Évi, Ági és Emma naplója

Na persze! Azért ez a szép szlogen, mert most jövök a Curves fitness ingyenes bemutatóórájáról. Hát sajnos nem én vagyok az emberük. 8900 Ftos havi díjért (megpróbáltam nem hasra esni) mehetsz naponta 30 percet edzeni..ami ha utánaszámolok, akkor akár heti 6, havi 24 alkalom és így nem is sok az ára (alkalmi díj nincs)...na de akkor én jöttem azzal, hogy jó-jó én max heti egyszer tudok elszakadni otthonról, mert este fél hétig őrzöm a kölyköket, két nap sulizok, a szombat az szent, és a maradék háromból egy nap tuti van valami elfoglaltsága a férjemnek, a másik kettőn meg még vmi: pl nagy bevásárlás, vagy ide rohanj be-oda rohanj be munka után, na és legalább egy este meg tanulok, szóval a heti egyszer 30 percet is szűkösen tudnám kifacsarni magamból. Hát igen, itt már csúnyábban néztek rám és győzködtek, hogy napi 30 perc mindenkinek jár! Háát persze, naná. Jár, hogyne napi 30 perc csak magamra, meg heti kettő kettesben a férjemmel, mert ugye ezt is mindenhol szajkózzák és a többi és a többi...csak éppen ezt csak a gyerekesek tudják, hogy bizony nem így van az: ha van egy beteg gyereked pl, akkor nem csak a 30 perc, de még a 3 óra alvás sem jár éjjel és okoskodhatunk, hogy kérem szépen tessék minden éjjel 8 órát aludni, meg bébiszittert felvenni és kikapcsolódni...na persze. Nem panaszként, csak mosolygok, hogy én akkor inkább azt a heti egyszer 30-at is a kölykökkel töltöm, vagy inkább valami aktívabb sport formájában...pl squash kettesben...az már megérné....na de semmi rosszat a Curves-ről, csak sajnos nem az időmínuszosoknak találták ki...mert 30 perc tényleg nem sok, de ha van két csatolmányod, akkor már nehezen oldod meg :-)

Amúgy csajok itthon még jövő hét elején is, ma voltunk dokinál, javulnak, de még mindig antibiotikum, no ovi....csüt-péntek suli, most épp házi ürügyén ültem le a géphez...csak gondoltam gyorsan kihasználom a napi 30 percemet ;-)

Csak akkor jelentkezek, ha betegek vagyunk. Így legalább gyakran be fogok lépni. Ági harmadik hete náthás, köhög (detto Évi), erre most már megelégeltem és ismételten elvittem az orvoshoz. Erre arcüreggyulladása van. Antibiotikum, orrcsepp, orrszívás...és még ezer minden. Ja és melegítsem az arcát....megpróbáltam. Ági elmenekült és csapkodott. Oda adtam neki, hogy ő melegítse: erre lelkesen melegítette a fejét, a nyakát, mindenét, kivéve az arcát. Évi ma oviban, gondolom uez a baja, holnap du-n papa viszi őt is dokihoz. Nekem kötelező sulim+beadandóleadás holnap. Juhé! Persze a hangulatuk teljesen jó, se láz, se semmi. Ezért lepődtem ennyire meg, hogy én hülye nem is gondoltam, hogy nagyobb baja van....jaj de utálom már, hogy folyton, folyton, de tényleg folyton betegek. :-(((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((

Ez a csodás óraátállítás bár biztosan nagyon hasznos, de számunkra csak a következőket eredményezte:

1. Ági reggel hét helyett hatkor kel (órája nincs)

2. Este nyolc helyett hét órakor leájul a vacsoraasztalról, így hétkor fekszik.

3. A délutáni alvás három helyett kettőig tart.

4. Évát már sötétben hozzuk el az oviból.

5. A kedvenc játszóterünk mostantól hat helyett csak ötig van nyitva (és mi 4:50-re szoktunk odaérni).

Az átállás még tart....

Amúgy jól, csak azért nem jelentkeztem, mert el vagyok havazva. Voltak itt Tatáék, azóta pedig tanulok, mert egy csomó házim és beadandóm van a hétre, jövő hétre. Így rendszerint a délutáni alvás alatt és este kilenctől-éjfélig okítom magam.

Ágink időközben valamikor megnőtt. Megy, sőt a pisis pelenkáját megfogja és elviszi a szemeteshez, ahova bedobja. Ha meg már ugye gond nélkül megteszi azt az 5-6 lépést, akkor miért is ne anya papucsába tegye?? Anya papucsának felhúzása, majd abban való gyalogoás a legutóbbi hobbija...azt hiszem, nem kell említenem, kitől tanulta. Egyre többet beszél: mondja, hogy nééénnni, apa (ezt továbbra is mindenkinek és egyre lelkesebben, de az igazi apánál mosolyog is), ájáá (azaz anya), macci, hami (ezt amikor éhes), papucs, gyeje, tea, vizz (víz), tata, mama, vauvau, cica....és még sok hasonlót, de teljesen megérteti magát, mert ha valamit nem értenék, például, hogy mit enne, akkor gond nélkül felmászik érte az asztalra, ha pedig már rég elmúlt az evés idő, akkor elvonul a szekrényhez és vesz ki magának valamit (többnyire rettentő egészséges kekszet, vagy valami hasonló finomságot). A bébiételek korszaka is véget ért, mert kérem három foggal már felnőtt kaját eszünk. Ma pl. bevágott egy egész csirkecombot :-)

Évink pedig már egy hónapja folyamatosan oviba ját (igaz, hogy folyamatosan náthás is, szintúgy a hugicája is). Most már szűnnek a reggeli nyafogások, a sírások. Azt mondják nincs gond vele, de délután ő az első, aki elalszik az oviban. Egy csomó éneket, mondókát tud, aztán dicsekszik, hogy tud már féllábon állni és terpeszugrást csinálni. Jó látni, ahogy egyre magabiztosabb :-)

Ennyi fecsegés elég...fogynak az értékes perceim...Lakást még nem viszik, de van érdeklődő...egyre hajlunk a készház vásárlás felé. Hétvégén megyünk készház vásárra.

Ágikának megérkezett a harmadik foga is egy átordított éjszaka után. Most már hivatalosan is meg tud enni bármit :-)

Amúgy csajok még mindig dáthásan, de Évink rendesen jár oviba. MIndig azt látom, hogy a csoporttársai imádják és ölelgetik, meg őt keresi a Zsombi, az Andris, a Lilla, a Zoé (hogy mit esznek rajta??? Nem tudom ;-)). Áginknak is folyik az orra, de közben itt a zimankó, nem is csoda.

Ma érkeznek Tatáék Erdélyből de csak két napra. Már kész a kaja+takarítás, mindjárt megyünk Éviért az oviba.

Apropó ovi: tegnap fényképezés volt, egyenként, macival. Csinibe kellett menni. Kíváncsi vagyok!

Amúgy Ágink egyre többet beszél: most már szépen mondja, hogy apa, de ráadásul mindenkinek. Tegnap Iza néninek kiabálta, hogy Apaaa!!! Hmm....félreértések még vannak...

Bizony ám! Ágink most már lábon közlekedik...időnként el-el dől a szoba közepén, majd felpattan és megy tovább. Ágikánk megy! Ja és motorozik! Norbiéknál teljesen profin hajtott, fordult, kanyarodott a motorral egyedül! :-)

Na és beszél ezt-azt...főleg az ő nyelvén: te (tea), ke (kenyér), po (porszívó), papa (apa)..na és a jól bevált, minden bajra megoldást nyújtó, már teljesen tisztán érthető: áájáááá gyejeeeee!!!!!!

Elutaztunk a hétvégére Szatmárra Norbiékhoz, aki apa testvérének a fia. Nagyon jól érezték magukat a gyerekek. Nem is lehet rájuk panaszt mondani. Sokszor nagyon pozitív csalódásom volt Éviben, akivel nem kellett veszekedni, hogy együnk, feküdjünk le, induljunk...na és a hazaút. A hazaút  nagyon elgondolkodtatott. Ági elaludt az autóban és mi Évivel szavaltunk, énekeltünk és játszottunk. Az egy dolog, hogy kívülről fújja az összes ovis mondókát, de József Attila altatóját sokkal jobban tudja, mint én. Éneklésben is lefütyül, mert a cinege cipőjében bizony megint csak alul maradtam, na de a lényeg, ami írásra ihletett az az, hogy milyen komoly gondolkodása van!! A cinege cipőjéből indult nagy filozófikus közel két órányi beszélgetésünk. Ebből kezdődött a beszélgetésünk arról, hogy ki az a varga és az állatok miért nem hordanak cipőt, majd valahogy átkeveredtünk a tücsökre, aki éjjel ciripel, azért, hogy nappal ne kapják el a madarak és hogy az állatok közül van, amelyik megeszi a másikat, hogy ne halljon éhen, majd továbbléptünk arra, hogy a madarak hogyan repülnek és hova húzzák fel a lábukat, amikor repülnek, és persze, hogy Évi rögtön kontrázta azzal, hogy a repülőgép miért nem csapkod a szárnyaival, amikor repül és hogy az mitől és hogyan tud repülni. Majd szó szerint felidézte, hogy a múlt szombaton milyen színű madarakat rajzoltak egy ábrára, milyen egymást követő sorrendben, hogy bemutassák a különböző madarak szárnytávolságát egy ábrán az állatkertben és de anya miért nem emlékszik rá, hogy a fekete színű madár az melyik volt (az ábrán volt kb 6 madár sárga-kék-piros-fekete-zölddel jelölve..a fecskétől a sasig), mert ő még azt is meg tudja mondani, hogy az mekkora volt és hányadik a sorban. Szóval többször egymás után lehidaltam az út során, mert olyanokon gondolkodik és kérdez és mond, hogy magam sem tudom a választ. Na és mit játszottunk? Activityztünk!!! Évi elmutatott valamit, amit ő talált ki (pl. fogmosás, evés, főzés...) én meg kitaláltam, aztán én mutogattam és ő találta ki. Tökéletesen ment neki. Majd olyat játszottunk (ezt elég gyakran szoktuk..hogy mondunk állatokat, majd növényeket, bútorokat, evőeszközöket...stb..ehhez persze tudnia kell, hogy mi tartozik ezekbe a kategóriákba) Aztán áttért a betűkre, hogy ő mondott egy betűt és én meg mondjak szavakat ezekkel a betűkkel, majd  ezt követően én mondtam szavakat és ő mondta meg, hogy milyen betűvel kezdődik..mindezt merő szórakozásból, nem azért, mert tanuljuk az abc-t. Majd el kezdte elemezgetni, hogy a papa és a papagály az hasonló, mert ugyanúgy kezdődik, csak a papagály végén még van egy gály, meg hogy az Imola és a lImonádé egy kicsit hasonlít, de miért? És még rengeteg hasonló dolgot vitattunk meg...csak kérdezett és elemzett és okosodott, én meg csak csodálkoztam és csodálkoztam, hogy mikor lett ilyen nagy, okos, érdeklődő a leányunk. Elemezgettük, hogy mit jelent a susog a sás és a szuszog a szász, és hogy a sás miért nem szuszog és a szász miért nem susog....meg mindenfélét...Na de most megyek, mert épp, hogy hazaértünk, a csajok kidőltek, alszanak, nekem meg még rengeteg házifeladatom van mára: előszőr is meg kell keresnem egy József Attila verset, meg egy másikat a cinege cipőjéről, na meg utána kell néznem egy állatkerti ábrának, mert rengeteg a lemaradásom...nem maradhatok szégyenben....

Természetesen jól sejtettem: nagyon rossz éjszakánk volt. Vajon mi másért, mint, hogy Ági benáthásodott! Már kezdtem elhagyni magam a közel 5 napja tartó senki nem beteg állapotban, így ideje volt, hogy valaki ismét lebetegedjen és előkerülhessen az orrszívó napi 18szor. Aztán gondolom, mint mindig, majd két nap múlva csatlakozik Vica is..ja és persze el akartunk utazni a hétvégén...

Ilyenkor mindig elszontyolodok és kétségbeesek. Egyszerűen utálom, ha betegek! Akkor az ég is borúsabb, a szél is jobban fúj, nem alszunk éjjel, nyűgösek nappal, beteg lesz az ovis is, menjen-ne menjen, nincs idő semmi értelmes dologra, mert csak orrot fújunk, fület melegítünk, kihagyjuk a délelőtti sétát, mert hát kitudja, hűvös van, na és persze elkezdek gondolkodni: mitől náthásodott be? Biztos nem öltöztettem fel eléggé, vagy elkapta vkitől az oviban, amikor mentünk Éviért, vagy a szellőztetés alatt átfújt az ajtó alatt a szél? De tuti miattam van...és most két hétig megint nem megy semmi rendesen...Kétségbeesek és aztán eszembe jut az, akinek sokkal betegebb, vagy akinek nincs, aki beteg legyen, vagy még rosszabb... és akkor kicsit összekapom magam és csak kicsit nyavajgok, majd összefutok valakivel, aki ugyancsak dünnyög, mert a fiai hónapok óta folyton náthásak..ilyen ez az ősz..na és a tél még csak most jön...hmmm...legalább teszteljük a broncho-vaxomot - Ágin, hogy rövidebb lefolyású lesz, Évin, hogy nem kapja el...

Aztán persze dünnyögök tovább, mert a kimosott ruháktól nem férek hozzá a szekrényhez, alig tudom kivenni a porszívót az orrszíváshoz, hagyom a szobaközepén, mert képtelenség naponta 20szor elpakolni, persze mosok, mert Ági kinőtte a ruháit, felhoztuk a tárolóból Éviét, de hogy hova fér???? Passz. Kicsi, nagyon kicsi a lakás, nem viszi senki...dünnyögök, aztán álmodunk a házról, amit majd egyszer megveszünk, majd felébredek..most is alig bírjuk kifizetni a rezsit...már nem álmodok, csak dünnyögök tovább, aztán persze eszembe jut, akinek elvitte a víz, meg az iszap és örülök, legalább van hol...arrébb teszem a szárítót és visszateszem a porszívót.

Mindez olyan hirtelen történt, hogy észre sem vettük, milyen jó nekünk és már reggel is lett és Ági nem kelt fel reggel hétig..két egymást követő éjszaka. Ma nem bízok a folytatásban, mert már most nyekereg és még csak este kilenc, de fő az optimizmus. Mindenesetre úgy remélem, hogy törik a jég. Remélhetőleg átléptük a bűvös egy éves határt! Ja és nem mellesleg a leányunk megy 4-5 lépést, egyre merészebben :-)))

Néhány dolog, amiről elfelejtettem beszámolni:

Ágink időközben két fogú lett - ezt kihasználva állandóan "felnőttes" kaját enne: vajas kenyeret, sajtos kenyeret, virslit, kekszet - le a bébipépekkel!

Évink dadusa már rég Jerta nénire változott - Éva dadusnak fájt a háta, így most már nem daduskodik, de Jerta néni nagyon szimpatikus, még jobban, mint Éva néni volt, de persze az óvó nénik maradtak: Éva és Iza. Kedden megint program az oviban: bábszínház!

Évi is és Ági is már vagy 3 napja teljesen jól van. Kijelentem. Kopp-kopp-kopp

Ma állatkertben voltunk, Ági azóta tátog, ha azt mondjuk, hogy halacska. Csajok nagyon élvezték, Ági kidőlt 12:30-kor, de addig halat nézett, lelkesen kecskét üldözött  -amíg Évi rettegett a kecskéktől, addig a kecskék rettegtek Ágitól. Aztán láttunk jegesmacit, amint játszik a vízben, majmokat és nem utolsósorban a legfontosabbat: játszóteret! Jó nap volt :-)))

Ágink ma megtette az első komoly lépéseit!!!! Mindezt az állatkertben (látván, hogy minden állat ezt teszi, hát gondolta, ideje megpróbálni). Estére pedig a két lépésből három lett apától-anyáig, majd anyától Éviig. Úgyhogy megyünk!!!! Hihihihi :-))))))))))))))))))

Tegnap kirándultak a szentendrei skanzenben, ma meg almáspitét sütnek. Amikor tegnap délután érte mentem megvitatták Annával, aki a csoporttársnője, hogy ovi után a máltai játszótérre mennek és ott találkoznak, és valóban, mindkét anyukát sikerült meggyőzniük. A játszótéren pedig minden második gyereknek tudja a nevét+ az anyukákat is megnevezi : ő  a Gergő anyukája,  ő a Kincső anyukája, ott a Zsombor anyukája. Én meg csak kapkodom a fejem - a leányom nagy, önálló ovis és én csak ámulva figyelem.

Ágikánk pedig már csak hébe-hóba szopizik és időnként lép egyet-egyet egyedül, nagyokat kacarászik és hempereg az ágyon. Ő is megnőtt és vele a huncutság is.

Köszönjük, jól vagyunk :-)

Most végre egy kicsit bővebben rólunk, most, hogy végre van hova újból írni.

Kezdjük talán Évivel. Évink már kerek két hete (!!!!!) oviba jár FOLYAMATOSAN. Most kezdte a harmadik hetet és képzeljétek, úgy tűnik, élvezi!!! Persze az orra folyik, de már nem olyan vészesen, ja és amúgy is megtanulta időközben tisztességesen kifújni. Szedi a broncho-vaxomot és nagyon lelkes, mert minden bevétel után egy matricát kell felragasztani egy lapra. Ági is szedi, helyette is Évi matricázik, de mindig megmutatja a tulajnak a beragasztás végeredményét. Így most már reménykedem benne, hogy véget ér a több, mint egy hónapos folyton beteg szakasz, amibe az egész család rendesen belefáradt. Amúgy Évink totál-totál nagylány, ha lehet ezt még fokozni. Abszolút nincs véletlen bepisilés sem, éjszaka sem, már ősz óta nincs cumisüvegezés, a WC-n csak a villanyt kell felkapcsolni és felöltözve jön ki. Megnőtt! Egy csomó mondókát is tanult az oviban :-)

Ági is jobban van, de még kedden viszem egy újabb kontrollra, mert a bal füle még nem volt szép pénteken. Végre kezdem elhinni, hogy talán megtervezhetem, hogy hogyan is lesz egy gyerekkel itthon, hátha, mondom hátha még egy-két hétig normálisan folyik minden és Ági itthon, Évi oviban.

Most már kezd végre kialakulni az új kis napirendünk. Ági rendszerint 6:30 és 7 között kel reggel (az éjszakai 3-4 felkelésen kívül - amúgy ezt az abszurd helyzetet most már úgy próbáljuk kezelni, hogy hagyjuk az ágyában nyűglődni, erre ő válaszul hajnali négykor időnként zenélni kezd az ágyán lógó babaaltató kütyükkel -egyszerre kettővel persze és irdatlan ricsajt csap, miközben Évi alszik a szobában....Mondjuk Évit sem kell félteni, mert minden este, miután Ági már elaludt kiabál hangosan az ágyában - mostanában ez az esti veszekedésünk fő témája). Na de visszatérve a napirendre: 7-től 8:15ig anya hálóingben rohangál, pólót és inget vasal, hajat fésül, fogat mosat és Évit öltöztet, hogy odaérjenek az oviba, eközben Ági elhanyagol, aki időről-időre egyre dühösebben próbál felmászni az etetőszékbe jelezvén, hogy mindjárt éhen hal. 8:15-kor aztán rendszerint sikerül a család egyik felét kituszkolni az ajtón. (Persze mondanom sem kell, hogy ma is itthon felejtettek mindent, amit kivasaltam- pizsit, váltónadrágot). Innéttől jön Ági reggeliztetés - anya még mindig hálóingben - Ági etetés jelen életem egyik legnagyobb kihívása, mert Áginak most semmi nem jó, de minden kell neki, akár az asztalra is felmászik, hogy elérje a sajtot, a joghurtot, a kenyeret, azért, hogy aztán ledobálja a földre. Anya pedig mindeközben próbál beleszuszakolni egy joghurtot, egy sajtot, egy bármit, hogy kicsi akaratos gyermeke kajával való hadakozása közben éhen ne haljon. Egyetlen trükk kezd beválni, ami anno Évinél is: az, hogy Ági is kap egy kanalat a kezébe, amivel enni próbál (valójában vagy a falat keni össze, vagy az én ruhámat, időnként az én számba tömködi vele az ételt) és mindeközben én a saját kanalammal sunyi módon megetetem. Eme reggeli (de amúgy minden étkezésnél hasonló) közel egy órás kínlódás után már már azt hinnénk, hogy én is fel bírok öltözni, de nem, mert ekkora Ági már legalább kétszer kakilt, amit ugye nem árt elrendezni, aztán fél tíz fele már reménykedhetek, hogy megreggelizek és felöltözök, persze addig Ági szétdönti a maradék játékkupacot is. 10 felé a lakás már romokban. Röpke egy órám marad, hogy romeltakarítsak, mossak, ruhát leszedjek, edényt kiszedjek, bepakoljak, ebéd főzést legalább elkezdjem, beágyazzak. 11re aztán kölyök felöltöztetés és aztán séta..na de kérem, ha most elindulunk babakocsival, Ágikánk elalszik, 12-kor felkel és többet nem alszik, nyekereg egész nap. Ezért mostantól a délelőtti séta gyalogosan folyik. Egy kezét fogva már szépen haladunk (500 méter/óra sebességet is meghaladva). Rájöttem, hogy végre vissza kell lassuljak az Ági szintjére a mi kis három évesünk szintjéről. Igenis újból meg kell bámulnunk egy-egy falevelet, kiabálni, hogy jééé egy vonat (tütűűű), mindent megnevezni: igen lapát, la-pát, mond szépen la-pát...ahogy annak idején Évivel. Mert valljuk be, Ági eddig teljes elnyomásban volt (más kérdés, hogy minden eszközt bevet, hogy ebből kitörjön -példa rá, hogy a nővérét képes elgáncsolni) és nem foglalkoztam azzal, hogy Ági, nézd autó, au-tóóó. Ehelyett persze okította a nővére: Például amikor apa becsipog este, akkor Ági kiabálni kezd: "Papapapapa! Papa!" Erre Évi: "Ágika nem papa, hanem apa! Apa jön! A-pa. A-pa. Mond szépen a-pa." Erre Ági: "Papa! Papa!" Évikénk egyre mérgesebben: "Nem papa, hanem Apa!!! A-pa! A-pa!" Úgyhogy okításban volt része, de most ezentúl, hivatalosan megfogadom, hogy ez az egy óra délig csak és kizárólag róla fog szólni. 12 -ebéd, bejövünk, Ági már majd leájul a székről, de ebéd után aztán könnyen beájul az ágyba és kérem itt a lényeg: kihúztuk délig? Ajándék 2-2,5, szerencsés esetben 3 (!!!!!) óra alvás. Amíg anya (ha ügyes volt és már elvégzett minden házimunkát) tud végre tanulni, házit írni, csekket befizetni. lakást árulni, házat lesni és nem utolsósorban blogot írni és pihenni...persze anya, mint mindig ma is elszórakozza az idejét egyetlen blog megírásával, aztán utána már "kapkod fűhöz-fához...". Na de ez már az én időbeosztásom, hogy ez a többnyire két óra mivel telik. 3-kor aztán felkelés, uzsi és 3:20-kor irdatlan rohanás az óvodáig, mert mint mindig, ma sem tudjuk hamarabb összeszedni magunkat. 3:45: Évi már vár, felöltözés és spuri ki az oviból. Na és itt a lényeg, amiért az egész napirend van: az, hogy ezt a rövid időt 4-től 6:30ig végre Évire fókuszálva töltsük, persze együtt, hogy hagyjam mesélni, mehessünk játszótérre, ha meg hazajövünk, akkor játék: no házimunka. Mert már most is érezni rajta, hogy az ovi miatt, kissé elhanyagolt státuszba került és ezt esti+otthoni veszekedéssel fejezi ki (most mindezt felszámoljuk). Aztán 6:30-tól lógunk mi hárman csajok az ablakban, hogy lássuk, mikor jön már apa (nem papa, a-pa), aztán ha becsipog, akkor két csaj felszabadul az anyai fogság alól, én meg lelkesen hagyom, hadd gyikálják apát is. 7-től vacsora, aztán fürdés, alvás. Most már 8 után alvás van nálunk..hát kérem, ovisok vagyunk!!!

Egyelőre csak a blog, mi még sajnos nem... Meguntam az nlcafe szörnyű rossz blogját, ami a saját felhasználóját nem engedi be, ezért mostantól itt folytatódik a napló. Az előzmények továbbra is a régi oldalon találhatóak, ha valaki kiváncsi ránk: http://vicuskanaploja.blog.nlcafe.hu/