Mircinek eszébe se jutott, hogy esetleg ki lehetne fosztani azt a fészket, ő egyszerűen üldögélt a fán, a két rigó (anyuka és apuka rigó) meg bombázták a csőrükkel és éktelen ricsajt csaptak. Mircit ez persze felettébb nem zavarta, a felé suhanó madarak felé csapott egy-kettőt, hogy ő is beszálljon a játékba. Ez történt kb. egy hete. Azóta az apuka rigó elhatározta, hogy elüldözi ezt a szemtelen macskát a környékről. Eddig nem hittem volna, hogy vidéki ártalomként számításba kell venni, hogy az ember feje megfájdul a rigó csiviteléstől, de most már tudom, hogy ez nem vicc. A fekete rigó ugyanis az első pillanatban, ahogy Mirci kifárad a garázsból reggel, üldözőbe veszi, mindegy, hogy Mirci alszik, sétálgat, vagy játszik, a rigó megkeresi, leszáll hozzá és csipkedi, na és közben csivitel, mint egy zakkant veréb és nem nyugszik addig, amíg Mircit este be nem zárjuk a garázsba. Mircit persze eleinte nem zavarta a madár, de ha már leszáll hozzá, akkor gyorsan üldözőbe veszi, fut utána és el akarja kapni, erre persze a rigó még jobban bepipul és folytatja. A környéken van vagy 20 macska, de a rigónak csak a Mirci kell. Most már tényleg jó lenne, ha lerendeznék ezt a vitát, mert lassan a rigó ricsajtól nem lehet megülni az udvaron, mert szép dolog a madárcsicsergés, de ami sok, az sok. Tegnap már bújtattuk Mircit a rigó elől, hogy egy kis csend legyen, de a rigó papa addig nem nyugodott, amíg újból észre nem vette. Hiába, úgy néz ki, beosztották: Mama rigó eteti a fiókákat, papa rigó elüldözi a betolakodókat. Remélem, hamar felnőnek a fiókák, vagy legalább Mirci megeszi a rigót...
Amúgy nem vagyunk jól, vagyis csak én nem. Most megint egy rossz szakaszban vagyok, ami azt jelenti, hogy hányok a következő hányásig, addig meg gondolkodok, hogy most hányjak, vagy még várjak egy kicsit. Tegnap grillezés volt nálunk, de én kb. 20 percre dugtam ki az orrom, aztán feküdtem és hánytam. Ma reggel úgy éreztem jobban vagyok, gyorsan megszerveztem, hogy menjünk strandolni Tóalmásra, de az elindulás nekem már nem ment, a WC-től nem nagyon tudtam elköszönni, öleltem rendesen, így csak csajok mentek apával. Sajnos :-( Így most egyedül a 33 fokos hőségben (lehet, ettől is vagyok ennyire kidőlve). Ha minden igaz, jövő héten jönnek az erdélyi nagyszülők, úgyhogy legalább egy kis változatosság a hányás mellett. Pénteken meg itt volt Andris, Évi barátja, nekem is volt 2 óra hányás szünetem, úgyhogy pont úgy néztem ki, mint aki jól van. Ezek a híreink, közben hallom, ahogy a rigó csivitel és csivitel, üldözi Mircit.
