Hárman fekszünk az ágyban, Ági már persze rohangál körülöttünk. A következő álmos, morcos, nyafogós párbeszéd zajlik:
Évi: "Nem akarok óvodába menni!"
Apa: "Nem akarok munkába menni!"
Anya: "Nem akarok iskolába menni!"
Erre Ági odajön hozzánk, megsimogat minket és megszólal:
"Ne sírjatok!"
Minden ott kezdődött, hogy a lakást ellepték a hangyák. Hetek óta hangyát írtunk, időnként egyszerű összetaposós módszerrel. Ági most már ha az utcán meglát egyetlen szegény, apró menekülő hangyát, nem kegyelmez, eltapossa (pedig nem akartam állatgyilkost nevelni belőle). Ágink persze természetesen általánosít (Übergeneralisierung - szép német szóval élve) és nemcsak a hangyákat, hanem a csigákat is áldozattá próbálja tenni. Múltkor nagy boldogan mutattuk Évivel Áginak, hogy nézd, milyen aranyos csiga, mire Ági meg nem várva, hogy bármit reagálhattam volna "eltaposom" kiáltással rálépett szegény csigára. Háát igen, szegény csigának még a nyelve is kilógott, nem volt szép látvány. Mi pedig Évivel felváltva felháborodottan magyaráztuk Áginak, hogy ilyet nem szabad csinálni. Évi a következő magyarázatba kezdett: "Ágika, ez most annyira fájt ennek a csigának, mint amikor meghúzod a hajamat." Hááát én csak ránéztem szegény eltaposott állatra és nem tudtam, hogy nevessek, vagy sírjak, talán kicsit jobban fájt neki. Azóta ha csigát látunk, megpróbáljuk Ágit a lehető legmesszebb terelni a közeléből.
Május 13án volt az öt éves házassági évfordulónk, ezért elhatároztuk apával, hogy elmegyünk kettesben Dédestapolcsányra (Szilvásvárad mellett) három napra és két teljes éjszakára és életében először Ágit éjszakára is egyedül hagyjuk (természetesen Mamáékkal). A pihenés szerencsére nagyon jól sikerült, minden előjóslás ellenére még az idő is velünk volt. Kirándultunk, bicikliztünk, nagyokat ettünk és egyhuzamban 8 órákat aludtunk (ez valami hihetetlen élmény volt, már nem is emlékeztem rá, milyen érzés, ha este becsukod a szemed és csak reggel nyitod ki). Na és volt a szállodában medence, meg szauna, meg jacuzzi, úgyhogy teljesen el voltunk kényeztetve. Nagyon jól esett. Végre kicsit szóhoz is jutottunk és nem csak a lányok mellett próbáltunk futva értekezni erről-arról. Közben Mamáék is jól boldogultak. Ági abszolút nem csinált botrányt. Teljes mértékben megértette, hogy elmentünk és nem is nyafogott utánunk, az éjjel is ugyanúgy telt (szokásos minimum kétszeri felkeléssel), nem kiabált utánunk és nem keresett minket, jól kijött Mamáékkal.
Persze miután hazaérkeztünk csajok veszekedve és morcogva örültek, majd éjjel fél tizenegyig Ági még áriázott, nem hagyta Évit sem aludni. Bedobodtunk ismét a mély vízbe. Másnapra Áginak hőemelkedése is lett és mindkettő náthás. Welcome to the real world!
Mára aztán normalizálódott a helyzet. Mindkettő egész jól volt, Évi jár oviba, egész délután játszótereztünk, nyár van, meleg, gyönyörű idő, de aztán persze a játszótérről hazafelé Évi hatalmasat esett (mert megmutatta az épp akkor érkező apának, hogy hogy tud futni betonon) és lenyúzta az oldalát, a könyökét, a fejét, meg a térdét is megütötte. Hazacipeltük és leápoltuk. Ági persze sírt, elsősorban azért, mert mondtuk, hogy most ne érjen Évi lábához és mondta sírva, hogy "simogatni akajjjoooom!!!!"
Én tegnap leadtam az utolsó beadandómat is, ha nem dobnak egyet sem vissza akkor már csak öt vizsga és NYYYYÁÁÁÁÁÁÁÁRRRR! Most megyek tanulni. Szorítson mindenki 23-án, 27-én, 3-án, 8-án és 9-én.
Amúgy most már Évi jól van, kezd büszke lenni a sebeire. Mondtuk, hogy holnap elmesélheti az oviban, mekkorát esett.
Rejtélyes módon az oviban nem tartottak anyák napi ünnepséget. Bevallom nekem ez kicsit rosszul esett, mert ez pont az az ünnep, ami kivételesen az anyukáknak szól. Megoldották annyival a dolgot, hogy a gyerekek készítettek egy papír tulipánt és ki mikor ment a gyerekéért, akkor a gyerek elmondott egy verset, ha elmondott. Na most mi emiatt ha már úgyis betegszabin voltunk hát nem mentünk be az oviba. évi bánkódni kezdett, hogy ő most akkor nem tudja megtanulni a verset. Mondtam neki, hogy szövetkezzen apával, hogy tanítson neki egy verset és vasárnap elmondja nekem. Aztán szövetkeztem Apával is, hogy beszéljen Évivel, mert verset akar tanulni. Szombaton aztán voltak nagy félrevonulások apa-Évi-Ági hármas a kisszobában, fürdés közben a kádból kiszűrődő énekszó, amíg anya elpakol, úgyhogy folyt a készülés nagy titokban. Aztán vasárnap ebéd előtt jött a két lány egy-egy szál orgonával: Évi a háta mögé dugta, Ági gyorsan odaadta- Évi visszavette - még nem adjuk oda :-) Aztán Évi énekelni kezdett (Orgona ága, barackfa virága...), Ági pedig ordítani, mert ő a akarta a fényképezőgépet kezelni. Aztán a versig megnyugodott, először Évi szavalt egy hosszabbat, majd közösen egy rövidet..vmi olyasmit, hogy én még kicsi vagyok, hosszú verset nem tudok még, ezért megölellek. Ági is mondta, aztán mindketten odafutottak és megöleltek. Tündériek voltak. Persze ekkor felvenni nem tudtuk, úgyhogy a kamera kedvéért Évi még egyszer elszavalta a verseket.
Amúgy a héten inkább Ági a dáthás, Évi még köhög, de oviba jár. Én meg mérgelődök az év végi suliőrület miatt. Folyamatosan beadandót írok, 16 tárgyam van, abból 11-ből beadandó, de természetesen tárgyanként nemcsak egy, 5-ből pedig vizsga lenne. Na de mivel levelező, ezért nem erőlködnek és tárgyanként egy vizsgaalkalmat adnak meg, persze azok ütköznek egymással. Úgyhogy úgy néz ki, még bemenni se tudok mindenből vizsgázni. Röhejes, már alig várom, hogy június közepe legyen és pihenhessünk.
Mindenki teszi a dolgát: Elmegyek WC-re, Ági természetesen utánam vágtat és azt mondja nagy komolyan:
"Anya, képzeld el, apa dolgozik, anya pisil."
Jövünk hazafelé a sétából, Évi már csak vánszorog, erre mondom, hogy Évinek elfogyott az ereje. Ági erre megkérdezi:
"Miért fogyott el a derelye?" :-)
A húsvét jól telt. Szombaton Zegen kezdtünk, megnéztük tesómék lakását, majd Évivel tojást festettünk. Vasárnap csini ruhában elmentünk csajokkal templomba. Ági a mise harmadik percében három sorral előrébb dobta a cumisüvegét. Ezt követően öt percenként helyet változtatott, lefeküdt a mellékoltárra, bemászott apa széke alá, arrébb préselt három asszonyt a padban, mert "Évi mejjé! Évi mejjé!" ül, aztán a Miatyánkot végigsírta, mert épp akkor ütötte be a fejét a padba. Amúgy mindenki nagyon szeretett minket és örült a részvételünknek :-) Amikor hazamentünk, apanyuszi és anyanyuszi kilopódzott az udvarra és elszórta a csokikat. Volt nagy keresgélés - Évi részéről. Ági viszont az első csokoládét, amit talált, felfalta, aztán szájában a csokoládéval holt nyugodtan nézte, ahogy Évi küzd a további csokikereséssel. Délután teszteltük papa hajóját, tetszett a csajoknak is, igaz Ági időnként a Balaton közepén elkezdte kiabálni, hogy "Kiszájjjok!". Ennyit röviden a húsvétról.
A mai húsvét utáni második ovi napunk már nem kezdődött ilyen jól. Évi ugyanis hőemelkedéssel kelt, így nem ment oviba. Ágival meg pont mára volt oltás időpontunk a dokinéninél, ezért egy hőemelkedettel és egy egészségessel indultam útnak. Természetesen Ágiban most sem csalódhattunk, mert a váróban lévő játékházból két műanyagszékkel vonult kifelé, amikor elvágódott és lehorzsolta az arcát a székkel. A nagy ordításra kirohant a doktornő és azonnal elsősegélyben részesítette a kis beteget (Betadine az arcára, Ágiról pedig a pólómra). Amikor mi kerültünk sorra az orvosnál, Ági már visítva menekült a dokinénitől. Üzemi balesetesnek hívták :-) Hát igen, mi ott esünk el, ahol azonnal el is látnak. Az oltást ezt követően már végigsírtuk, Éviről pedig megállapították, hogy ismételten torokgyulladása van. Terveink szerint Áginak még kb két nap, mire elkapja. :-(( Hát ezek a híreink. A lázasom és a sebes arcum aludt legalább három órát egyhuzamban ma délután, csak hogy jó hírekkel zárjak. :-)
Reggel 7. Ági ébred. Bemegyek a szobába, átcserélem a pelenkáját és mivel Évi még alszik, annak reményében, hogy nyerek még 10 perc pihit, adok Áginak egy könyvet és lefekszek mellé az ágyra. Amikor már épp félálmomban, csukott szemmel, optimistán arra gondolok, hogy milyen jó kis nap lesz ez a mai, na abban és pont abban a csodás másodpercben landol a szemem sarkában a könyv sarka. Fantasztikus ébredés volt, felordítottam, majd rohantam a fürdőbe szemet borogatni. Azóta monoklim van. Ezek után mondja valaki, hogy nem veszélyes a gyereknevelés! Holnap meg a suliban magyarázkodhatok, hogy nem a férjem ver...hanem a gyerekem.
Mihelyst a múltkori bejegyzés utolsó sorait beírtam, már ledöntött az Éviéktől "megörökölt" betegség és nagyjából tegnapra sikerült kilábalnom belőle. Úgyhogy a hét ismét nem volt felhőtlen, apa itthon volt pár napot, hogy valaki el tudjon menni Éviért az oviba. Egyszer én is próbálkoztam 38 fokos lázzal, hát nem volt kellemes, bár hazaértünk. Hétvégére aztán mindenki jobb paszban volt, Évi felsorolta a kívánságlistáját: hamburkát (hamburger) és kürtöskalácsot, na meg a hónapok óta nem látott Traffozást (a számítógépen) is szeretné hétvégére. Aztán részben megvalósítottuk a kívánságát, részben hozzátettünk. Szombaton el mentünk bokártozni....bocsának gokártozni apával és a haverjaival. Évi aztán a végén mehetett apával egy páros gokártban. Akkora volt a sisakja, hogy úgy nézett ki, mint egy édes gomba. Végig vigyorgott, nem félt. Nagyon élvezte, édes volt! Vasárnap meg tavaszi cipő beszerző körúton voltunk, mert Évinek minden őszi-tavaszi cipője már kicsi/szakadt volt. Áginak is vettünk egy kiscipőt. Ő a bolt előtt elaludt a kocsiban, így az alvó gyereken próbáltunk...bár az az igazság, hogy így jóval könnyebb volt, mint amikor felébredt. Aztán hogy Évinek teljesüljön a kívánsága kivételesen mekiben ebédeltünk hamburkát és egyéb nyalánkságokat, aztán jó későn feküdtek le délutáni alvásra, ráadásul órát is állítottunk, úgyhogy még sötétben sétáltunk egyet a Duna parton, hogy lefáradjanak estére. Egy órás traffozás is belefért, persze a kürtös ugye elmaradt, mert sehol nem találtunk (azóta is azt hallgatjuk Évitől), de majd vmikor máskor. Ma meg már folytatódott az ovi, nekem rohamos beadandó elmaradásom van, ráadásul 7-én már zhzok egy 500 oldalas könyvből...szóval csudaszép az élet. Holnap viszem Éváékat oltani (második influenza kör) - persze már azóta kétszer voltak influenzások hogy elkezdtük...sok értelme már nincs, de az oltás miatt nem érünk be oviba, persze pont kedden mennek színházba- Hamupipőke. Évi persze sírt, amikor megtudta, hogy ő nem tud menni (nem tudtam eltetetni az oltást) és így vettünk két jegyet vasárnapra uerre az előadásra és majd megyünk Évivel harmadikán délután. Szerdán meg mennek az ovival a budakeszi vadasparkba. Ráadásul lesz akváriumuk is az oviban halakkal, és elsejétől jön az új óvó néni is, Noémi néni. Zajlanak az események :-) Ma meg apával évfordulózunk - 11 éve, hogy együtt vagyunk - te jó ég....úgyhogy este megpróbálunk ellógni egy kávéra, ha sikerül...
Ismét jelentkezünk, kissé megfáradva, összetörve, meggyötörve, de annál nagyobb lelkesedéssel. Az elmúlt hét ugyanis azzal telt, hogy felváltva csillapítottuk hol Ági, hol Évi 40 fokos lázát, keltettük fel őket az éjszaka közepén, hogy hideg vízbe ültessük, borogattunk és hányást mostunk fel, orrvérzést állítottunk meg. Nem, még mindig nincs vége...DE most már CSAK náthásak, köhögnek és Áginak még hasmenése van. Természetesen én is elkaptam ezt a nyavalyát, úgyhogy most én köhögök és én taknyolok a legjobban, de még mindig jobb, mint amikor a kölkök, mert Évi rettttenttőőő rossz beteg. Úgy is fogalmazhatnék, hogy kibírhatatlan, de végülis kibírtuk. Igaz, hogy volt, hogy hajnali egykor ordítoztunk egymással a fürdő közepén hűtőfürdésre várva, vagy az ágyban gyógyszerbevétel helyett, de úgy néz ki végre, túl vagyunk a nehezén. A legszörnyűbb a dologban az volt, hogy hét teljes napig voltunk szobafogságban (a hosszú hétvégén kezdtük Mamáéknál, aztán itthon folytattuk), megnéztünk vagy 30 vakondos mesét, rajzoltunk, mesét olvastunk, csak hogy feküdjenek a törpök. Mióta jól vannak azóta meg tépik egymást folyton...folyton, de folyton összevesznek. Tagadhatatlan, hogy legtöbbször Ági miatt, aki hajat húz, csíp, harap és üt, ha nem úgy van a dolog, ahogy szeretné. Minden egyes affér után kioktatom, de 10 perc múlva lepereg róla a dolog és kezdi elölről. Természetesen Éva az áldozat. Persze mindez a feszültség azért is torlódott fel, mert nem bírják kitombolni magukat a 39 m2en, ezért tegnap óta végre ismét kimehetünk és úgy néz ki, mára az idő is megkegyelmezett nekünk. Tavasz van és mi kivételesen nem csak bentről nézhetjük. Úgyhogy csillapodnak a kedélyek. A mai délelőtt még nem volt egyszerű. Még reggeli előtt eltörtek egy törhetetlen Mikulásos üveggömböt, aminek apró szilánkjai Loboda lábán landoltak, úgyhogy még pizsamában végigporszívóztam a szobát, de Lobi még fejen állva várja a fürdőben, hogy kiszedegessem a szőrei közül a szilánkokat. Majd lekezeltem Évi vállát, amit Ági megharapott, majd természetesen Ági lekezelte az övét (elvette Évi vizes borogatását és bedugta a vállához), persze neki nem fájt semmije. Aztán még összevesztek 35 játékon, de csodák csodájára ma már Ági is hajlandó volt ebédelni és végre alszanak...úgyhogy csendben gépelek és pihenésképpen nekiállok az angol háziknak...
Ági időnként felkiált, hogy "Piszileeek!" és elrohan a WC-hez, ahol addig nyafog, amíg fel nem teszem rá (persze ruhában és pelenkában, ennyire azért nem vagyok optimista). Ül rajta kb. ötven másodpercig, majd elégedetten felkiált: "Kész vagyok! Kiszájjoook!" (mert mi mindenhonnét kiszállunk, ez a szabadságot jelentő szó az, amit az elsők között érdemes volt elsajátítani - kiszállunk a babakocsiból, az etetőszékből, a kiságyból, de még anya karjából is, ha végre lehet rohanni valamerre) Aztán elégedetten mosolyog és ha elfelejteném, akkor még visszajön és jelzi, hogy húzzam le a WC-t. Vajon kit utánoz ismét?!?!???
A farsang jól sikerült, Évi gyönyörű fa volt. Ha sikerül, csatolok mindjárt egy képet. Azonban a farsangot megelőző este kaptunk egy szomorú hírt, hogy Éva néni ott hagyja a csoportot, elmegy a vendéglátásba dolgozni. Hát én nagyon szomorú vagyok, mert nagyon megszerette Évi és nagyon jó óvó néni volt. Sajnálom :-(
Ha Ági szomjas, akkor kiabálja, hogy: "Inni gyere!!!"
Ma reggel kivételesen abban a szobában aludtunk apával, ahol Éviék. Ági kinyitja a szemét és szépen tagoltan azt mondja:
"Apa idenézz...anya...itt...alszik!" :-)
Aztán rám nézett és ellentmondást nem tűrően hozzátette: "Anya kiveszel." :-)
Hát Tündér, ahogy beszél egyre többet és egyre érthetőbben :-)
Most a változatosság kedvéért apa beteg. Tegnap este belázasodott, fáj a torka. Valleg uaz, mint Évának volt, majd csak délután megy dokihoz. Pedig pénteken farsang!!! Addig ki kell kúrálnom, mert egyedül nem tudom feladni a fajelmezt Évára. Egyedül apa tudja a titkát!
Ági még jól van. Kedden mindkettőjüket beoltattuk influenza ellen (tudom, időben), Ági megkapta a kullancs oltást is.
Az oviban most farsangi hét van, álarcot készítenek, sütit csinálnak, holnap lesz rongyos bál a szülők ruháiból. Évi nagyon imád most járni! Pénteken meg a nagy nap (reméljük minden alma, falevél és madár a fán marad a műsor végéig) :-) Majd viszünk gépet és fényképezünk :-)) Apu holnap jön fel, mert nekem suli, férjuram meg ugye kidőlt. Szombaton meg papa viszi le Évit Zgrótra, mert megy Sárvárra mamáékkal nyaralni jövő héten :-)) Van itt program bőven.
Ági meg eszméletlen sokat beszél. Én is folyamatosan rácsodálkozom. Pl ugat egy kutya, erre mondja, hogy:
"Anya félek, idebújok!" (Halál komolyan)
Aztán el tudja énekelni a búj-bújj zöld ágat, a boci-bocit, az egyél libám egyél márt és még néhány ovis mondókát is elmond, amit Évitől hallott. Na és persze mondatokat is mondd, amiket Évitől hall:
"haddnézzem" "anya kérlek" "miténekel?", "mitír?"
Aztán a babakocsiban folyton hajtja, hogy "kiszájjjoooook!!!"...mert egy másodpercig nem bír megülni benne. Így a hazaút az oviból minimum egy órás...pedig esik a hó és hideg van.
Hát így vagyunk mi..megyek pihizni, mert kiscsaj épp durmol, utána meg ovi nagylurkóért.
Ági folyton kérdezi, hogy miez? miez? miez? mindenre, ami él és mozog, a képekre a könyvben, de tényleg folyton és folyton. Évi meg természetesen továbbra is folyamatosan érdeklődik: Miért? Miért?
Apa erre megállapította: "Van egy miez manónk és egy miért manónk"
Erre Évi: "Miért? Miért van miez manónk és miért manónk? Miért???" :-)))
Amúgy szombat óta láztalanok vagyunk és kész a fa jelmez is. Túléltük a hetet :-))
Évi 39 fokos lázzal fekszik itthon torokgyulladással. Extrán nyűgös beteg..próbáljuk túlélni a hetet :-(
Szombaton gyerektáncházban voltunk Szentendrén. Hát nagyon jó volt. Évi már nagyon tudja, hogy is működik mindez :-) Énekel, táncol, semmiről sem akar lemaradni. A páros táncot hol velem, hol apával ropta. Ági meg is sértődött ezen, mert ő mind ment oda Évihez és meg akarta fogni a kezét, hogy együtt táncoljanak, de Ágival még nem lehetett úgy forogni, ahogy azt előírták, így Ágit Évi mindig lekoptatta. Ági megsértődött és elindult partnert keresni magának. Apa hiába ajánlkozott, Ági megállt egy kislány mellett, megfogta a kezét és együtt ropták, majd partnert váltott, ment egy másik táncoslábú egy éveshez, akit ugyancsak kézen ragadott (a kislány is vette a lapot) és együtt ropták tovább. A kicsik a sasszéknál és a gyors pörgéseknél azért még le-le maradtak, de a lábemelgetés Áginál is megvolt. Majd a tánc felénél megállt szemben (kb 50 cm-re) a zenészekkel és kérdezgette nagy hangosan, hogy 'Mitcsinal? Mitcsinal? Mitcsinal?" Hát ők húzzák, Ágikám! :-) Nagy élmény volt mindenesetre, Évi már tudott néhány éneket is, nagyon jól csinálta, komolyan :-)
Ágink pedig egyre többet beszél. Mindent elmagyaráz, minden szót, amit egyszer már hallott, megjegyez és alkalmaz. Tökéletesen értelmesen lehet vele beszélgetni, csak többnyire szavakkal válaszol. A legaranyosabb, amikor bólintva feleli: "Iden" (igen). Ma pedig sorbaültette a babákat és mindegyiknek megszámolta az ujját, ahogy mi szoktuk neki: ed, ketto, hájom, négy...hát lehidaltam :-)) Na és természetesen énekel, de ráadásul dallammal!!! Tök jó :-))
Most mennem kell, vár még rám egy kismadár, meg néhány falevél! Már egész jól áll a jelmez, tegnap éjszakáztunk apával!
Jaj és amit elfelejtettem az előbb írni, hogy természetesen Ági is énekel: A Hinta-Palintát gond nélkül elénekli, de már egy két kezdő szót a Mama kérlekből is eldalol és a legviccesebb, amikor Évi énekli a "My bonnie is over the ocean"-t és Ági is lelkesen kiabálja, hogy brinkblekk! :-)))
Nem tüntem el, megvagyok, csak egy hónapig szüneteltettem a blogot, mivel január 31-ig folyamatosan vizsgáztam. Nappal gyereket neveltem, éjjel tanultam. Fantasztikus egy hónap volt, feljethetetlen élményekkel, hálistennek vége....és most pénteken kezdődik elölről a suli... Bár ez még mindig sokkal jobb, mint a vizsgaidőszak.
Na de nem panaszkodni jöttem ide, hanem ünnepelni, juhééj végre megint kezdődhetnek a normális hétköznapok. Múlt héten már elengedtük magunkat, itt voltak anyósomék, segítettek a csajokkal és egész héten egyetlen egyszer kellett főznöm :-))) Igazi áldás volt. Hétvégén pedig Szatmáron voltunk Norbiéknál. Fiúk-lányok eleinte veszekedtek, Norbi vérmesen ragaszkodott minden játékához, majd két nap után beletörődött, hogy ha két lány megrohamozza a szobáját, nincs mit tenni, jobb részt venni a játékban. Úgyhogy jól telt. Jó kis pihi hét volt ez így a vizsgák után.
Közben készülünk a farsangra, febr 25 a nagy nap (persze én suliznék, de ellógom a délelőttöt, a farsangot nem hagynám ki semmi pénzért :-)) Évikénk úgy döntött, hogy fának öltözik élete első farsangján!!! Almafa lesz, ebből az elhatározásból nem lehet kitéríteni, egyedül döntött, mi meg támogatjuk :-) Vettem műanyagalmákat, meg kismadarakat, madárfészket, Tatáék elkészítették a lombos fa tetejét kartonból, szereztük barna nadrágot, zöld pólót, ma nekiállok még faleveleket és pirosalmákat kivágni, aztán talán hétvégén összefabrikáljuk. Bár nem az a könnyen mozgok benne jelmez, bár táncolni kellene benne az ovisoknak, mint ma megtudtam, de hát ha nem bírja, akkor levesszük róla, miután felvonult :-) Amúgy is csak két óra. Apát is szeretnénk vinni, Évi biztos örülne, meg valószínűleg jönnek Mamáék is. A farsang után Mama és Papa mennek Sárvárra pár napra és csábítgatják Évit, hogy tartson velük, így még az is lehet, hogy elcsábul és nyaral egyet :-) Amúgy Évikénk nagggyon értelmes, ügyes és annyira figyelmes. Komolyan! Kész segítség! Most már nem (nagyon) nyaforog, értelmesen lehet vele beszélgetni, segít elpakolni az asztalt, egyedül öltözik-vetközik, énekel, szaval (még angolul is :-) Óbringblekmájbonitumiii) :-)) És nagyon szépen beszél, úgy értem, hogy kérlek, köszönöm, légyszives. Tündér. És figyelmes ezzel a törppel szemben, aki lerombolja a legóját (nem baj Ágika, lerombolhatod), kikapja a kezéből a könyvet (jól van Ágika, akkor cserélünk)...és időnként megharapja (na ekkor már sírunk).
Kicsi törp, aki harciasan küzdd a fennmaradásáért és a testvére elnyomásáért nagyon jól van. Rengeteget beszél. Teljesen tökéletesen megérteti magát, nemcsak szavakat mondd, hanem néha mondatokat is: Mi ez? Mit ír? (nem mintha tudna olvasni, csak Évitől hallotta). Ha szomjas, azt mondja: "Inni gyere!" :-) De minden szót elismétel, amit mondunk és folyamatosan belekezdett a miez? miért? kérdéshalomba, így már nem csak egy gyerkőc magyaráz folyton, hanem kettő. Ha este apa hazajön, mi képtelenek vagyunk szóhoz jutni. (A fontos dolgokat többnyire napközben, telefonon beszéljük meg). Na és kérem Ági lázad, nem akar beülni a babakocsiba, mire én betuszkolom és ő egész úton kiabálja: "Kiszájjjok!!! Kiszájjok!!" Folyton sétálni akar, de a séta az nála úgy működik, hogy a cél irányába egy lépés, majd öt szaladva vissza. Na és kérem, csak vakondtúrás ne legyen útközben! Mert ha vakondtúrást látunk, akkor Ági legugol és megvárja, amíg a vakond kibújik a földből....illetve várná, mert még nem volt soha olyan talpraesett vakond, aki pont Ági orra előtt akart kibújni a lyukból. Mi Évivel ketten győzködjük Ágit, hogy a vakond alszik, TV-t néz, nincs itthon, már rég szomszédol, de semmi, Ági nem mozdul a vakondtúrás mellől. Próbáljuk más oldalról, gyere, apa már otthon van, de semmi. Így többnyire a vakondtúrástól hazáig kézben cűgölöm az ordító "Vakooond", kapálódzó Ágit, miközben tolom a babakocsit és irányítgatom Évit. Ja az oviból hazafelé legalább 15-20 vakondtúrás van. :-(
Jaj és tegnap voltunk a bölcsiben beiratkozni (Jujj de rossz érzés volt). Persze már csak várólistán volt hely, holott májusban kellene csak jelentkezni. Júniusban lesz majd válasz, hogy hol kaphat helyet a kerületben. Bár addig még reménykedünk a költözésben, nem mintha egy árva lélek is érdeklődött volna a lakás iránt. Most levittük 18,3-ra az árát + hozzá a tároló külön.
Hát ennyit magunkról, most megyek, mert Ági időközben megbüdösödött mellettem, ja csajok most megint két hete náthásak, meg köhögnek, de nem nagyon, Évi azért megy oviba, nincs rosszul, időnként elviszem Ágit orvoshoz (hetenként), eddig nem mondtak róla rosszat, lássuk. Dúl az influenza járvány, így nem is kívánkozunk a rendelőbe. Ennyi, véget ért a móka mára, tárul Miki mókatára...
Elkezdtük az Új Évet, elkezdtük ismét az ovit is. Kicsi leányunk nagyon rosszul viseli az óvoda kezdést. No nem Évi, ő egész jól, sőt, soha jobban, alig sír és egészen jól érzi most magát. Ági az, aki naphosszat lesi az ajtót és bánatosan kiabálja kisegér hangján: "Éviii, Éviii, Éviii" Majd szomorúan rám néz, széttárja két karját és folytatja: "Évii nics...nics" Aztán amikor végre délután indulunk Éviért az oviba, akkor eddig még soha nem látott villámsebességgel tudjuk felvenni a kabátját, cipőjét, mert hát hova megyünk, Ági? "O..O" (azaz oviba) És ki van ott, Ágika? "Évííí, Évííí, Évíííí" Amikor beérünk az oviba, akkor Ági esélyt sem adva, hogy bármely ruházatát eltávolítsam róla, berohan a terembe, egészen Éviig, odabújik hozzá és jó hangosan kiabálja, hogy Évíííí, Évííí, Évíííí. Ennyivel persze nem elégszik meg, ha valamelyik másik ovis arra vetődik, akkor neki is büszkén mutogatja nővérét, miközben egy ujjal bökdösi a hátát és folytatja: Évíí, Évíí, Évííí
Persze Apát is hiányoljuk...ha beszűrődik egy férfihang a folyosóról, már kiabál: Apa, Apa, Apa. Ekkor persze mondom, nem apa, tudod, apa dolgozik..."Dolg...dolg...Elm" (azaz elment)
Bár a legviccesebb mégis csak az, amikor szerez egy mobiltelefont, amit a füléhez szorítva fel-alá mászkál, mint a felnőttek és közben ismétlgeti: "Halló, Mitcs? Halló, Mitcs?, Halló, Mitcs?" Azaz mit csinálsz.
Rettentő jókat lehet mostanság szórakozni rajta, egész nap el tudnám nézni, ahogy riszálja a kis fenekét és kidüllesztett pocakkal mászkál, teszi a dolgát és fenhangon magyaráz, vagy énekel. Ma például jól beütötttem a kislábujjamat. Miközben féllábon ugrálva majd elsírtam magam a fájdalomtól Ági rázendített: "Auuu, Mitcs? Auuu, Mitcs?Auuu, Mitcs?" Na a végén már röhögtem...de azóta ha meglátja a lábamat, akkor mindig rákezdi: "Auuu, Mitcs?"
A pelenkázásra is lett közben (csupán 15 hónapnak kellett eltelnie) egy megbízható módszerünk. Pelenkázás közben sorolom az állatokat, miközben ő mondja, hogy melyik állat milyen hangot ad ki...persze néha azért én is megviccelem. Kb így hangzik a beszélgetésünk:
Ágika, a kígyó mit csinál?
Sssssszzzzzzz
Hát az oroszlán?
Ááááááááá
És a kecske?
Mek Mek Mek
Hát a béka?
Brek Brek Brek
És a csiga?
Csig-csig-csig :-)))
Aztán persze időnként üvölt a kígyó és nyávog a kutya, a zsiráf azt mondja, hogy "zsír, zsír", de egyébként nagyon jól tudja már. :-)
Ja és kérem az elmúlt éjjel csak egyetlen egyszer kellett hozzá felkelni...na jó az igaz, hogy két nappal ezelőtt meg 13szor, de inkább ez utóbbival ékeskedünk.
Úgyhogy így vagyunk mi Ágival. Ha Évi itthon van, akkor folytatódik a se veled, se nélküled huzavona, mert Ági mindent elszed, ami Évié, Évi meg veszekszik vele és visít, de persze egyedül neki sincs kedve játszani. Nagyon gyakran azonban tök jól eljátszanak együtt, bírkóznak és szaladgálnak, igazán viccesek.
Ja és igen, a lényeg: Egy hónapja béres cseppezzük mindkettőjüket és lekopogom, de Évi most már közel harmadik hete makkegészséges, Ági meg úgy kb egy- másfél hete. Persze majd most az oviban teszteljük a bérest, mert ovi nélkül még én is megbírtam előzni a náthát...lássuk a kihívást...meddig bírjuk.
Évike közben levágatta a haját kleopátrára, nagyon csini. Majd ha lesz időm teszek fel képeket, de most nincs semmi időm. 4 vizsgára és egy beadandóra gyúrok/kellene gyúrnom párhuzamosan, így hol németül, hol magyarul magolok este kilenctől éjfélig, meg ebben a másfélórában, amikor Ági alszik...ezért sem fogok mostanában blogozni, majd jan 27 után.
Közben itt tök nagy hó van, tegnap is szánkóval mentünk Éviért az oviba. Nincs háttámlánk, de Ági profin megtanulta, hogy ha egyedül van, akkor elől kapaszkodik, ha Évivel, akkor hátra döl. Tündérek együtt :-)))
De most mentem...sajnos vár a nevelés és személyiségfejlesztés most elméletben...
Tudom, tudom száz éve nem írtam és ez sem lesz hosszú...Csajokat már közel egy hónapja Béres cseppezzük, Évi jelen másodpercben teljesen gyógyult: kopp-kopp-kopp. Áginkkal itt Mamáéknál is voltunk dokinál, jelét sem látják a fülgyulladásnak, de még köhög és folyik az orra, ő még szed köhögéscsillapítót és orrcseppet. Lényegesen jobban van, bár nem látom, hogy 3 hét alatt az orrfolyás bármit is javulna...
Na, de ennyit a betegségekről, a karácsony nagyon szép volt, itt töltöttük Mamáéknál, négy angyal keményen összedolgozott, hogy a csajok délutáni másfél órás alvása alatt kész legyen a fa, a becsomagolt ajándékok, legyen addigra vacsora és énekszó, plusz az angyalok se hagyjanak nyomokat maguk után és még csinibe is rázzák magukat, mire a lányok kelnek. Évi hamar fel is kelt, győztük terelgetni, hogy ne lesse meg, hogy megjött-e már az angyal, mivel Ági még aludt. De miért nem nézhetem meg?? Mert elijeszted őket, ha éppen most hozzák a fát!...Apa, most volt lent, még nem hozták, ne nézd meg (persze addigra már minden kész volt, de vártuk Ágit)..aztán Ágit csak fel kellett ébresszük a durmolásból, mert Évi nem bírta tovább..miközben Ágit is csinibe öltöztettük még megválaszoltunk néhány egyszerű kérdést Évikének: De az angyalok miért nem szeretik, ha meglátják őket? De hol van a szárnyuk? De már voltak Norbinál is? Mikor jönnek már? Miért nem hozták még a fát? Honnét tudjuk, hogy mikor jönnek? Miért nem jöttek reggel? Na jó-jó, de mikor jönnek MÁÁÁÁR?
Énekeltünk, Évi verset mondott, aztán megkukucsáltuk végre valahára, hogy vajon itt járt-e már az angyalka és itt járt (Anyaaaaa!!!!! Nééééézd ittt járt mááár az angyal!!!! Nééézd!!! Világgííít a karácsonyfa!!!!!) És neki akartak esni az ajándékoknak, de leállítottuk, várj, előbb énekeljünk, aztán elmondta itt is Évi a verset, majd apa felolvasott egy részletett, miközben Évi lelkesen magyarázott az ámuló Áginak, hogy csak nézni szabad és hogy még nem bontjuk ki az ajándékokat. Majd miután Évi hatalmasokat ugrált örömében, Ági meg csodálkozott és vigyorgott, véégre szétoszthatták az ajándékokat. Temészetesen Ági is osztotta a csomagokat, az enyémmel is ment három kört, mire végre ott hagyta nálam :-) Majd Évike vezényletében mindenki csomagot bontott, Évi többnyire mindenki helyett is :-) Papa videózott, mi meg nevettünk a csajokon. Ági húzkodott egy két méteres ajándékdobozt, fejébe húzta az új sapkáaát, majd rájött, hogy mit is rejt a szaloncukor papírja....és azóta is csokin él...nem bírjuk helyes útra terelni...aztán este tízig engedélyezett játék Évivel, Ági előbb kidölt, majd apával éjféli mise. Kettőkor lefeküdtünk, miután hazaértünk, aztán Ági fel is ébredt...nanááá és végül hétkor keltünk mindannyian. Évi és apa még reggel is templomba mentek, Évi nagyon ügyes volt...azóta pedig csak játék és pihegés, a sok csokitól lihegés...Holnap akartunk hazamenni, de Jézuska meglepett minket egy keddi Republic koncert belépőjeggyel, így lesz apával egy szabad esténk, Mamáéknak pedig egy síros Ágival, aztán szerda reggel spuri haza, mert még sok dolgunk van harmadikáig. Szilveszter négyesben, csendesen, aztán januárban vizsgák....ja de addig is még akinek nem kívántuk: Boldog karácsonyt!
Délután fél háromkor elindultam a két csajjal busszal a hévig (babakocsit nem vittünk, mert nem tudom feltenni a hévre), innét hévvel Békásra, majd elcügöltem Ági fenekét a rendelőig, ahol közölték, - miután kedden voltunk ott reggel már személyesen -ekkor kiderült, hogy nincs aznap gyerek fül-orr-gégészet, csak felnőtt és menjünk kedd délután, de mielőtt kedd délután elindultunk volna másodszor, felhívtuk őket telefonon, amiből kiderült, hogy nem, kedden nincs is rendelés, csak szerdán, menjünk szerdán - na és ekkor, vagyis harmadszor, szerdán, miután megérkeztem a két gyerekkel, közölték, hogy ja hát mától nincs rendelés, mert két hétig szabadságon vannak....és akkor ne döntsd senkire rá az asztalt...közben Ági lázas, éjjel semmit nem aludtak, tök szarul vannak, valahonnét kell egy orvos, aki megnézi őket...hévig visszacűgöltem őket, hévvel másik irány - Árpád híd, onnét villamos, majd Vörösvári úti rendelő, ahol viszonylag hamar sorra kerültünk...Évinek kimosták a fülét, nem sírt, nincs fülgyulladása, most történetesen Áginak van fülgyulladása: antibiotikum. Ennyi, többet nem teszek hozzá a történethez, mert már arra sincs erőm, hogy mérges legyek...fáj a karom...
Letelt a 10 sóbányászkodásunk. Eredmény: Évinek nagy valószínűség szerint fülgyulladása van, holnap megyek a két csajjal Békásra a fül-orr-gégészetre, nagyon köhög, folyik az orra és szombat óta Cataflamon élünk, mert fájt a füle hétvégén. Dokink hétfőn küldött minket tovább. Ági most 'csak' náthás, köhög, kicsit erezett fülü.
Semmi-de semmi nem segít: volt sóbánya, nyomatjuk a Broncho-vaxumot, most elkezdtük a Béres cseppet is mindkettőnél. Azt hiszem január előtt már nem megyünk oviba, max a keddi karácsonyi ünnepségre benézünk. Naaagggyon kezdünk elkeseredni...már nem tudom miben bízzak...taknyolnak 2-3 hétig, aztán antibiotikum, mert már vmire ráment, 10 nap antib, majd kezdjük elölről...kis taknyolás, majd antib...és így tovább. Pedig esküszöm a napom 75%-a azzal telik, hogy orrszívó-porrszívózok és fülsapkát melegítek...jajjjj de már panaszkodni sincs erőm. Betegeim mellett éjjel egyig átlagban írom a beadandóimat hol angolul, hol németül...az elkövetkező két hétre van még kb 4.
Most inkább vmi szépről mesélek, mert a többi elkeserít: járt nálunk a Mikulás vasárnap és az ovis Mikulásra is bevittem Évit, majd érte mentem. Mikulás úrfi telepakolta a kiscsizmákat nálunk mindenféle jóval. Volt nagy öröm! Ági különösen a csizmáinak örült, amiket megtalált a csomagok alatt. A cipőit kirángatta és boldogan elvágtatott velük. Csak később értette meg, hogy azok a piros izék is vmi jót rejtenek. Az első csokit kérdezés nélkül kibontotta és bevágta, azóta egész nap ezt hallgatom tőle, miközben csokit kunyerál (ja mert korábban nem kapott): cso-cso-cso-cso...Aztán miután kibontotta az ajándékokat, rendesen visszacipelte a cipőit az ablakhoz...ez jó volt, jöhet még egy kör! Évi pedig nem értette, hogy a Mikulás hogy nem tudta az ő pontos harisnyaméretét és honnét vette, hogy ők szeretik a vakondos mesét, de kiváncsi volt, hogy miért megy annyi helyre és miért lakik az Északi sarkon és a Mikulás, akit az utcán láttunk, miért autóval közlekedett szán helyett és hogy a virgács az micsoda...és még azóta is kérdez...:-)
Az ovis Mikulásról a következőt mondta:
"Képzeld anya, a Mikulás cipőben jött be a csoportszobába! Nem vette le a cipőjét és senki nem szólt rá!' :-))))
Aztán egész úton hazafelé szorongatta a csomagot, amit az ovis MIKULÁS adott, aki még ropit (Képzeld anya ez a ropi!!!) is adott :-)
Aztán mesélte a szokásos történeteit a 3 Pannáról a csoportból "Anya, képzeld a Panna nem volt óvodában. De anya, nem a kelemenpanna, nem a távorszkipanna, hanem a harmadikpanna, mert a kelemenpanna és a távorszkipanna volt óvodában, de a harmadikpanna nem volt, mert anya, képzeld a harmadikpanna beteg, de a kelemenpanna és a távorszkipanna nem beteg, ők voltak óvodában" és mindeközben mutatóujjával hadonászva mutogat..."de anya, figyelj...."
Van még egy aranyos történet ide a végére az oviból:
Évi nagy szomorúan mondja:
"Anya, a hold nem volt ma óvodában!"
"Nem volt, hát beteg?"
"Nem tudom, nem volt"
"De kinek a jele a hold?"
"Nem tudom, még nem láttam"
"Nem láttad, hát máskor sem láttad?"
"Nem, mert a hold még sosem volt oviban, nem jár, ma sem jött, nem tudom, ki lehet"
Na és ekkor esett le, hogy Évi azért várja a holdat rendületlen, mert a hold jelű ovis az ő "fogastársa", de még nincs ott senki, mert a hold jelet még nem osztották ki senkinek, majd talán jövőre...de mi kitartóan várjuk továbbra is, hátha végre jön egyszer a hold is oviba, hiszen a nap már ott van. :-)
A héten Balszerencse úr minden barátját összeszedte és ellátogatott hozzánk. Elsőként azt említeném, hogy az egész család végigment egy hányásos-hasmenéses víruson. Természetesen mindenki más éjszakára időzítette a hányást, hogy mindig legyen kinek ápolnia a másikat. Amíg férjuram nulla hányás-de láz-rosszullét, addig csajok egy-egy hányással, rossz étvággyal-hőemelkedéssel megúszták (vagy még nem teljesen úszták meg, mert Ági harmadik napja alig eszik) addig természetesen én elmentem a bónusz 15 hányásig, mindezt ugyanazon az éjszakán produkálva. Természetesen pénteki határidővel várt rám két beadandó és még hat házi, de hogy ne legyen ilyen egyszerű a dolog , tönkrement a számítógépünk is, hogy ha véletlenül jobban érezném magam, akkor se tudjak leülni beadandót írni. Végül csütörtök éjszakára maradt a beadandók 90%-a, apu laptopján, aki időközben befutott, így tegnap éjjel hajnali egyig beadandóztam és házit írtam sikeresen véve az akadályt, majd boldogan bebújtam az ágyba, hogy reggel hétig durmoljak kedvemre, amikor kb egy óra tíz perc magasságában Ági sírni kezdett és mindezen öt percenként bőgőrohamot kapó voltát hajnali ötig folytatta, mindeközben megitattam vele kb öt liter teát, ringattam 4 órán keresztül és továbbra se tudom, mi baja volt. Ötkor kidőlt az ágyunkban fekve, majd hatkor megérkezett Éva a másik oldalamra és hétkor mindketten keltek. Ilyen frissen és vidáman kezdhettem a mai sulis napomat :-) Balszerencse úr remélem most már elköltözik tőlünk, mert igazán kezd tele lenni vele a hócipőm. Amúgy csajok rendesen járnak sószobába, két napja papával. Természetesen nincsenek jobban, semmi javulás nem vehető észre, de most már kicsit jobban folyik Évi orra. Na de ne legyünk ugye pesszimisták...a cél a karácsonyi jóllét...hmmm. Holnap amúgy is folytatjuk Broncho-vaxum kúránk harmadik hónapját, csak, hogy minden oldalról gyilkoljuk a bacikat. Na de most mennem kell Ági kezdi a második éjszaka végigordítását....Heeeelpppp!!!
Esik a hó, itt bent pedig meggyújtottuk az első gyertyát :-) Várjuk a karácsonyt :-) Még akkor is, ha közben mindenki dáthás, köhög, beteg...ma kihagytuk a sóbányát is, mert Évinek hőemelkedése volt...holnap ismét dokinál kezdünk...de mire a negyedik gyertyát gyújtjuk ígérem mind makk egészségesek leszünk!!!!!
Fejes Ádám: Ádventi örvendezés
Utaidat vágyva kerestem,
S utaid megtaláltak engem.
Csodáidat látni akartam,
S ámulok rajtuk szakadatlan.
Titkaidat bogoztam egyre,
S most, mint gyermek az egyszeregyre,
úgy nézek rájuk, dicsekedvén,
ujjong szívem kegyelmed kedvén;
mert szereteted egyszerûség,
irgalmasságod csupa hüség,
s egy értelme van a keresztnek:
hogy megkerestek és szeretnek!
Hát hirdetem, hogy útja száz van
minden szívhez a nagyvilágban,
keresni kell és rátalálni ma,
akinek Ő a vágya álma;
kinek batyuja az a „nincsen",
megtalálja a gazdag Isten.
Bocsánat, hogy sosem írok, de el vagyok veszve a betegápolás-orrszívás-zh-beadandó-házik-vizsgajelentkezés-lakáseladás-háztervezés kanyargós ösvényein és akkor még a szokásos házimunkát nem is említem. Szó, ami szó most semmi időm nincs írni és a fél év végi suli-beadandó-zh dömping is most már teljesen beindult, így dec 17ig a blogra szánt időm minimális. Aztán 17én megyünk itthoni Mamáékhoz két hétre (Erdélyt nem merjük bevállalni) és csak januárban jövünk vissza. Január végén még 4 vizsga vár rám...így zajlik az élet.
Na de röviden azért magunkról. Ági kemény egy napig nem volt beteg, azóta folyamatosan. Évi kedd óta oviban, de ma reggel már folyt az orra...elegem lett, úgyhogy kutatni kezdtem és röpke fél nap leforgása alatt leszerveztem egy sóterápiás kezelést. Itt van egy sószoba tőlünk+az ovitől 10 percnyire. Ma ovi után kezdjük a "kezelés"-t. Évi még nem is tud róla. Nagyon remélem, hogy végre használ legalább ez. Így jövő héten valószínűleg mindig ovi után sószobázunk. Eleinte 10 alkalmas bérlettel fogunk kezdeni, aztán lássuk a medvét...Nézegettem persze mindenfélét, pl a Sensolite polarizáltfény-terápia is nagyon szimpatikus, de az még egy fokkal drágább és nincs itt a közelünkben. Így a sóval próbálkozunk. Ha nagyon jó, akkor majd úgyis jövök ide áradozni róla.
Amúgy kedden adventi koszorú készítés volt az oviban délután. Vagyis anyuka megy fél négyre leányért és együtt boldogan és örömmel elkészítenek egy koszorút, amit hazahoznak. Ez volt az elképzelés, a valóságban azonban volt velem egy Ági nevű csatolmány, aki összevissza mászkált, én meg loholtam utána, mentettem a 3 éves dróttal szaladgáló ovisok, a ragasztópisztoly elől, majd azon kaptam, hogy majszolja a dísznek szánt szárított almát és narancsot, mindeközben tekertem a fenyőágat a koszorú alapra félkézzel, továbbá hallgattam a magyarázó-folyton kérdező Évit. Kishíján megbolondultam. Mire feltekertem a fenyőt végre valahára a koszorúra, addigra minden gyertyát széthordtak az ovisok, mentem kuncsorogni, így sikerült összeszednem 3 rózsaszín és 1 lila gyertyát (pont az ellentétét szerettem volna, de ez a legkevesebb), majd fél kezemben tartva a kapálódzó Ágit ragasztópisztollyal kílnódtam fel a dízseket a koszorúra. Azt sem nézve, mit hova, mert négyen kapkodták ki a kezemből a pisztolyt, közben Évit rakosgattam hol balra, hol jobbra, hogy ne lökjék fel, kenjék össze, szúrják meg....Aztán amikor eme szerencsétlenkedés közepette Ági fején landolt a koszorúnk egyik gyertyája, akkor fogtam a díszeinket, a gyertyáinkat, a koszorúnkat és a két lányomat és hazajöttünk....itthon pedig éjjel kedvemre kreativiskodhattam és befejeztem a koszorút, ami most már lassan-lassan kezd tetszeni is és feletteti ezt a horrorisztikus élményt....
