Évi, Ági és Emma naplója

A nagy államvizsga őrületben nem is írtam, hogy Évi közben úszni jár. Már túl van 9 alkalmon és nagyon élvezi. Sokkal lelkesebben kel reggel, mint amikor oviba készültünk. Domi anyukája viszi és hozza, így nekem nagyon jó dolgom van, én maradok itthon a másik két csajjal. Múlt héten még én is személyesen követtem a haladást, most már csak videóról néztem vissza, de egyre többet tudnak és nagyon édesek a kis vizibolhák :-)

Mamáéknál van két kiscica, egyiket ősszel el akarjuk hozni. Még nem volt nevük, ezért mondtam Évinek és Áginak, hogy egyiket Évi, másikat pedig Ági nevezheti el. Egyik cica Cirmos lett, a másik pedig Kötéltánc. Nem részletezem, ki melyik nevet adta...:-)

Ági:

"Anyaaaaa! Véletlenül leöntöttem magam. De csak a pólóm és a nadrágom lett vizes, a bugyim és a zoknim nem. Jajj, egy kicsit a bugyim is vizes lett...de a zoknim nem."

Megvan a német...tralala....megvan a német tralala....

Végre kiderült az államvizsga időpont: júni 24-én megyek németből, júli 3-án angol+szakdoga védés+portfólió védés. Úgyhogy beosztottam, hogy ha napi 2 tételt át tudok nézni, akkor sínen vagyok. Persze ez így tök egyszerűnek tűnik, meg szinte kevésnek, de... A héten tartottam is a tervet, egészen addig, amíg már nem láttunk a kosztól, mert ugye amikor Emma alszik (ez napi 2szer 1 -1,5 óra és az egyik az oviba menetel) akkor tudok tanulni, valamint még ébredés után 30-40 percig hajlandó néha-néha elnézegetni. Na most ekkor vagy tanulok (ami úgy működik, hogy Emma épphogy leteszi a fejét és én seprűt, koszos ruhát elhajítva vágtatok tanulni), vagy házimunkát végzek. Máig bírtam nézni a felgyülemlő elpakolásra váró ruhahalmot, a szétdobált cuccokat és egyre növekvő porcicadombot, úgyhogy ma nem tanultam, de végre rend van. Emma meg már ezt is megunta, úgyhogy most engem rágcsál az ölemben, miközben írni próbálok, így már fürdök a nyálban. Az esti (altatás utáni tanulás) is kivitelezhetetlen, mert mire háromból három alszik, akkor legjobb esetben is már kilenc óra van (tegyük fel, hogy már valami csoda folytán a vacsoraasztalt is elpakoltuk), na én ekkor többnyire a tétel harmadik mondatánál alszom el. De holnaptól minden jobb lesz!! na ná! Nagyok ma vannak utoljára oviban és egy hétig mamáznak és papáznak. Így jövő héten csak egy gyerekem lesz, nem kell oviba menni, így napi kétszer is alkalmazhatom a rongyeldobásos tanulást, de gyerek híján ráadásul még olyan, de olyan rend lesz, hogy talán még unatkozni is fogok....

Tegnap Gödöllőre mentünk gyereknapozni. Magunkhoz képest már hajnalok-hajnalán, azaz 10 órakor a helyszínen voltunk. Természetesen esett az eső és sehol semmi nem volt. Az unokatesóm, aki egyben Emma keresztapja is ugyancsak eljött, de ő vonattal, ott találkoztunk. 11-ig fel alá sétáltunk, amikor végre megtaláltuk a kiírást, hogy minden program a Művészetek Házában lesz megtartva. Így már végre voltunk egy előadáson, csajok arcfestésen - Ági cica lett, bár szerintem a 'sikoly-os rémisztőre' jobban hasonlított, de persze ezt neki nem árultuk el, csak azt mondtuk, hogy olyan, mint egy vadmacska - ez mondjuk a viselkedéséből is adódott. Évi pedig virágmotívumokkal lett tele és a kapucnijától a sapkájáig minden csillámporos volt. Körhintáztak is, aztán ettünk és hazajöttünk. A két festett arcut lefektettük törölközővel védett párnákra, aztán fél hatra visszarohantunk Alma együttes koncertre, mi már 17 óra 29 perckor a helyszínen voltunk, de a színházterem ekkorra már megtelt és nem engedtek fel. Az aulában kitettek egy kivetítőt, ahol sikerült az első sorba gyurakodjunk és tökéletesen láttunk. A harmadik szám után azonban a kivetítős koncertezést már csak én és Emma élveztük lelkesen, a nagyok már nem tudták, mivel leplezzék unalmukat, így végül továbbálltunk és találtunk az egyik teremben egy mini csúszdát és vmi üveggolyó legurító játékot, amiket a csajok nagyon élveztek. Emma pedig nagy nyugalommal nézte a sok rohangáló gyereket, magában megállapítva, hogy ez még a kivetítőnél is érdekesebb.

A hétvégén más különösebb dolog nem történt, levágtuk a füvet (mert helyenként már van!!!), meg kitakarítottunk, aminek mára mát látszata sincs. Emma sajnos tiszta nátha, így 3 napja nem alszunk, mert mindig felébred. 2 napja is, amikor már ötödször kelltem hozzá és befektettem a mi ágyunka, ahol apa mellett ott volt valahogy egy Ági is és nekem már nem jutott takaró, persze Emma azért nyafogott tovább, végül kimentünk tévét nézni. Ilyenkor persze mi mást, csak egy feltételezhetően brazil sorozatot találtunk, de Emmát nagyon meghatotta és a legizgalmasabb résznél, amikor a menyasszony az oltár elől és leendő férje elől elrohant a haldokló szerelméhez, na ott elaludt és végre visszafeküdhettem én is.

Amúgy Emma nagy lelkesen próbálgatja a hangját - apa szerint olyan hangokat ad ki, mint Darth Vader.

Suliról: Államvizsgának továbbra sincs meg az időpontja, szakdoga értékelésem ötös lett.

ezzel a szöveggel kísérte férjuram a tegnap esti ajándékát: 7 szál fehér rózsa, 3 fehérnemű és 1 üveg bor :-)

Hogy tudjunk kicsit kettesben ünnepelni a két nagyot  fél kilenckor ágyba is imádkoztuk, addigra Emma már rég aludt...egészen 20:31-ig...ekkor felébredt és bekakilt. Nekiálltunk apával kettesben pelenkázni. Annyira rácsodálkozott szegény arra, hogy rá, mint harmadikra egyszerre két szülő is jut, hogy nagy sebesen forgatta a fejét, hol apára, hol rám nézve, közben tátott szájjal vigyorgott és dumált...persze, hogy frissebb volt, mint a hajnal, úgyhogy jött velünk filmet nézni...csak a nagyok meg ne tudják....mert az úgy nem igazságos, ahogy Ági mondaná. Mert Ágika igazságérzete hatalmas, minden reggel rám is szól: "anya, nehogy visszafeküdj, miután elmentünk, tessék nekiállni dolgozni...az úgy igazságos!"

Most indultak haza Balázskáék. A fiatalember ugye a csajok 3 hónapos unokatesója. Édeske volt. Tulajdonképpen úgy is lehet fogalmazni, hogy együtt sírtak és nevettek Emmával. Persze nem minden esetben együtt, mert időnként - például amikor Emma elkapta Balázs gatyáját - akkor felváltva - Emma nevetett, Balázs sírt - majd fordítva.

Ma van férjecskével a 7. házassági évfordulónk, bár a romantikus kettes még 3 lánnyal fel lesz túrbózva, de apa legalább elmondhatja, hogy ő még a házassági évfordulót is 4 nő társaságában ünnepli. Biztos lenne irigye.

Porfólió is leadva, 5 hét múlva államvizsga. Elhatároztam, hogy ma kinyomtatom a tételeket, hogy tudjunk barátkozni. 14 német tétel, 13 angol, szakdogavédés és portfólióvédés. 2 nap lesz. A német valószínűleg júni 19. A lelkierőmet az az egy dolog táplálja, hogy ez már a vége.

Csajoknak júni első hetéig ovi, aztán júni 10-től mennek Mamáékhoz Zgrótra, jobban mondva 3 éjszakára Sárvárra nyaralni Papával és Mamával, majd Zgrót, aztán Évit 1 hét után hazahozzuk, Ági marad még egy hétig, mert Évi júni 17-től júli 5-ig úszni jár Gödöllőre. Ágit sajnos nem fogadták, így neki lesz egy bónusz hét Mamáéknál, majd utána jön haza. Én meg mindeközben leállamvizsgázok valahogy, még ki kell sakkozni a hogy tudom a vizsga napján megszoptatni Emmát kérdést.

Amúgy múlt hétvégén voltunk a régi lakásnál, bementünk az udvarra is, meg a Rómain és annyira furcsa volt, de Ági nem emlékezett semmire. Nekünk ugye úgy tűnik, hogy most költöztünk ide, ő meg már nem is emlékszik a lakásra, meg a játszótérre, ahol 2 évig nyomult.

Szombaton kitakarítottuk a garázst, úgyhogy apa végre be tud állni az autóval, pénteken kigyomláltam a kiskertet, már végre látszanak a virágok, felmérték a teraszt, hogy mennyiből tudnák lefedni és 320 ezerből, így nagyon úgy néz ki, hogy a projektet elhalasszuk őszre, de azért kérünk még 1-2 árajánlatot, mert különben nem marad pénzünk nyaralni, pedig augra beterveztük Erdélyt és a román tengerpartot. A tavaly nyarat végighánytam, most már jó lenne kimozdulni. Na és növöget a füvünk!

Véget ért a móka mára, zárul Anya mókatára.

Elfelejtettem írni, hogy Emma a 3 hónapos kontrollon volt 6620 gramm és 62,5 cm. (Mindjárt megyünk a 4 hónaposra, ezért gyorsan pótoltam az elmaradást)

Amikor Évi néptáncozik, akkor Ágival és Emmával hármasban elmegyünk játszótérre, vagy fagyizni. Fagyizás közben aztán nagyon érdekes dolgok szoktak kiderülni. Egy ilyen nap mesélte el Ági például, hogy hát bizony neki aznap eltűnt a bugyija, mindenki kereste, de azóta sincs meg. Értetlenül áltam a dolog előtt, ezért Ágit a részletekért faggattam, így kénytelen volt ecsetelni az elveszett bugyi rejtélyét:

"Elmentem aludni és ahogy aludtam, lecsúszott rólam a bugyi valahogy és ahogy fordultam, a takaró alól kilógott a fenekem. Ezt vette észre Edit néni és akkor mindenki keresni kezdte a bugyimat. Nézték a nadrágomban, nézték a földön, de sehol nem volt és azóta sincs meg. Marika néni aztán hozott egy másik bugyit a zsákomból."

Én persze sehogy nem értem a dolgot, mert az anyák már csak ilyen értetlenek tudnak lenni, ezért tovább faggatózok:

-de levetted a bugyidat?

-Nem vettem le, leesett valahogy

-Aha...a bugyik olyan leesősek...Nem lehet hogy véletlenül bepisiltél?

-Neeeeeeem, dehogy

-de akkor hol van most a bugyid?

-Mondom, hogy neeeem tudooom. Eltűnt. Biztos beesett az ágy alá, majd meg lesz.

Bár nem értek semmit, de nem faggatom tovább szegény leányt. Két kuncogás között azért felhívom még telefonon apát azzal, hogy a középső lánya elvesztette a bugyiját az oviban. Apa erre csak annyit mond: "Meggyűlik még a bajunk ezekkel a lányokkal."

Aztán felszedjük Évit néptánc után és őt is kifaggatom a rejtélyes esetről. Azt mondja, Ági tényleg nem találta a bugyiját, de ő úgy gondolja, hogy valójában reggel nem is vett fel Ági bugyit....és ekkor nekem is eszembe jut, hogy ma rámolás közben egy kallódó bugyira akadtam a gyerekszobában...na így végre összeállt a kép. Megoldódott az elveszett bugyi rejtélye! De ez a mi titkunk Évivel, másnak nem mondjuk el. Az oviban lehet, hogy azóta is azon gondolkodnak, hogy milyen földönkívüli lények lophatták el kicsi Ági bugyiját...

Természetesen velünk mindig történik valami. Ma történetesen kilyukadt a mosdókagyló. Egy hatalmas lyuk tátong rajta..persze, hogy én csináltam közvetve. Kinyitottam ugyanis a fürdőszobában a tükrös szekrényt, amiből épp kizúgott az üveg polc, amit nagyon ügyesen elkaptam. Az üvegpolcról minden belezúdult a mosdókagylóba, közte apa arcszeszével, ami az a jó vastag üveges, márkás darab és bár hihetetlen, de ez az arcszesz egy hatalmas lyukat vágott a mosdókagylóba ( az üveg sértetlen maradt). Úgyhogy holnap mosdókagylót cserélünk..már úgyis untam a régit...kemény egy éve ugyanaz...de legalább a lányok élvezték, hogy a konyhában mosnak fogat....ja és nő a füvünk..ez a jó hír!

Tulajdonképpen örülnöm kellene, hogy Ági céltudatos, véghez viszi, amit elhatároz akár tűzön-vízen át, nem torpan meg, nincs, aki megállítsa. Ha majd nagy lesz, biztos hasznát is veszi ezen tulajdonságainak, csak addig a jó Isten mentse meg, aki az útjába kerül - többnyire az anyját.

Ági történetesen olyan helyzetekben gyakorolja a fent felsorolt tulajdonságait, amikor sietünk, vagy igyekszünk, de legalább iparkodunk valahova. Tegnap este például hazafelé az oviból. Mivel néptánc is volt, ezért fél hatkor indultunk haza, előtte Ágit kivettem az oviból fél ötkor és vele és Emmával játszótereztünk egyet. Szomjas lett, ezért vettünk egy teát a kisboltban, meg bónuszként egy-egy tejszeletet Évinek és neki, majd négyesben hazafelé indultunk tejszeletet majszolva. Emma már éhes volt, mivel 4 órakor elő akartam etetni, mielőtt mentem le a csajokért, de ő csak vigyorgott, gondolván még csak egy óra múlva leszek éhes, köszi, nem kérek, anya nézd már meg az órád! Persze fél hatkor így már jogosan nyekergett...helyesebben kifejezve ordított a babakocsiban. Emmát végül vittem kézben, Évi tolta a babakocsit, Ági jött a maga kettőt hátra egyet előre tempójában egészen addig, amíg elfogyott a tejszelete. Eddigre megtettük az út két harmadát és Ági megszólalt: "Menjünk vissza a kisboltba és vegyünk még egy tejszeletet!" Na persze, hogyne, Emma ordít a kezemben, Évi küszködik a babakocsival, örülök, hogy idáig elvonszoltuk magunkat, de feltétlenül visszafordulunk egy tejszeletért. Erőt vettem magamon és kedvesen elmagyaráztam Áginak, hogy nem lehet visszamenni, elég legyen amúgy is egy tejszelet. Naná, hogy hallgatott rám. El is indult egyedül visszafelé. Anya feje ilyenkor kezd vörösödni, Emma vissza a kocsiba, Évivel ott hagy a járdán, Emma üvölt, Ági utolér, visszarángat, Ági is üvölt. Semmi nem hat rá, Évivel elindulunk hazafelé, Ági természetesen a másik irányba. Aztán szerencsénkre ekkor jött egy néni, hamar levette a jelenetet és mondta Áginak, aki kb 5 méterre volt tőlünk, hogy gyere, én hazaviszlek. Én meg nagy lelkesen rávágtam, hogy rendben és Évivel ismét elindultunk haza. Erre Ági kétségbeesve turbósebességre kapcsolt és bömbölve rohant utánunk. Hazajöttünk - 50 perc alatt.

Ma reggel persze ismét úgy érezte Ági, hogy gyakorolnia kell az akaraterejét, és 8:18-kor (30-ra kell beérni), amikor Évi és apa már kint volt az udvaron és Ágiról csak a cipő hiányzott, kitalálta, hogy ő másik bugyit fog felvenni. Szép szó, könyörgés, rábeszélés, fenyegetés, zsarolás, veszekedés - természetesen semmi nem használ- mondtam, hogy apáék itt hagyják (és komolyan gondolkodtam a dolgon - bár apa szerint ez csak jutalom lett volna - bár nekem nem), természetesen Ági letolta a nadrágját és átcserélte a bugyiját. Na a fejem ismételten vörösre váltott, nagyon mérges voltam rá. Mondtam, hogy jó, most akkor már nincs időnk megcsinálni a hajadat és kitettem az ajtón. A folytatást már apa mesélte telefonon:  végig üvöltött az autóban, hogy neki kell csat és ki akart szállni, csak nem érte el az ajtónyitót - Évit győzködte, hogy nyissa ki neki. Aztán fetrengős, toporzékolós jelenet az ovi előtt, majd az oviban, hogy menjünk haza csatért, amikor Marika néni menti a helyzetet és felajánl neki egy adag csatot és hajgumit. Apa megmenekül. A folytatást már csak elképzelem, ahogy Ági ecseteli Marika néninek, hogy az ő kegyetlen anyja nem rakott csatot a hajába...

de hát örüljünk, hogy van akaratereje...

Anyunak aztán ma reggel elpanaszoltam az esetet. Ő megnyugtatott: örökölte, te is ilyen voltál :-)

Hát még itt az "unalmas" hétköznapokon is történnek velünk dolgok. Tegnap például egy sas felkapott egy galambot a szomszéd udvarban, majd amikor meglátott engem, ijedtében leejtette a mi udvarunkra. A galamb vergődött egy kicsit, majd szélsebesen távozott. Tulajdonképpen a puszta jelenlétemmel mentettem meg. Bíztató, hogy ilyen ijesztő vagyok. Persze ezek után nem mertem Emmát egyedül kint hagyni az udvaron, nehogy a sas bosszút forraljon.

Ami még újság van velünk, hogy beültettem 56 darab fagyal bokrot, apa pedig 4 gyümölcsfát - jaj tényleg nem azért írtam így, mert szándékoztam kihangsúlyozni a mennyiségbeli különbséget, mert apa "dógozóban" volt, amíg én fagyaloztam. :-) A füvünk még meg sem moccant, ugyanúgy fekszik elszórtan....hát reménykedünk. A kiskertben is ültettünk ezt-azt. Csajok tegnap 3-3 árvácskát fejenként - teljesen egyedül - én csak bele-beleszóltam, hogy pl. a műanyagcserepet nem árt levenni beültetés előtt.

Szakdoga elkészült, ma kötteti be apja, holnap megpróbálja leadni helyettem. Háromszor próbáltam nekiülni, hogy elolvasom mégegyszer bekötés előtt, de erre már nem maradt energiám...53 oldal lett és már állhatok is neki a portfóliónak...:-)juhééé

A héten lesz Emma névnapja. Még nem találtam ki, mekkora bulit csaphatunk egy 3 hónaposnak, meg hogy milyen ajándékkal lepjük meg...gondolkodom a dupla tejadagon.

Vasárnap meg várnak minket Szentendrén Imola névnapozni és föld napja rendezvényre...ha meg ilyen csudijó marad az idő, akkor szombaton meg ki kellene rándulnunk valahova

Ha már a névnapoknál tartunk, holnap meg Andi névnap. Innét is puszi az Andiknak!!

Csajok így 3 hét szünet után nagyon élvezik az ovit...csak reggel ne kellene felkelni (pláne nekem, hogy készítsem őket). Sajnos Daninak a hétvégén volt a szülinapi bulija, meghívták őket, de későn kaptuk meg a meghívót.

Ágika elhatározta, hogy szépen ejti az s és sz betűt és gyönyörűen kezdett beszélni. :-)

Emma közben kidölt itt az ölemben...megpróbálom becsempészni az ágyába....ja és tegnap meg lett az utolsó lámpánk is!!! És ami még hír, hogy Tata faragott nekünk egy gyönyörű kulcstartót a falra.

Ezek a híreink...csapjunk ma is a lecsó közé!

Most indultak haza az erdélyi nagyszülők és Norbiék, Éviék unokatesója. Jó kis hét volt, amit itt töltöttek. Április 7-én megkereszteltettük Emmát, itt Isaszegen, összesen 17-en voltunk. A keresztelés mise után volt, még két másik gyereket kereszteltek. Emma végig nem sírt, még amikor a vizet öntötték, akkor sem, jó kedve volt, míg a másik két gyerek, akik nagyobbak voltak, sírtak. Úgyhogy szerencsét hoz ez a fehér ruha, már Norbival együtt a negyedik gyereket keresztelik benne és még egyik sem sírt :-) Utána nálunk volt az ebéd, Klárikáék hozták az ételt, elfértünk 2 hosszú asztal mellett a nappali konyha részében. Tatáék még énekeltek is :-) Kaptunk egy csomó ajándékot, többek között babahordozót és olyan zenélős forgót, amit Emma ágya fölé lehet helyezni (azóta egy órán keresztül is ébren bent lehet hagyni Emmát az ágyában és azt nézi).

Aztán a héten volt mindenféle. Lányok itthon voltak, kijátszhatták magukat Norbival. Közben meg volt a földrendezés, csajoknak készült az udvaron szánkópálya, ami most motorozásra alkalmas, volt nagy öröm :-) Apával tegnap befüvesítettük az egész udvart, Tatáék pedig készítettek egy kerítést a kiskertnek, ami Szuzi és gyerekbiztos, így mától el lehet kezdeni a virágültetést. Közben hétfőn voltam megint boxolni, csütörtökön pedig apával tollas versenyen. Tatáék is jöttek Emmával, így két meccs között megetettem és tisztába tettem, végül 15-ből 5.-ek lettünk. Két párostól kaptunk ki, úgyhogy nagyon büszke vagyok magunkra, elvégre 15-20 éve tollasoztam utoljára. A 3 nagy addig apa tesójával volt itthon és még szót is fogadtak.

A héten ráadásul elkészült a szakdogám is, így, hogy mindig volt, aki hordozza Emmát. Még egy-két dolgot kell javítsak és jövő héten lehet köttetni, 20-ig le kell adni. Végül egész jó lett, remélem. 58 oldalra kerekedett.

Most apa 3 gyerekkel a játszótéren, mert végre gyönyörű tavasz van, én meg ebédet főzök. Este még jön hozzánk Imola és Zsuzsa, aztán jövő héten kezdjük a munkás hétköznapokat, csajok is oviba, kicsit visszarázódunk, közben szakdoga leadás és kezdhetek neki a portfóliónak.

Unalom egy szál se. Szép tavaszt! :-)

1.Ágit itthon fogtuk a héten, Évi oviban. Ági egész reggel a játékfúróval fúrt (szájberregő technikával), Emma a másik szobában erre ébredt. Azóta ez a kedvenc játéka, mióta Papa nálunk volt...

2.5 nap múlva húsvét, hatalmas hó van, most is szakad és Ági lelkesen fújja a karácsonyi dalokat, közben a lányok rettegnek, hogy a nyuszi megfázik és nem fog jönni.

3.Tegnap voltam boxon, naggyon jó volt, az eddző szerint van érzékem hozzá :-)))

4.Szakdoga írás kicsit háttérbe szorult, mióta egy gyerekkel több van itthon és pont a legbeszédesebből.

5. Tegnap megoldtuk a dokizást, úgy, hogy 3 gyerekkel mentem, mert Évit felszedtük az oviból

6. Az a verzió kiesett, hogy Domi anyukája megy ma Éviért, mert Domi lebetegedett.

9. Szép telet és jó húsvét várást mindenkinek!

Az egész 3 gyerekes lét egy komoly szervezői munka. Most, hogy Ági lebetegedett és már fáj a torka és a füle is, úgy néz ki, hogy nem megy oviba, úgyhogy ki kell találni, hogy hogy oldható meg, hogy Évi menjen oviba, jusson délután haza, Ági ne menjen oviba, de jusson el az orvoshoz (ami természetesen a gyerekek alvásidejében rendel 1-től 4-ig) és még ott van Emma, aki legalább bármikor bedobható a babakocsiba és szállítható. Teljes tervünk van holnapra A és B verziókkal (néha C-vel). Reggel fél nyolcra kell ráadásul menni, mert beszélni kell az óvónővel és logopédia is lesz Évinek. A terv tehát a következő:

1. Reggel csajok keltése, Ági lázmérés, torok és fül ellenőrzés

A verzió: mindkét kölyök jól van, mennek oviba

B verzió: Ági nincs jól, marad, Évi oviba megy

C verzió: Mindkettő beteg és senki nem megy oviba

(Emmával egyelőre nem kalkulálunk)

2. B verzió esetén:

-Apa reggel beíratja az oviban, hogy Domi anyukája is hazahozhatja Évit

- Anya felhívja a dokit, hogy kedd reggel van-e még időpont

A verzió: ha van, akkor felhívni Domi anyukáját, hogy hazahozná-e Évit és kedden reggel menni dokihoz Ágival Apa révén

B verzió: ha nincs, akkor hétfőn megyünk alvás időben a dokihoz és közben felszedjük Évit az oviban, de még alvás előtt fél egykor, hogy ne kelljen kétszer visszamenni és kivárjuk az időpont nélküliek sorát.

Na, nem is olyan bonyolult ez az egész...(ja mindenhol ott van csatolmányként Emma, de szegényt már nem is írtam bele)

Már kezdek aggódni, hogy a fenekemre van szerelve valami érzékelő, mert amint ráülök, Emma sírni kezd. Most is 2 másodperce ültem le a laptop mellé, hogy gépezzek (hivatalosan szakdogát írjak) és Emma már fel is ébredt 2 szobával arrébb...de férjuram kezelésbe vette (ez a szép a hétvégében -  hirtelen több kezed lesz, mert nincs benne folyton egy gyerek...)

Tegnap jó napunk volt. Elvittük a kölyköket (mind a hármat) az Elevenparkba, hogy már végre kicsit a nagyok körül is forogjon a világ. Itt már voltunk egyszer- rengeteg játék, csúszda, ugrálóvár 4000 nmen. Mondanom sem kell, nagyon élvezték. Emma csak nézte a rohangáló és ugráló gyerekeket, jobb volt, mint egy csörgő. Aztán közben összetalálkoztam egy volt évfolyamtársammal, kiderült, hogy részben ő a tulaj, így kaptunk tőle egy éves ingyen belépőt, úgyhogy nagy szerencsénk volt :-), még visszatérünk, így már tuti :-)

Mára persze Áginak fáj a torka és lázas, de azt hiszem meg kell tanulnom, hogy olyan nincs, hogy 5-ből 5 jól van és egészséges, úgyhogy már nem is estem kétségbe...most bedugtuk az ágyba, mert délelőtt még viszonylag jól volt, elmentek templomba is. Itt az evangélikusban pappal együtt vannak 8-an,  ezért a csajok mindenki kedvencei, még a pap is külön hozzájuk beszélt ma is. Aztán utána elmentek a szembeszomszédba tyúkozni, meg nyulazni.

Na de most már indul a mandula, illetve a szakdoga írás - húsvétig megpróbálom annyira befejezni, hogy elküldhessem a tanáromnak átnézésre - persze ez még közel sem biztos, hogy sikerül, pláne ha itt blogot írok...

Emma persze azóta is nyekereg, apa reménykedve kérdezgeti, hogy mikor kell már etetni?? Ó már csak 40 perc :-))

Jaj még Ágin kell folyton mosolyognom. Ma is megkérdeztem, mit kértek reggelire. Erre a válasz Ágitól: palacintát. Mire én: Ágikám, reggelire nem tudok palacsintát csinálni, az még egy óra, mire meg lesz és most vagyunk éhesek. Persze Ági ilyenkor nagyon be tud gurulni: De igenisz szüsszél nekem palacintát, mert ha nem én meghúzom a hajadat ész ész ész igenisz moszt szüsszél nekem palacintát...:-)))))))

Emma megkapta ma az első kötelező oltásait. Sírt is szegény rendesen. Rendesen növekszik (szerintem már túlságosan is); 5830 gramm és 62 cm, ami egy hónap alatt 1330 g  és 5 cm plussz. Kicsit persze most is náthás és most 3 napig be is lázasodhat az oltás miatt, bár remélem, nem fog. Csajok- nagyok viszonylag jól, bár egyik este megint végigrohant Ágin a csalánkiütés, még nem jöttünk rá, hogy milyen ételre reagál így, úgyhogy este 10-től 11-ig kentük, itattuk, alhatott a kanapén apával - szerintem a viszketés ellenére nagyon élvezte, hogy végre csak rá figyelünk mind a ketten.

Ezek a hírek, keresztelés lebeszélve, a 8:30-as mise után lesz, közben írom a szakdogát - 2 hét múlva el kell küldenem az egészet a tanárnak, úgyhogy az esti pihi idő 9 után most szakdoga írással telik, miután letettük a kölyköket aludni, vagy legalább a 3-ból kettőt. Napközben ritkán sikeül leülnöm 10 percnél tovább a gép elé, bár este 10-11 felé meg elalszom a laptop felett. Emma most már képes éjjel egyhuzamban 4-5 órát aludni, bár igaz, hogy ezt este 9 felé kezdi, így 1-kor, vagy 3-kor felkel, utána meg már kb 2 óránként megébred, de végül is nem lehet rá panasz. Most már nagyokat mosolyog. Évit imádja a legjobban, már ha meghallja a hangját akkor is elmosolyodik, de ha Évi odaáll mellé, akkor szabályosan beszélgetnek, visszagagyog Emma Évinek.

Még Évi kapott tesóméktól egy nagy macit, Lobodát, ami, úgy látszik, gyerekről gyerekre betölti a hozzáfűzött reményeket. Most éppen Emma kedvenc alvóhelye. Míg rámolok a gyerekszobában, beviszem Emmát, lefektetem Lobit a szőnyegre, Emmát pedig rá. Ez az egyetlen leteszem helyzet, amikor Emma nem ordít, sőt, belealszik a gyönyörűségbe, mert egyrészt a lányok szobájában megnyugszik (valahogy megérzi, hogy ez a gyerekszoba- van mit nézni, minden színes és legtöbbször jó nagy zaj van- vagyis jó hely), másrészről Lobi pihe-puha, mint anyáék ágya....ezért tudok ma is reggelizni :-) -köszönöm Lobi!

Sok minden újság van velünk, csak nem volt időm írni, de most gyorsan bepótolom (csajok oviban), Emma itt szuszog mellettem a nagy ágyban (lássuk meddig).

Hol is kezdjem...április 7-én keresztelő, ami egyben házforduló is, vagyis ápr.5-én lesz 1 éve, hogy beköltöztünk, másrészt nagy hétvégi ünnep itt Isaszegen, mert ápr 6-án volt az isaszegi csata, így szombaton lesz mindenféle ünneplés a csata mezőn (lehet, hogy Éviék is fellépnek a néptánccal).

Úgy néz ki, hogy a ház egy éves évfordulójára sikerül berendezkednünk. Már egy hete van TV-nk :-) és nem nézzük éjjel-nappal, de a csajok rászoktak kapásból a fél hetes esti mesére, úgyhogy most mindent ehhez kell igazítanunk :-)...én meg Éjjel-Nappal Budapest függő lettem, de eddig a neten néztem, tegnap jöttem rá, hogy a TV-t is be lehetne kapcsolni és ott nézni...Na és készülnek a tapétalámpáink :-))))) Úgyhogy a keresztelőig még lámpánk is lesz minden szobában! Csajoknak kaptam ágytakarót, ami régi vágyam volt és vettünk nekik a falra mágnestáblát, így végre a hűtőmről lekerültek a rajzok és most már látni, hogy hol a hűtő.

Most már főként az udvart kell rendbetennünk, sajnos a teraszt felnyomta a fagy, lejött a csempe fele, azt újra kell rakjuk, meg majd a teraszra kell tetőt húzni, ami nagy munka és kiadás lesz még, de most épp az udvar füvesítés-fásítás elméleti (átgondolási) szakaszánál tartunk, mert kell valakit szereznünk, aki ledózerolja a domboldalunkat és egyenesbe hozza...úgyhogy ez vár ránk áprilisban.

Közben írom a szakdogámat. Van közel 20 oldalam, de még csak ma akarom elküldeni a tanárnak, hogy idáig jutottam, ha megfelel neki, akkor jól állok, ha visszadobja, akkor marad 1 hónapom újraírni...

Csajok jól, bár folyton náthásak, hol egy-hol kettő-hol három, de nagyok járnak oviba, Emma meg nyúz rendesen. Az éjszakáink a szokásosak- hajnali egykor-négykor kelünk, de ma sikerült Emmának két óránként felébrednie, aztán reggel nagyok hétre mentek, mert apja focizik, mi ájultan feküdtünk Emmával, persze hallom, hogy Ági ordít, hogy nem vesz kabátot, amíg anya nem jön, úgyhogy kikúsztam az ágyból és sikerült elindulniuk.

Egyre jobban szeretem Isaszeget. Egyre több ismerősünk van. Mondtam férjuramnak is, hogy Pesten 6 év alatt nem sikerült annyi emberrel jó viszonyba kerülnöm, mint itt 1 alatt. Járunk péntekenként kézműveskedni a Pünkösdistákhoz, ott is mindenki jó fej, most meg Éviék csoporttársa, Domi volt nálunk, nagyon aranyos az anyukája, jókat lehet vele beszélgetni, tanárnő :-) és ő is otthon van gyesen. Szervezzük, hogy a nagyokat elvisszük majd úszni Gödöllőre, ő viszi a 3 nagyot, én meg itthon maradok a két kicsivel (övével és enyémmel), meg úgy néz ki, majd Évi és Domi egyszerre kezdik a sulit is jövőre. Na de a nagy hír a végére, hogy ma este meg meglépek itthonról, megyünk Domi anyukájával bokszolni :-))))) Még nem tudom, hogy holnap is ilyen lelkes leszek-e. Férjuram tegnap óta ezen röhög, de valamit akartam már mozogni, ő meg erre jár, jön értem hatra és meglépünk másfél órára. Ha bejönne, akkor heti egyszer jó kis kikapcsolódás lenne. Azt mondta, egyelőre levegőbe, meg zsákot püfölnek, ne aggódjak :-) Na, majd beszámolok róla.

Emmácska tegnap volt 8 hetes, most már végre valahára ha ébren van nemcsak sír, hanem nézegeti a csörgőt, nagyokat kiabál neki, piszkálja a kezével, szóval le lehet tenni 10-15 perce és elvan.

Viszont a szakdogám nincs el magában, úgyhogy esek neki, ha még Emma baba durmol egy kicsit...

Ági elgondolkodva:

"Szerintem a fogtündér azért gyűjti össze a fogakat, mert nincs foga." :-)))

Évi és Ági mesélik:

"Képzeld anya, az ovi udvarán találtunk egy olyan fekete-piros bogarat és az óvó néni mondta, hogy vigyük el az útból, nehogy valaki rálépjen. Mi a Kamillával együtt próbáltuk, hogy felmásszon egy botra, hogy arrébb tudjuk vinni, de nem akart felmászni. Mondtuk neki,  hogy másszon fel, de nem akart. Addig tartottuk neki a botot, amíg végül elájult. Aztán arrébb piszkáltuk a bottal, de meghalt."

Hát így mentenek a lányaim bogarakat...avagy ma is él, ha meg nem halt.

Egy másik történet:

Évi a párnája alá rejtette a fogát és a fogtündér reggelre elvitte és két kicsi könyvet hagyott ott helyette. Erre Ági azt mondja: "képzeljétek el, hogy én éjjel felmásztam megcsikizni Évi talpát, de akkor megláttam a fogtündért és gyorsan lebújtam. Tényleg!!! Nem hiszitek el? Pedig így volt!"

Évinek kiesett ma az első tejfoga!! Nagyon bátor volt!!!!

Emmának hörghurutja van. :-( Ma voltunk a dokinál kontrollon. Kicsit jobban van, de még van mit javuljon. Csütörtökön megyünk ismét. Doki szerint 2 hét, míg helyrejön. 4 gyógyszert szed szegény. Sajnos jó korán belekezdtünk. Szed antibiotikumot, köptetőt, hörgtágítót és vmi sprayt, amit az asztmások szoktak. Láza szerencsére nincs, eszik, a hangulata is jó. Remélem, nem lesz rosszabb.

Nagyok most kivételesen járnak oviba, nem betegek...koppkoppkopp. Apa holnap reggel megy focizni, háromnegyed hétkor megy el itthonról, de nem vállaltam, hogy legyaloglok az oviba hárommal, úgyhogy csajok is hajnalban mennek oviba.

Holnap leszünk hat hetesek. Hivatalosan lejár a "lustálkodós" ;-) gyermekágyam, kezdődik a munka. Jövő héten megyek a dokihoz kontrollra. Jobban mondva megy az egész család este hétre (kivéve a kutyát), mert 3 óra alatt nem tudnék vonattal megfordulni. Hétfőn meg vmi anyás nap lesz az oviban, még nem tudom hogy lesz, Emmát nem kellene bevinnem, ráadásul ha beviszem, nem tudok mit csinálni, mert fogni kell. Majd még kitalálom.

Hát így vagyunk, tervezzük a keresztelőt, ma is írtam egy fél mondatot a szakdogámba, amíg Emma 5 percre lecsukta a szemét, aztán felébredt és itt megrekedt a dolog...

Sajnos sikerült a kicsinek a nagyoktól elkapni a betegséget. Köhög, folyik az orra és 37 fokos hőemelkedése van. Hívtam a dokit, de csak az asszisztenst értem el, azt mondta, hívjam délután újra. Bár gyógyszert úgyis csak vészhelyzetben ad. Egyelőre orrcseppezünk és orrszívózunk, meg egy csomót szoptatom. Éjjel is óránként evett, úgyhogy frissek vagyunk és vidámak :-(