Évi, Ági és Emma naplója

Régen jelentkeztem, de köszönjük, megvagyunk. Egy kis helyzetjelentés és néhány kép, amit mára terveztem:

Csajok: Ági leszokott a cumisüvegről, a pelenkáról (csaj éjszaka kell), hajlandó gyalogolni és kérem eszik spenótot, paradicsomot és almát is! Én személy szerint el vagyok ájulva, hogy mennyit fejlődött, már igazi elő-ovis korba lépett. Így a költözés szerencsére nem visszavetette, inkább lendített a fejlődésén.

Évike egy picit nyűgösebb, mint volt. Így, hogy nem jár oviba, csak a húga nyúzza egész nap, végül is érthető. Ő is egyre nagylányosabb. Elpakol evés után, mert hozzáférnek a mosogatógéphez, meg a hűtőhöz is. Rendbe teszi a szobájukat, egyedül fogat mos, kezet mos, felöltözik, ügyes nagyon.

Amúgy mióta hatalmas szobájuk van és hozzáférnek a játékokhoz képesek akár 2-3 órát is úgy eljátszani, hogy béke van. Igaz, hogy utána nem lehet megközelíteni a szobát, de hát lelkes összepakolók is szerencsére :-) Most éjjel nappal az én régi kazettáimat hallgatják (Tini dal, Lehet egy kiskutyával több?). Naponta kb 7szer...:-)

Isaszeg: Isaszeggel barátkozunk rendesen. Szuper friss a levegő, kicsi a forgalom, férjuram 20-25 perc alatt beér a munkába. Én a suliba szoktam menni vonattal. Az állomás gyalog 25 perc, onnét a Keleti vonattal 30. Az állomásra busszal is lehet menni, egyszer jöttem hazafelé vele, 250 Ft és hoz a párhuzamos utcáig. Az emberek irtó kedvesek, a szomszédok is beszélgetnek velünk, a boltban rád mosolyognak, megkérdezik honnét jöttél, nem mint Budapesten. Vasárnap templomban voltunk. Tele volt gyerekkel és talán nem a mieinkek voltak a legfeltűnőbbek. Mondjak reggel fél kilenckor van mise, de így legalább még marad a délelőttből és a 10-kor, vagy 11-kor kezdődőről is mindig elkésünk, hiába van később (na és most fél kilenckor el se késtünk!!)

Ház: Nagyjából kész a gyerekszoba, majd még egy mágnestáblát akarunk a falra a rajzoknak (hogy kíméljük a hűtőmet), meg egy lámpát - tapétalámpát a tapétájukból, meg majd egy babzsákot, meg ágytakarót a csajoknak és esetleg falmatricát, de ezek már tényleg ráérnek. A háló van még majdnem kész, kemény két napja ágyunk is van!!! Ide is jön még tapétalámpa az ágy feletti tapétából fentre, meg az éjjeliszekrényekre, meg még hiányzik a fehér függöny, de azt már megrendeltük. A párnán is kicsik a párnahuzathoz, ilyen volt itthon, majd-majd-majd kicseréljük, esetleg egyszer még szőnyeg, de a háló is így ok. Teszek fel ezekről képeket nemsokára! A dolgozó is kész, még itt sincs lámpa, meg függöny (csak a régit tettük fel, de ide rövid, meg kicsi). A gardrób kész :-) A fürdőben még van mit csinálni, a nappaliban csak konyhabútor van és még ott sincs mosogatótálca, a folyosóra majd kell egyszer egy beépített szekrény. Kintre még kerítés, terasz, szigetelés...szóval nem fogunk unatkozni :-))

SULI: Suliban is most kezdődtek a beadandók, két hét múlva meg már a vizsgák...brrrr. Más vágyam sincs most, mint erre készülni. Kértem, hogy itt Isaszegen csináljam a jövő féléves hosszú gyakorlatomat, még nem kaptam választ. A szakdoga jelentkezést is le kellett adni. Egy napom arra is rá ment és még be kell mennem a héten aláíratni, de legalább a csajok is vonatoznak egyet, úgyis ez minden vágyuk.

Háát ez van velünk, ha sikerül, akkor teszek fel képeket a szobákról.

Végre végre alakulunk! Pont ma volt az óvodai beiratkozás, úgyhogy beírattuk a csajokat, Évi is csak szeptemberben kezd. Persze örül neki, hogy addig itthon lehet. Bár szerintem elég is neki most a költözés megemésztése, ráér majd az új ovi szeptemberben. Kértük, hogy egy csoportban lehessenek, megpróbálják úgy intézni.

Lakcímkártyánk is lesz már jövő hétre. Ma mennek haza anyósomék, egy csomót segítettek, úgyhogy már van konyhánk, függönyünk, kész a gyerekszoba, a dolgozó, apuval épp szereli apósom a gardróbszekrényt a hálóba. Szóval már egész ház formánk van. A mi ruháinkat kivéve ki vagyunk pakolva. A héten már működött a mosógépünk, a mosogatógépünk, működnek végre a konnektorok, van fűtés, meleg víz, minden. Kipróbáltam már a vonatozást is. 30 perc a Keletiig, tök extra vonat, bemondja az állomásokat, minden. Az utolsó éjszakai hazavonatozást is volt szerencsém kipróbálni, mert voltunk Ikeában és a gardróbszekrénytől nem fértem vissza a kocsiba, úgyhogy haza is vonattal jöttem, de teljesen normális emberek utaztak.

Húsvétvasárnap meg Gödöllőn voltunk templomba, mert itt fél kilenckor kezdődött és az elérhetetlennek tűnt 3 gyerekkel. Gödöllő is tök közel van, na és friss a levegő, madarak csiripelnek az udvaron, szóval egész más, mint Pesten.

Csajok állandóan a hatalmas szobájukban lógnak, nincs tele a nappali (egyelőre) játékokkal. Az udvaron meg földbányászosdit játszanak és nyakig koszosan jönnek be. Úgy tűnik, élvezik, persze még mindig megkérdezik, hogy miért ebbe az oviba megyünk, nem a másikba, meg időnként, hogy meddig maradunk itt, de kezdik felfogni. Úgyhogy eddig pozitív a kép és rengeteg a tennivaló. Egye fene, maradunk.

Mégiscsak van netünk. Jobban mondva a szomszédnak, de ez épp megfelelő lesz, amíg a miénket bekötik. Sikerült kiköltöznünk, reggel óta pakoltunk, férjuram vezette a teherautót, úgy nézett ki, mint egy kamionsofőr. Volt összesen 8 segítségünk, ki egész nap, ki délután, ki este. Éjfélkor tettük be az utolsó szekrényt a házba. Másfél szobát megtöltöttünk zsákokkal és dobozokkal. Férjuram éjjel még kihalászta az egyik zsákból a rövid gatyáját, egy másik zsákból a pólóját, egy harmadikból a focicipőjét és reggel hétkor teherautóval elment focizni. :-) Én már túl vagyok a reggelin. Találtam egy konzerv halat, azt próbáltam kenyérrel felkanalazni, mert a villákat még nem leltem meg. Csajok délután 3 körül érkeznek, addig megpróbálom összerakni az egyik játéktároló szekrényt, meg lepucolom az ablakot. Kipakolni még necces, mert alig van szekrényünk. Jobban mondva van, csak még össze kell szerelni. Megyek, nem lógatom tovább a lábam. Tegnap este a lakás tulajnál hagytuk a kulcsokat, ők maradtak a lakásban, mi meg eljöttünk. Furi volt. :-)

Évi múlt héten annyit kérdezett, hogy anya, attól még, hogy elköltözünk, lehet az Andris a férjem? :-) (cukor)

Meséltem ezt Andris anyukájának, aki csak ennyit mondott:

Andris is azt mondta a minap, hogy anya, azt hiszem inkább Évikét veszem el, nem Ágikát, mert ő még kicsi. Melletted fogunk lakni egy nagy házban, de a ház színén még gondolkodom. :-)))

Úgyhogy teljes az egyetértés. :-)

Bomba nem bomba, hanem vmi vasfazék :-))

A házat kifestettük, tapétázás, parkettázás kész. Gyerekeknek emeletes ágy beszerelve. Konyhabútort megvettük, félig össze van rakva, gyerekszoba nagyjából berendezve. Ma délután aput hazaengedjük, majd csütörtökön jön vissza a csajokkal és van másfél napom mindent bedobozolni. Szerdán kiköltözünk!!!!! :-))))))))

Szerdától tehát netünk se lesz, megszakad a külvilággal a kapcsolatunk és hivatalosan is ismét visszavidékiesedünk. :-)

http://index.hu/belfold/hirek/2012/03/29/ii._vilaghaborus_bombat_talaltak_obudan/

Csajokat tesómék levitték Mamához.

Mi Papával kettesben reggel óta festettünk ma is. Persze szétfagytunk, mert nem lehet még fűteni, mert le van zárva a gáz, mert a tulaj nem fizette a gázszámlát (grrrrrrr.....) Állítólag befizeti, ha majd kap még tőlünk pénzt. Persze jó kérdés, hogy így húsvétig lesz-e gáz, mert ha nem, nem tudunk költözni, mert ma lehűlt az idő 9 fokra és a házban meleg víz sincs.

Megfagytunk, de legalább jól haladtunk. Öt órakor úgy döntöttünk, hogy végre ebédszünetet tartunk, elugrunk Gödöllőre enni és veszünk még néhány dolgot a tapétázáshoz, aztán utána még estig dolgozunk. Erre nem indult a kocsi. Bedöglött az aksi. Na de ugye minden rosszban van vmi jó, mert így megismertük az összes szomszédot, mert mindenki jött segíteni. Az egyik végül eladott nekünk egy aksit és így este hétre lett kocsink.

Már nem volt ugye értelme kimenni Gödöllőre és vissza. Így úgy döntöttünk, hogy sebaj hazafelé megállunk Fót-nál, ott eszünk és bevásárolunk a BricoStore-ban. Persze elvétettük a lekanyarodást...kb háromszor. Furikáztunk egyet Szeged felé, egyet Nyíregyháza felé, végül a GPS-be betápláltuk e megközelíthetetlen helyet és megérkeztünk a fóti Cora-ba. Megrohamoztuk a kajáldát, ahol még megkaptuk a zárás előtti utolsó falatokat. Háromnegyed 9 lett, mire végeztünk. BricoStore ugye 9-ig van nyitva. Röpködtek a mínuszok, fújt a szél. Úgy döntöttünk ma már nincs BricoStore, hazajövünk végre a jó meleg icipici lakásunkba.

Hazajöttünk. A bejárati ajtón a következő szöveg: A lakóparkban bombát találtak. Reggel nyolcig mindenki hagyja el az épületet.

Mi jöhet még???? Szerencsére a csajok nincsenek itthon.

Tegnap elkezdtük a háznál a munkát. Kifestettük a gyerekszobát, ma apum folytatja a többivel, du-n férjecske is csatlakozik. Én ma a gyerekekkel vagyok, így ellógom a munkát. Jövő hét végéig, még húsvét előtt megpróbálunk kiköltözni...

Ági kb. 3 másodpercig mossa a fogát, majd befejezi. Ekkor ezt mondom:

-Mosd meg jobban a fogadat, mert különben jönnek a fognyűvő manók és kilyukasztják.

Erre gyorsan leteszi a fogkefét, csillogó szemmel kérdezi, hogy hol vannak a manók és azóta is lelkesen várja őket.

Visszatértünk az élet körforgásába. Vége a másfél hetes német gyakorlatnak. Ordítozós mentor, rengeteg készülni való, állandó óratervezés, nyomtatás és vágás. Hihetetlen, de kedden végre meg volt a vizsgatanítás is.

Csütörtökön aztán lejöttünk a csajok után Mamáékhoz. Már alig vártuk a viszontlátást. Nagyon boldogok voltak, voltunk mind. Évi meglepetéssel készült: megtanult pótkerék nélkül biciklizni!!!!!! Teljesen egyedül megy, kanyarog, eddig még nem is esett. Rettentő büszke magára. Nagyon ügyes, tényleg.

Közben a lakás-ház ügy is alakulni látszik. A lakást teljesen kifizették, 30 napunk van kiköltözni. Hétfőre azt is megmondja az új tulaj, hogy melyik bútort venné meg tőlünk. Ha minden jól megy, akkor jövő hétre megkapjuk a hitelbírálatot a házra és azzal együtt fizetünk még előleget és akkortól költözhetünk. Terveink szerint jövő hét második felében (jelzem, ha minden jól megy és kapunk hitelígérvényt) már festünk és parkettázunk, utána héten berendezzük a legfontosabbakat, azzal párhuzamosan meg csomagolunk és húsvétig átköltözünk. Van rá 3 hetünk, hogy ezt megvalósítsuk. Lássuk, hogy hogy is lesz ezzel az ember tervez dologgal...

Na, de most kilépek, mert csajok alszanak, mi meg festéket, parkettát keresünk a neten és be kell rendezzük a papírból kivágott szobákat is...hátha akkor majd még élőben jobban megy :-))))

Ági farkincája még hiányzik, de így fogunk kinézni:

Ági énekli a Vuk-ot:

"...ragaszt, mint a róka..."

Pénteken lesz az ovis farsang (miért is ne akkor, ha az már nem farsang időszak). Évi tyúk lesz, ma épp szárnyakat varrok minden szabad percemben. Ági pedig szarvas lesz, mert hát őt sem lehet kihagyni a buliból. Na és hát mit hoz a szerencse...állítólag elmarad a pénteki német órám betegség miatt, így valószínűleg én is ott leszek a farsangon.

Évi ma már ment oviba, jobban van, használt az antibiotikum (amúgy gyerekorvosunkat síbaleset érte, műteni kellett, így most mindig más orvos van). Ági még köhög és náthás, de hogy Évi nincs itthon, hátha nem fertőzik felül egymást péntekig (majd az oviban).

Én jövő héten kezdem a hospitálásomat -ez egy hét, anyuék lejönnek vigyázni a kölykökre. Utána március 5-től 13ig tanítok (3 osztályt párhuzamosan), na és németül - jajjj, akkor csajokat levisszük Zgrótra és közben reménykedünk, hogy a márciusi hosszú hétvégén már tudunk házat festeni...

Túlvészeltem az első sí-hétvégémet. Kifogtuk a lehető legzordabb időjárást. Mínusz 14-16 fok és nagyon-nagy szél. A didergető hidegben ránk fagyott az arcunk elé tekert sál, a pályák közül csak kettő működött. Ennek ellenére jó volt. Első nap a bébi pályán próbálkoztam, a következő két nap már lejöttem a kék pályán is. Sikeresen feljutottam egy kiesés után a felvonón is. Természetesen még van mit tanulni, de nem vagyok elégedetlen. Nem hittem volna, hogy le tudok jönni bármilyen dombon is, ennek ellenére sikerült, ráadásul több, mint tízszer. Csajok közben Mamáéknál betegeskedtek. Mindkettő köhög, de olyan csúnyán, hogy holnap ismét dokihoz megyünk. Tegnap éjjel értünk haza a síelésből, a mai nap a kipakolással telt. Most próbálnak aludni, de Évi annyira köhög, hogy folyton felébreszti magát. Gyógyítom a csajokat és küzdök az izomlázzal.

Reggel úgy döntöttünk, hogy megyünk csajokkal dokihoz, mert Évinek ismét hőemelkedése volt és fájt a feje. Apa elvitt minket a dokiig (ez volt a nap legutolsó könnyű része). Feliratkoztunk a listára és kivártuk a sort - 26-an voltak előttünk. Mindkét csajnak ugyanazt kell szednie, Évit a héten már nem viszem oviba. Már fél tizenegy volt, mire végeztünk, de nem volt más választásunk, szakadó hóesésben és mínusz 6 fokban elgyalogoltunk a hévig, majd onnét metróztunk be az egyetemig. Itt sikerrel jártunk, beírattam végre az utolsó jegyeimet is. Az egyetemről ismét gyalogoltunk tovább egy másik egyetem részre, egy másik utcába, ahol 12ig lehetett leadni az indexemet. Odaértünk 11:55-re. Sikerült. Én megnyugodtam, hogy a nehezén túl vagyunk, csajokat jól megdicsértem, milyen szépen gyalogoltak, kaptak csokit is. Na Ági ettől kezdve kezdett szegény kikészülni, így cipeltette a fenekét vissza a metróig. A metrón 3 megálló alatt összeismerkedtek egy bácsival, akitől kaptak nápolyit. A bácsi és Ági között a következő párbeszéd zajlott le:

-Hova mentek?

-Haza.

-és hol laktok?

-Apa lakásában.

Miután ilyen tartalmas párbeszédet folytattak, kaptak tőle nápolyit. Persze Évi nem értette, hogy a bácsi honnét tudta, hogy fog velünk találkozni, hogy betette a nápolyit a táskájába, amikor elindult otthonról. Aztán elértük a hévet, mentünk is vele vagy két megállót, amikor az elromlott és le kellett szállni. Majd jó 10 perc múlva jött a következő HÉV - itt még Ági is egész jól bírta a dolgokat. Megérkeztünk végre a HÉV-vel, gondoltuk megvárjuk a buszt, ne kelljen alvás időben, korgó pocakkal hazagyalogolni - de a busz nem jött, egyre többen vártak rá. Valószínűleg kimaradt a hó miatt. A hazagyaloglás mellett döntöttünk, még mindig hóesésben és mínusz fokokban, hulla fáradtan - na de persze Ági nem jött egyetlen lépést sem. Ameddig bírtam, cipeltem, majd megkértem jöjjön két métert, utána újból viszem - nem jött. Könyörögtem, kiabáltam, fenyegettem - nem jött. Évivel előre mentünk, bebújtunk egy kocsi mögé, hátha zavarja, hogy ott hagytuk egyedül - nem zavarta. A 10 perces utunkat végül 30 perc alatt, két bőgő kölyökkel fejeztem be. Az utolsó egy kilométert leszámítva jó kaland volt a ma délelőtt. Kipurcantunk. Csajok most beestek az ágyba, ebéd elhalasztva. Remélem, nem kell mostanában messzire mennünk hármasban. Na nem mintha nem élveztük volna, de azért mégis...

Győzelem! Végre meg van az utolsó vizsgám eredménye is. Még túl jól is sikerült a félévem, ünnepelhetünk (csak két négyesem lett, a többi ötös - kár, hogy most már nem jár ösztöndíj) :-) Suli félév kipipálva :-)

Pénteken aláírtuk a házra a szerződést este hattól 10-ig írtuk, ügyvéd nem értett semmihez, férjuram diktálta neki, hogy mit kell módosítani a szerződésben, hogy a bank elfogadja a hitelhez. Eladók sem voltak azok a hú de talpraesettek -ezt inkább nem részletezném. Aláírtuk, persze csak egy mondatot írt be utólag (az átnézést követően) az ügyvéd egyedül, na ennek a mondatnak se eleje, se vége, se alanya, se állítmánya. Most majd hétfőn férjuram bemutatja a szerződést a banknak, lássuk, mit dobnak vissza módosításra. Amúgy lakásnál még várunk a MÁK bólintásra, de reményeink szerint februárban elrendeződik a lakás, kifizetődik a hitel, a házra ki tudjuk fizetni az előleget, elbíráltatjuk a hitelkérelmet és ha minden ilyen simán megy, akkor márciusban költözhetünk :-))), mert eladó szerint már holnap is költözhetünk, nem kell megvárnunk, míg minden elrendeződik. Azt tervezzük, hogy majd egy-két hét alatt a legfontosabb dolgokat megvesszük, berendezzük, mint konyha, gyerekszoba, ruhásszekrény és akkor be tudunk költözni. A kinti szigetelést meg majd nyáron.

Csajok amúgy mind náthásak, Évinek egyszer még kicsi láza is volt, pedig leesett a nagy hó, itt a mínusz 10 fok, mehetnénk szánkózni. Persze mi is náthásak vagyunk apával.

Na de a nagy hír, hogy pénteken megyünk síelni tesómékkal 3 napra, Ausztriába. Éviék maradnak Mamáéknál. A vicces, hogy nem tudok síelni, de a hétvégén felszerelkeztünk az útra. Szombaton lécet, bakancsot, bukósisakot béreltünk, ma pedig csajok nagy unalmára (2 óra vásárlás négyesben) elköltöttem a szülinapi Decathlon ajándékutalványomat és vettünk nekem sídzsekit, síszemüveget, sízoknit, meg olyan pulcsi alá pólót, ami jó meleg. Már csak a kesztyű hiányzik és úgy fogok kinézni, mint aki tud síelni - egészen addig, amíg nem kerülök domb közelbe. :-)

Ezek a híreink, Ági lába javul, lássuk holnap a náthájukat...ha Évi jól lesz, akkor van egy körünk az egyetemre holnap Ágival, ha nincs jól, akkor dokihoz megyünk. Hát ennyi.

Ágival két napja járjuk a várost. Szegény már teljesen össze van zavarodva mikor, mivel és hova megyünk. Tegnap behéveztünk, bemetróztunk, bemozgólépcsőztünk az egyetemre, megkerestük a tanáromat, amikor megkérdezte: "Ő fog megvizsgálni?" :-)

Ma meg tényleg orvoshoz mentünk, buszoztunk és villamosoztunk, csak hogy változatos legyen. Ági végigszórakoztatta a váróban az összes nyugdíjast, majd folytatta a gyógyszertárban. Előadta például egy idegen bácsinak, hogy amikor anya felöltöztette nagy pulcsiba, úgy nézett ki, mint egy hójember. Persze ezt ismételgette és kacagott hozzá nagyokat. Mindenkinek elmesélte, hogy a barátja, Évi oviban van, na meg azt is, hogy mivel jöttünk az orvosig és tegnap és hogy metróztunk, meg villamosoztunk, héveztünk is. Aztán ha valaki nem figyelt rá, akkor odament hozzá és még hangosabban rázendített. A gyógyszertárban végig kellett mindenkinek hallgatnia három éneket: "Bumm sakalaka milyen alakÚ ez a Lala" :-) és a fülesmackót, meg még valamit. Az egyik néni már külön mellénk ült a gyógyszertárban, amíg vártunk, hogy ne unatkozzon. Még a papunkkal is összefutottunk. Volt kaland bőven. Most ebédelünk, aztán jön az unokatesóm és vigyáz Ágira amíg alszik és én mégegyszer megjárom ma is az egyetemet jegyet beíratni. Amúgy Ági a hatalmas szövege mellett rengeteget fejlődött: most már szól, ha pisilni, kakilni kell (kivéve papának) és szinte egész nap száraz a pelusa. Ja és időnként hajlandó nem huzatni magát az oviig és gyalogolni, mert hogy ő is ovis akar lenni és az ovisok szépen gyalogolnak. :-)

Lakással is haladtunk, meg van a szocpol igazolás, most le kellett azt adni a Magyar Államkincstárnál és igényelni, hogy nem szeretnénk 15 napot várni, hogy hátha mi magunk megfellebbezzük a határozatot. Ha minden igaz, pár nap és meg lesz a szocpol, jöhet a pénz. Holnap szerződünk a házra, meg volt az értékbecslés, 9 milkót kaphatunk hitelt, ha minden jól megy.

Na, de mentem: eszünk :-)

Gondoltam összefoglalom, hogy mi újság velünk, csajokkal, lakással, házzal. Íme:

LAKÁS: A lakásunk összement. Rohamos méretcsökkenésen megy keresztül. Ennek több oka is van: (1)A kis szoba mini alvó szobává alakult, mivel Ági nem hajlandó többet a kiságyában aludni, így a nagy ágyon alszik - következmény: a nagy ágy mindig kihúzva marad, ezért a kis szoba egy nagy ágy egész nap. A kiságy pedig felesleges, de ugye erre a "rövid időre" már nem cipeljük le a tárolóba és erre a rövid időre már nem szerzünk nagy lány ágyat Áginak (pláne, hogy nincs is hova tenni). (2) A karácsonyi játék dömping eredménye, hogy már lógnak a polcokról, az ágy alól, az ajtó mögül a játékok, de még mindig nem fér be mind a kisszobába (ehhez egyes ok is hozzá járul). (3) A kisszoba így semmi másra nem alkalmas csak alvásra (4) a szekrényekbe már nem férnek be a gyerekruhák - persze mert meg van tömve régi, kinőtt ruhákkal, de erre a rövid időre már nem válogatom át a ruhákat (5) a nagy szoba mérete is csökkent, mert mindig tele van játékkal - mivel ugye fenti okokból kifolyólag a kis szobában nem lehet játszani, ja és 3 hete fent van a nagy bőrönd is, mert még mindig nem vittük le a tárolóba (erre a kicsi időre már minek ugye)

A lakásunk állapotához hozzá tartozik még, hogy rosszul megy a mosógép és a porszívó, de erre a rövid időre már nem veszünk újat, mert minek.

LAKÁS ELADÁS: A szocpol felfüggesztést leadtunk, innét már csak 3-4 hét, mire valaki a drága hivatalokban bólint egyet, hogy rendben. Amint ezt a bólintást megkapjuk, a vevő kifizeti a teljes összegét a lakásnak és a hitelünket. Onnéttől albérlők leszünk a saját otthonunkban.

HÁZ: Beadtuk a hitelkérelmet, már kijött az értékbecslő, várunk, hogy mit értékel, (állítólag délutánra lesz eredmény) aztán ő leadja a hiteligénylést. Ha minden igaz, hiteltől függetlenül csütörtökön megkötjük a vevővel a szerződést. Aztán várunk, várunk, várunk. Álmainkban már berendeztük az egészet, persze ha beköltözünk se marad sok pénzünk, hogy mindezt ténylegesen is megtegyük. De majd szépen lassan meg lesz. Hétvégén voltunk Isaszegen, kipróbáltuk a játszóteret. Csajok elégedettek vele, költözhetünk.

SULI: Levizsgáztam, még 3 tárgy eredményét nem tudom (persze németek), holnap megyünk be Ágival a suliba tárgyat beíratni. Aztán majd még néhányszor, míg végre le lehet adni az indexet. Febr 17-tel kezdődik a következő félév a jó kis német gyakorlattal fűszerezve. Suliba szerencsére alig kell járnom, majd a vizsgaidőszak lesz durva.

EGÉSZSÉG, OVI: Évi náthás, köhög, de már jobban van, múlt héten nem volt oviban, ma már ment. Este szülőértekezlet az oviban, febr 24-én meg farsang (Évi tyúk lesz :-), jövő héten nekivágunk a jelmezkészítésnek) Persze pont a farsangra nem tudok menni, mert mi más, mint német órám lesz, gyak, amiről nem lehet hiányozni. Apa vesz ki szabadnapot és viszi a csirkéket...ja Ági szarvas lesz ....akkor a csirkét és a szarvast.

Ági náthás, de nincs láza, jól van. Áginak ezen kívül kijött az ekcémája, szerdán megyünk dokihoz. Persze felnőtt rendelésre, de ne aggódjunk, mert fogadják, max mérgesek lesznek, de majd anyuka kimagyarázza- legalább is a telefonos néni szerint, aki felveszi az időpontkérést. Apa náthás, de dolgozik. Anya nem náthás, anyának fáj az alhasa és senki nem tudja miért, járom a dokikat, de nem tudnak többet.

Ennyit rólunk. Most Ági alszik, anya meg pihen, mert végre nem kell tanulniiiiiiii!!!!!!!!!!

Ma belevágtunk! Kifizettünk 300 ezer Ft-ot szándékmegerősítés címén és aláírtuk, hogy 2 héten belül szerződünk. Elfogadták a 14.5 milliós ajánlatunkat, ami azt jelenti, hogy olcsóbban jutunk egy 4 szobás házhoz, mint amennyiért eladtuk a másfél szobás lakásunkat, ráadásul a hitelünk is csökkenni fog. Ha minden jól megy, akkor tavaszra isaszegiek leszünk. A héten apa belevág a hitelelbíráltatásba, de feltételezhetően kb 9 milliót kaphatunk. Csajokat is kivittük ma. A legjobban azt élvezték, hogy elérik a villanykapcsolókat. Még Ági is! Mutattuk nekik, hogy hol van az ovi, Évi most kezdi kérdezgetni, hogy miért nem járhat majd ugyanoda, ahol most van. Lesz még neheze, de most örülünk nagyon. Ja és ott még a hó is megmaradt, Pesten pedig elolvadt - így csak jó hely lehet. A ház az erdőtől két utcányira van, nagyon szuper, még soha senki nem lakott benne, de 2005-ös. Na de többet ne igyunk előre a medve bőrére. Kéretik szurkolni, hogy minden simán menjen! Ja és szombaton vizsga....rettentő sokat tanultam rá...valahogy csak a vizsga foglalkoztat.... :-)

Ezer éve nem írtam. Közben megjártuk Erdélyt, nagyon jól sikerült minden. Szánkóztunk, csajok életükben először síeltek is, Homoródfürdőn szilvesztereztünk. Azóta meg intézzük a lakáseladást és nézzük a házakat, miközben javában zajlik a vizsgaidőszak. Tegnap épp találtunk egy házat Isaszegen, nagyon gondolkodunk, hogy lefoglaljuk...hmmm. Úgyhogy az agyunk csak ezen jár, közben neki kellene állnom tanulni a szombati vizsgára, de inkább a házat rendezem be gondolatban....

Aláírtuk a szerződést a lakásról, megkaptuk az előleget, úgyhogy hivatalosan is eladjuk a lakást!!!!!!! :-))))))))))))))))))

A bankbefizetés tolódik a szocpol miatt, így holnap reggel korán indulunk Erdélybe!

Minden jó, ha az Év vége jó :-)

Magunkról pár sort: kedden írjuk alá a szerződést a lakásról, szerdán reggel megyünk a bankba a vevővel betörleszteni a hitelt. Tegnap már nézegettünk házakat, de majd csak januárban folytatjuk. Szerdán a bank után indulunk Erdélybe és majd csak jan 8-ra jövünk haza. Addig is kellemes ünnepeket mindenkinek!

Évi pénteken ismét döthösödött 4 nap ovi után, úgyhogy most már valószínűleg csak a keddi karácsonyi ünnepségre megyünk, aztán majd csak januárban. Reményeink szerint febr-márcban pedig meg már talán költözhetünk is valahova...

Csajok nagy tudományosan értekeznek egymással az evangélikus pap bácsi ruhájáról (a nyakánál lévő Mózes táblákról):

Ági: Miért van a pambácsinak lógója?

Évi: Azért, mert azzal díszítik ki.

Jó hírre ébredtünk ma reggel. Az egyik ingatlanos hívott, hogy megveszik a lakásunkat, szóbeli ajánlatot elfogadtuk, ha nem lépnek vissza és minden igaz, akkor jövő héten szerződünk. Nem akartam elkiabálni, de hát nem bírtam tovább :-))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))) és az ár is egész jó.

Úgyhogy ma délben, amíg a gyerekek aludtak végre úgy nézegettük a házakat a neten, hogy melyiket megyünk ki megnézni. Persze egy hét múlva elutazunk Erdélybe, addig lóhalálában meg kellene kössük a szerződést és visszabérelnénk a lakásunkat a költözésig...de többet erről nem beszélek, hátha felébredek az álomból...:-))))

A másik jó hír, hogy mától senki nem szed antibiotikumot, Apa normálisan dolgozik, Évi holnaptól közel 3 hét után ismét oviba megy, anyának sem fáj semmije. Az egyetlen nem antibiotikumos Ágink lábadozik még, kicsi nátha, kicsi köhögés. Tegnap hőemelkedése volt, ezért még egy nap szobafogságra ítéltük apával és mi Évivel kettesben (végre kettesben) elmentünk a karácsonyi vásárba. Nagyon jó volt!!! Vettünk forró teát, kürtös kalácsot, mézeskalácsot, de persze mindenből vittünk az otthon hagyott Ágikánknak is. :-)

Szerencsére ma már Ági is jól volt, ezért a délelőtti templomozás után és a déli alvást követően délután-este elmentünk korcsolyázni. Ági életében először! Nagyon jól sikerült, Ági hol élvezte, hol durcogott, Évinek nagyon tetszett és a végére már egész ügyes volt, de rettenetesen elfáradtak, este fél tízre értünk haza, bezuhantak az ágyba, persze még meg kellett gyújtsuk előttük a három gyertyát, már pizsamában, és énekeltünk is. Ez nem maradhatott el. Apropó ének: ma amíg a pap néni beszélt a szószéken, Ági hangosan énekelni kezdte a Kiskarácsony-Nagykarácsonyt.  Nem bírtam elhallgattatni, be kellett vinnem a gyerekrészlegre :-) Nem értette, hogy ha mások is énekelnek, ő miért ne énekelhetne akkor, amikor ő gondolja, és azt, amit akar. :-))

Úgyhogy igazi vicces, csodás, kellemes örömteli vasárnapunk volt...upsz a beadandóírás elmaradt...de péntekig még sok idő van...na persze, addig még vár ránk egy szerződés, egy apa szülinap, egy színház, aztán jön csak a prezentálás a suliban...

Évi már másfél hete nem jár oviba. Múlt pénteken megvizsgálták, de csak nem javult, ma visszavitte apa a dokihoz és arcüreggyulladás gyanús - antibiotikumot kell szedjen. Szerdáig biztos nem mehet oviba, pedig hétfőn megy oda a Mikulás :-(

Ági is beteg, de ő még csak ott tart, ahol Évi múlt héten, köhög és lázas, még nem kapott antibiotikumot....majd

Apa meg persze azért ért rá elvinni Évit, mert hogy mától kiírta a doki, mert elkapott mindent Éviéktől és persze antibiotikumot kapott.

Mondanom sem kell, hogy én vagyok a harmadik antibiotikum szedő a családban, mert én bár még nem kaptam el semmit a fentiektől, de valószínűleg petefészek gyulladásom van, vagy vmi olyasmi, ezért antibiotikumot kaptam.

Ennyit rólunk..mit tegyek ehhez hozzá? Várjuk a Mikulást, hátha nem csak antibiotikumot hoz.