Nem unatkoztunk ezen a héten sem. Elkezdődött az ovi. Évi hatalmas lelkesedéssel ment is- jött is az oviba/ból. Teljesen nagy lány lett, örült, hogy végre ismét kezdődött a tanév. Új óvó nénink Irénke néni, bár én még nem találkoztam vele, csak apa. Évit nem különösebben zavarja, hogy épp ki az óvó nénije. Megvannak a csoporttársak, a csoportszoba és az ovi udvar, a többi mit számít. Ágit zavarja egyedül, hogy Évi ismét oviba ment. Reggelente összeveszik mindenkivel, húzza a cipőjét, szökik ki az ajtón és sírva kiabálja, hogy én is megyek oviba, én is ovis vagyok! Bömbölve ordít Évi után, amikor elmennek apával, majd még fél órát vigasztalom. Aztán persze a nagyoktól letisztult (csak picik, minden nagy tesó oviban-isiben) játszótéren megnyugszik és élvezi, hogy végre csak rá figyelnek. Délután persze már alig várja, hogy induljunk Éviért motorral, vagy gyalog. A gyalogos menet után persze rögtön eldöntöttem, hogy ezentúl legalább a fél távot busszal kell megtennünk, mert több mint fél órát mentünk szenvedve és vánszorogva, mindeközben az "Ági gyere" mondatot legalább hetvenszer ismételgetve. Persze javaslatomra, hogy hétfőtől busszal megyünk egy darabon Éviért Ági rögtön vitába szált velem, hogy neeeem- vonattal. Mondtam, hogy jó, ez szép gondolat, csak hogy vonat nem megy a házunktól az oviig (mivel a vonat állomás az ovi mellett van, csak éppen nem tőlünk megy oda). Ebből a gondolatából azóta sem tudtam kirántani, így hétfőn reményei szerint vonattal megyünk Éviért.
Pénteken aztán voltunk apával anyajegy vizsgálaton, majd kimentünk este, mert apa unokatesója bevállalta a kölyköket. Tök jól viselkedtek, nem rémisztették el szegényt a további bébicsőszködéstől.
Ma pedig szombat. Apával eldöntöttük, hogy délután (alvás után) elvisszük a csajokat a vidámparkba (mert persze 3 hónapja hallgatjuk Évitől, hogy Annát a negyedik szülinapján vitték a vidámparkba az "Anna, Peti, Gergő" könyvben, mi az, hogy őt meg nem. Ezért a délelőttre csak egy könnyed sétát szántuk a Duna parton, ami persze nem lett könnyed séta...Mindjárt el is mesélem, miért: A szülő ugye mindent megtesz, hogy kicsit védje a gyerekét, próbál tanácsokat adni, kéri, hogy vigyázzon, hogy óvatosan, rászól, hogy ne mássz a magas fára, mert leesel, ne fuss a betonon, mert lenyúzod a térded, kapaszkodj a hintán, hogy le ne ess. Mi is ezt tesszük ugyebár, csak éppen az nem jutott eszünkbe, hogy figyelmeztessük Ági lányunkat, hogy ne fuss neki fejjel az előtted lévő tárgyaknak, pláne akkor, ha előre is nézel. Háát igen. Ági szaladt előre a Duna parton és egyenesen nekirohant egy hajó utánfutónak (amivel a hajókat viszik le a vízhez). Nem számítottunk rá, mert még előre is nézett, csak persze közben idétlenkedett Évivel és gondolom nézett, csak nem látott. Teljes erővel neki. Persze tiszta seb lett. Van egy egyenes csík az arcán az orrától az álláig, meg még mellette néhány karcolás. Úgy néz ki, mint akinek "beverték a képét". Jól kezdődött a délelőtt, rohantunk egy étterembe lemosni az arcát, apa hazafutott Bepanthen-ért, hogy legalább egy kicsit csökkentsük a fájdalmat. Kissé feldagadt a szája, meg az orra alatt, szép lett. Szerencsére nagy baj a kinézetet leszámítva úgy tűnik nem lett. Nem fújtuk le a vidámparkot, ha már így besóztuk őket.
Délutáni alvás után elindultunk. Persze egy halom pénz, de apa ránézett a netre és lehet előre családi jegyet rendelni, ami 15%-kal olcsóbb, persze indulás előtt 10 perccel rendeltük meg, de elfogadták és lehetett üdülési csekkel is fizetni. Persze hivatalosan 90 cm-től lehet egyáltalán vmire is felülni, mi Ágit 90 cm-esnek hazudtuk, mert ember legyen a talpán az, aki Áginak megmagyarázza, hogy mi csak nézzük, ahogy mások szórakoznak, de nem ülünk fel semmire. Így persze egy csomó mindenre felültek. Évával karöltve Ági mindent kipróbált, amit engedélyeztünk neki, még a mini óriáskereket is, ahol tök egyedül ültek Évivel és emelkedtek a magasba. Persze volt ugrálóvár is egy hatalmas csúszdával. Ágit is beengedték, hogy a kicsik itt lent eljátszhatnak, amíg a nagyok csúsznak. Mondanom sem kell, hogy Ági senkit nem kérdezve felmászott a nagyok után a csúszdára és onnét csúszott lefelé kacagva. Csak a bácsira lett mérges, amikor az nem engedélyezett neki még egy csúszást. Kipróbáltunk aztán még sok mindent. Mindkét lány dodzsemezett az apjával, Éviék ültek a nagy óriáskeréken is apával, meg volt mesecsónak, kukacvasút, minden mi szem-szájnak ingere. Ági persze sehonnét nem akart kiszállni, amikor a kezelő nénik-bácsik mentek értük egy kör végén, hogy szálljanak ki, ők azt mondták Évivel, hogy "nem, megyünk még" - így szinte mindenhol lett még egy kör. :-) Persze gondolhatják, hogy néztek ránk az adott játéknál sorban álló emberek, ha egy-egy kör után az aktuális kijáratnál megláttak minket. Nagyjából az volt az arcukra írva: "Te jó ég, ez a gyerek teljesen összetörte magát, hova állunk mi sorba!" Főleg a tükör labirintus után bámulták meg :-))) Na, de minden jó, ha a vége jó. Csajok most már alszanak, apa meg kimenőt kapott ma éjszakára- haverozik, de szigorúan pia mentesen, mert antibiotikumot szed (ja, mert közben még hivatalosan beteg, de már azért jól van. Kicsit torokfájós, de munkába is jár)
Holnap reggel templom, aztán utána valahova elmegyünk fürdeni. Kihasználjuk még a szeptemberi nyarat. Sulim majd 12-én kezdődik, addig élvezem a szabad időm! :-))
