Évi, Ági és Emma naplója

A tavalyi horrorisztikus élményekkel párosult ovis koszorúkészítés után már előre rettegtem az idei "készítsünk együtt koszorút 26 dróttal és fenyőággal rohangáló ovissal" élménytől. Most már rutinosabb voltam, megérkezésünk első percében magamhoz ragadtam az általam rendelt gyertyáinkat, mielőtt lábuk kel, aztán fenyőágakat szereztem  és roham munkába kezdtem, miután kiszámoltam, hány percre tehető egy két éves és egy négy éves tűrőképességének összideje. Ági reményeimet felülmúlva egy perc után magunkra hagyott a koszorúkészítéssel és elvonult játszani. Annyira csodálkozott, hogy kedvére pakolhat, anélkül, hogy én zaklatnám, hogy háromszor is megkérdezte, hogy leveheti-e a játékokat. Ezt követően aztán teljes csendben és nyugalomban rámolta le az óvoda összes játékát, miközben mi Évivel nyugodtan dolgozhattunk. Oly annyira nem zavarta Ágit a koszorúkészítés, hogy itthon vette végül csak észre, hogy mit készítettünk és csodálkozva kérdezte, hogy ez meg mi? (Hát a koszorú, amit együtt készítettünk :-)) Évi kezdésként azt részletezte, hogy hogyan és hányszor hányta le az egyik ovis társa reggel a saját rajzát. Ezzel a beszélgetéssel megalapoztuk a hangulatot és nekiláttunk a munkának. Évi persze nagyon lelkesen próbált segíteni, csakhogy szegény szinte semmit sem tudott, mert ugye, anya tekert, drótozott, de az éles, aztán anya ragasztópisztolyozott, de az meg forró (el is égettem két ujjamat- csak hogy megemlítsek néhány szó szerint megragadó pillanatot), Évinek jutott így a kiválogatós, mit tegyünk a koszorúra szerep. Persze ebben is vissza kellett kicsit fognom őt, mert azért a hatodik narancskarika már mégiscsak túlzásnak tűnt. Így is agyonzsúfoltuk a koszorúnkat, mert én hiába mondtam, hogy nincs már rajta több hely semmiféle dísznek, Évi mégis mindig talált egyet és ezt be is bizonyította. Az idilli koszorúkészítést végül csak Ági harci kiáltása szakította meg, hogy "Anya, nem kakilok!". Ami természetesen nem jelentett mást,csak azt, hogy most kakilok, de nem akarom, hogy elvigyél a Wc-re. Így volt a koszorúkészítés szünetében harci kirohanás, kakilás, fenéktörlés és egyéb szépségek is, amiket most nem részleteznék.

Összességében jól zárult a nap: egy koszorú plusz és két ujj mínusszal.

Májkrémet nyomok Ági kenyerére, mire ő felkiált:

-Kígyó!

(Elkezd játszani a kenyérrel, majd hozzáteszi:)

-Úszik a Balatonban!

-Hát én akkor nem merek úszni a Balatonban, ha a kígyó is ott úszik, mert megcsípi a fenekemet. (mondom én)

-Neeeem, ez nem csípős!!! Ez sima.

Évi sokszor gondolkodik el a jövőjéről és időnként belekezd olyan mondatokba,amik úgy kezdődnek, hogy ha felnőtt leszek, akkor...

Ma is belekezdett ebbe a témába:

-Anya, ha nagy leszek, én nem akarok babát.

-Mármint gyereket?

-Igen, én nem akarok.

-Majd eldöntitek a férjeddel, jó?

-Jó. Nekem Andris, vagy Norbi lesz a férjem.

-Norbi nem lehet, mert ő az unokatestvéred, ő majdnem olyan, mint a testvéred.

-Akkor az Andris, jó?

-Nekem jó, ha akkor is úgy gondolod, amikor már férjhez akarsz menni, akkor jó.

(Ági persze közbeszól:)

-Nekem is az Andris lesz a férjem.

-Nekem is az Andris (vágja rá Évi)

(Anya mosolyogva próbálkozik:)

-Addig még megismersz sok másik fiút is, lehet, hogy más lesz a férjed, de persze attól még választhatod az Andrist is.

-Most is ismerek más fiúkat is, de nekem az Andris lesz a férjem. Már az Andrisnak is megsúgtam, amikor mentünk az oviba, bár lehet, hogy már elfelejtette...

Aztán így folytattuk ezt még sokáig, hogy mi lesz, ha Andris meg szeretne majd gyereket és így tovább...Azt hiszem jobb lesz, ha jó viszonyt ápolok Andris szüleivel, elvégre mindkét lányom oda akar házasodni.

Ági cukrot kunyerál:

-Anya, kérek cukorkát!

-Rendben, de vigyél Évinek is, jó?

-Jó!

-De csak egyet adok, jó? (Próbálom előre tisztázni a fejenkénti mennyiséget)

-Jó, nekem meg hármat.

Ági felveszi Évi napszemüvegét, majd a következőt mondja:

-Az Évié, csak nyugodtan felvettem.

Ági az esti altatásnál nyafog, hogy ne menjek ki, majd végül belealszik ebbe a gondolatába. Reggel hétkor mérgesen kiabál az ágyából:

-Anya, miért mentél ki???

Holnap reggel vizsgatanítok. Kéretik szorítani!

A lényeg viszont, hogy jönnek haza a csajok!!!!!!!! :-))

Az utolsó szabad hétvégénket még kihasználtuk apával és elmentünk kettesben egy wellness szállodába last minute akcióval, üdülési csekkel. Lábat lógattunk, jacuzziztunk, szaunáztunk, gőzfürdőztünk, nagyokat ettünk és pihentünk. Jó volt, de mind csak a gyerekeseket néztük. Alig várjuk, hogy végre megdögönyözzük a törpöket!

Apa és anya ügyesen végigaludták az éjszakát és negyed tizenkettőkor keltek....:-))

Négy éves alváshiányt próbáltunk bepótolni az éjjel. Azt hiszem több, mint négy éve nem volt olyan, hogy ilyen sokáig aludtunk volna. Hmm nem is hittem, hogy ez még sikerülhet. Nagyon ügyesek voltunk!!!! :-)) Persze felkelés után első dolgunk volt, hogy megnézzük még  egyszer a videót a csajokról. Jajj már nagyon hiányoznak, de most nem megyünk utánuk a hétvégén, mert akkor lehet, hogy vissza akarnának jönni velünk. Most meg tök jól el vannak nélkülünk.

Letelt egy hét, letanítottam 8 órát. Jövő héten már témazárót iratok az egyik osztállyal. Összességében nagyon tetszik az egész, egész jól boldogultam, jól lehetett haladni a gyerekekkel és persze tök furcsa, hogy tanárnőznek. Most már nem rettegek a jövő héttől, persze rengeteget kell készülnöm az órákra, ezt a gyakorlatot most csajok mellett nem is tudnám megcsinálni. De most még előttünk áll egy egész hétvége kettesben...kihasználjuk. Tegnap este meg moziban voltam unokatesóval, férjuram meg pókerezett. Voltam a Westendben is, furcsa volt, még akkor jártunk oda, amikor nem voltak meg a gyerekek. Mondjuk nem változott benne semmi.

de most már befejezem...ennyit rólunk...jó hétvégét!!

Megkezdődött a gyakorlat. Két nap és három óra után szerencsére pozitívan tudok nyilatkozni. Úgy érzem, sínen vagyok, jól mentek az órák, a gyerekek is egész jól viselték, amiket rájuk mértem. Persze nem unatkozok, éjjel nappal vágok, nyomtatok, óratervet gyártok, labdát és dobókockát lopkodok a csajok szobájából órai segédeszköznek. Már az első nap interaktív tábláztam, no meg ma is. Jól ment, nem szólt bele technika ördöge. Szinte még könnyebb volt órát tartani vele, mint nélküle. Mentorom is jó fej, sokat segít. Lehetőségeim szerint úgy tűnik, túl élhetem ezt a két hetet.

Csajok+szülinap: Csajok Mamáéknál. Hétvégén volt a szülinapi buli. Ági cukor volt, nagyon örült. Évi is teljesen oda volt a szülinapért (persze közösen játszottak az ajándékokkal). Szedett Áginak virágot, amit ő adott oda. Gyönyörű volt a katicás torta, na és ott voltak tesómék, akik Ágiék számára felérnek minden egyéb ajándékkal. Vasárnap mi visszajöttünk. Azóta csajokkal jól boldogulnak, Ági átaludta a mai éjszakát, sokat bicajoznak, motoroznak. Beszélek csajokkal is naponta telefonon, de ott olyan egyforma a hangjuk, hogy csak találgatok, épp kivel beszélek.

Most megyek még szét kell vágnom ezt azt holnapra, aztán este megyek apa után a gokártra...

Holnap délelőtt kilenc óra 10 perckor  lesz Ágikánk két esztendős! Mindenki gondoljon rá sok-sok szeretettel! :-)))

Ma kezdtük az előszülinapozást, mert az ovi pont úgy időzített, hogy nagy bogrács parti volt bohóccal és táncházzal, főzéssel, sok süteménnyel. Ez Áginak is meghozta a kedvét. Amikor épp nem volt program, akkor száguldva motorozott az ovisokkal a hatalmas udvaron. Természetesen Andrissal. Mind a két lány oda van Andrisért. Mondanom sem kell, hogy Andrisnak kettőjük közé kellett ülnie az evésnél. Épp hogy hazaértünk, jöttek aztán hozzánk unokatesóék Ágit köszönteni (jobban mondva ők értek ide előbb), sőt Papa is itt van nálunk, mert hogy én a héten hospitálok. Még tortát is hoztak! Úgyhogy ma először a héten két perc altatás után mindkét leány durmolt az ágyában! :-)

Holnap pedig jön tesóm, de nem köszönteni, mert a nagy szülinapozás szombaton lesz Zgróton, papáéknál, majd akkor köszöntünk. Péntek éjjel megyünk Szentgrótra, aztán szombaton lesz a buli katicabogaras tortával és sok ajándékkal :-)

Vasárnap reggel aztán apával visszajövünk és csajokat több, mint két hétig lent hagyjuk. Ebben a két hétben én tanítok, majd 24én hétfőn, vizsga tanítok. Kérjük szorítani! Csajok aznap jönnek terveink szerint vissza.

Hétvégén amúgy kirándultunk Pilisszentkereszten. Ági is legyalogolta a maga két kilóméterét, a vissza úton apa cipelte a nyakában. Haza értünk délutánra, amikor Ági belázasodott. 3 napig 39 fokos láza volt, de kedd óta jól van. Hála Istennek, ma már aktívan ropta a táncot az oviban, úgyhogy talán sikerül majd a szülinap is.

Holnap még vár rám két óraterv elkészítése, mert pénteken már meg kell beszélnem, hogy mit tanítok hétfőn, persze interaktív táblával együtt...uffff.

Ezek a híreink. De a lényeg továbbra is az, hogy van egy igazi két évesünk!

Előkotortam a szekrény aljáról azt a kis csinos, fehér, selyem pizsamát, amit még Angliából hoztunk. Abban aludtam, mire reggel Ági végigmért és szemrehányóan megkérdezte:

"Hol voltatok Anya? Bulizni????"

Hol gyűlöljük, hol szeretjük, hol megvédjük, hol löködjük, hol öleljük, hol nyúzzuk, de biztosan szeretjük. Testvérek. Oly szoros kapocs van köztük, hogy sokszor messziről elnézem őket, ahogy Évi kézen fogva körbevezeti Ágit az ovi udvarán, Évi néha előreszalad, de ha jönnek a nagyok, megvárja Ágit, vagy utánakiabál, hogy jöjjön bátran. Látom arcukon a féltékenységet is, amikor Évi Andrissal megy játszani Ági helyett és viszont, amikor Ági egy másik ovis kezét fogva sétál.

Tele vannak érzésekkel. Testvéri szeretet, ovis szerelem....Ma almát szedtek az oviban. Évi meséli, hogy párban kellett szedjék. Kérdezem, ki volt a párja? Válasz: "Hát az Andris. Ha valakik szeretik egymást, azok a párok." Teljesen igaz, mit mondhatnék. A lányom még csak nem is tagadja. Reggel kitörő lelkesedéssel fogadják egymást Andrissal, délután puszival válnak el. Ovis szerelem? Azt hiszem, valahol megöregedtem.

Hiába, tele vannak érzésekkel. Ági egyszerre legalább tíz-tizenöttel. Váltakozva küzd a sírással és a nevetéssel, a haraggal és a megbocsájtással, a nagylány vagyok, de mindeközben kicsi baba érzéssel, a hogyan utánozzuk Évit, de legyünk mégis mások érzésével.

Ezt a sok érzést nehéz elviselni...és akkor ráadásképpen még összetörjük magunkat a betonon. Ezúttal Évi. Hiába a szerelem, hiába a testvér, ott volt a beton is...és akkor jön a fájdalom hasogató érzése, amivel együtt azonnal, még az ütés pillanatában megjelenik egy sor más furcsa kavargó érzés is...mi is ez harag, féltékenység, rosszakarat? Mert miért nem Ági esett el és miért estem egyáltalán el, ha nem akartam és miért fáj és miért törtem össze magam...aztán Ági is sír, simogatja Évit...megszűnik a harag, helyébe lép a testvér. Majd bekötöm Évi kezét és persze Áginak is kell a mesefigurás ragtapaszból, sír, toporzékol, az ő kezére is kerül végül egy...mert valamit érez, hogy mit, már meg sem kérdezem...

Belevágtam a sulikezdésbe. Túl vagyok az első prezentációmon, ezért hiába a jó idő, lassan felfogom, hogy belekezdtünk. Okt. 3-án kezdek hospitálni, majd 10-től két héten át gyakorló tanítok. Jujj, meg jajj...Éviéket két hétre leküldöm Mamáékhoz, mert másképp nem tudjuk megoldani a szitut. Ha minden jól megy, akkor kb 24-re túl leszek az angol gyakorlatomon, persze a német még hátra van...

Amúgy jól, zajlanak az események. Hetente átlagban öten nézik a lakást és jujj de szép, jujj de jó, aztán semmi, vagy le akarják alkudni három millióval. Itt tartunk továbbra is.

Évi oviban, jár már angolra és néptáncra, úgy tűnik élvezi.

Ági is jól van, gyönyörűen beszél, már WC-be intézi a dolgait, időnként persze azért lusta szólni, így most még bugyis pelusozunk, de nagyon szépen haladunk.

Aztán esténként összeeresztjük a két lányt és veszekednek. Nyáron tök jól elvoltak, most meg folyton vitatkoznak, Ági persze elérte a "szörnyű két éves kort", ennek minden velejáróját sorban bemutatja, de még bírjuk, gyűrődünk rendesen. Aztán jövő héten szülinap, hogy teljesen hivatalossá tegyük a hiszti korszak kezdetét. :-)))

Ági oviba akar menni.

Évi nem akar oviba menni.

Gondolkodom, hogy elküldöm Ágit Évi helyett.

Meglátjuk, visszaküldik-e. Végül is hasonlítanak.

Írok pár sort, bár miközben írni próbálok valójában egy vonatban ülök, hátamon kapaszkodik Ági kalauz, aki kapaszkodás közben a forgószéken guggol, előtte én a lábtartón. Kalauzunk mindeközben harsogja, hogy "Elől ül a masiniszta..."

Persze mire leírtam ezt a pár sort, masinisztánk már kiszállt a vonatból és épp napszemüveget próbál a macira...Persze mindeközben hallgatom, hogy "Anya, csak azt akajom mondani, hogy..."

De akkor kezdjem végre a mondanivalóimat...Kezdeném is, csak valahogy közben az asztal filces lett, Ági pedig kétségbeesett...na de mondom már...

HÉTVÉGE: Hétvégénk nagyon lazán telt, kivettünk egy biciklit és mindkét nap délután négyesben bicikliztünk. Én vittem Ágit, apa pedig Évát. Izgultam rendesen, a kanyarokat nem is volt könnyű bevenni, de sikeresen átvészeltük a kalandot. Ági végig dalolászott mögöttem, nagyon megbízott bennem.

LAKÁS: Már három konkrét ajánlatot is kaptunk a lakásra (legutolsót pénteken), csak hát mindenki még legalább másfél millióval kevesebbet mond, mint amiért mi áruljuk és ebből még lemegy az ingatlanos százaléka. Úgyhogy ezekre nemet mondtunk. Amúgy nagyon beindultunk. Tegnap is megnézték ketten a lakást, ma is egy. A tegnapiaknak nagyon tetszett. A délelőtti háromszor (!!!) nézte végig a lakást, lementünk a tárolóba, végignéztük az udvart, itt volt fél órát, már arról beszélgettünk, hogy vihetné-e a nappali bútort is. Persze árajánlatot még nem tett, hivatalosan mi itt az ingatlanos füle hallatára nem egyezkedhetünk, addig meg hiába minden, lehet, hogy keveset mond, de nagyon remélem, hogy visszajön és mond egy szép összeget. Úgyhogy álmodozunk rendesen, elképzeljük, hogy jujj, de jó, elviszik, aztán sokszor olyan keveset akarnak adni, hogy azért nem tudjuk odaadni, de reménykedünk.

SULI: A suli múlt pénteken beindult. Két nappal előtte ezt én is megtudtam, így sikerült bemennem az első órákra. Hétfőn megyek gyakorlat megbeszélésre, aztán jön a neheze.

OVI: Évi hol lelkesen, hol sírva indul neki. Irénke néni az új óvó néni. Kicsit idősebb, de nagyon tapasztalt, ennyit tudok róla. Évikét beírattuk ovis angolra és néptáncra. A héten kezdődik az angol, az egyik óvó néni tartja, ez szerdánként lesz, a néptánc pedig péntekenként. Indult úszás is, de csütörtökön alvás időben, busszal viszik-hozzák őket, de Évinek még nagyon kell a délutáni alvás, tuti elaludt volna a buszon, utána meg bedobják a hideg vízbe...szóval neem, most erről lemondtunk.

Hát ennyi, közben elkészült a muszaka, Ági pedig közölte, hogy "Tegyél be az ágyamba, aludni akarok!", lefeküdt, majd eszik, ha felkel, pedig még fél tizenkettő sincs. Így jár, aki hajnalban kel...

Nem unatkoztunk ezen a héten sem. Elkezdődött az ovi. Évi hatalmas lelkesedéssel ment is- jött is az oviba/ból. Teljesen nagy lány lett, örült, hogy végre ismét kezdődött a tanév. Új óvó nénink Irénke néni, bár én még nem találkoztam vele, csak apa. Évit nem különösebben zavarja, hogy épp ki az óvó nénije. Megvannak a csoporttársak, a csoportszoba és az ovi udvar, a többi mit számít. Ágit zavarja egyedül, hogy Évi ismét oviba ment. Reggelente összeveszik mindenkivel, húzza a cipőjét, szökik ki az ajtón és sírva kiabálja, hogy én is megyek oviba, én is ovis vagyok! Bömbölve ordít Évi után, amikor elmennek apával, majd még fél órát vigasztalom. Aztán persze a nagyoktól letisztult (csak picik, minden nagy tesó oviban-isiben) játszótéren megnyugszik és élvezi, hogy végre csak rá figyelnek. Délután persze már alig várja, hogy induljunk Éviért motorral, vagy gyalog. A gyalogos menet után persze rögtön eldöntöttem, hogy ezentúl legalább a fél távot busszal kell megtennünk, mert több mint fél órát mentünk szenvedve és vánszorogva, mindeközben az "Ági gyere" mondatot legalább hetvenszer ismételgetve. Persze javaslatomra, hogy hétfőtől busszal megyünk egy darabon Éviért Ági rögtön vitába szált velem, hogy neeeem- vonattal. Mondtam, hogy jó, ez szép gondolat, csak hogy vonat nem megy a házunktól az oviig (mivel a vonat állomás az ovi mellett van, csak éppen nem tőlünk megy oda). Ebből a gondolatából azóta sem tudtam kirántani, így hétfőn reményei szerint vonattal megyünk Éviért.

Pénteken aztán voltunk apával anyajegy vizsgálaton, majd kimentünk este, mert apa unokatesója bevállalta a kölyköket. Tök jól viselkedtek, nem rémisztették el szegényt a további bébicsőszködéstől.

Ma pedig szombat. Apával eldöntöttük, hogy délután (alvás után) elvisszük a csajokat a vidámparkba (mert persze 3 hónapja hallgatjuk Évitől, hogy Annát a negyedik szülinapján vitték a vidámparkba az "Anna, Peti, Gergő" könyvben, mi az, hogy őt meg nem. Ezért a délelőttre csak egy könnyed sétát szántuk a Duna parton, ami persze nem lett könnyed séta...Mindjárt el is mesélem, miért: A szülő ugye mindent megtesz, hogy kicsit védje a gyerekét, próbál tanácsokat adni, kéri, hogy vigyázzon, hogy óvatosan, rászól, hogy ne mássz a magas fára, mert leesel, ne fuss a betonon, mert lenyúzod a térded, kapaszkodj a hintán, hogy le ne ess. Mi is ezt tesszük ugyebár, csak éppen az nem jutott eszünkbe, hogy figyelmeztessük Ági lányunkat, hogy ne fuss neki fejjel az előtted lévő tárgyaknak, pláne akkor, ha előre is nézel. Háát igen. Ági szaladt előre a Duna parton és egyenesen nekirohant egy hajó utánfutónak (amivel a hajókat viszik le a vízhez). Nem számítottunk rá, mert még előre is nézett, csak persze közben idétlenkedett Évivel és gondolom nézett, csak nem látott. Teljes erővel neki. Persze tiszta seb lett. Van egy egyenes csík az arcán az orrától az álláig, meg még mellette néhány karcolás. Úgy néz ki, mint akinek "beverték a képét". Jól kezdődött a délelőtt, rohantunk egy étterembe lemosni az arcát, apa hazafutott Bepanthen-ért, hogy legalább egy kicsit csökkentsük a fájdalmat. Kissé feldagadt a szája, meg az orra alatt, szép lett. Szerencsére nagy baj a kinézetet leszámítva úgy tűnik nem lett. Nem fújtuk le a vidámparkot, ha már így besóztuk őket.

Délutáni alvás után elindultunk. Persze egy halom pénz, de apa ránézett a netre és lehet előre családi jegyet rendelni, ami 15%-kal olcsóbb, persze indulás előtt 10 perccel rendeltük meg, de elfogadták és lehetett üdülési csekkel is fizetni. Persze hivatalosan 90 cm-től lehet egyáltalán vmire is felülni, mi Ágit 90 cm-esnek hazudtuk, mert ember legyen a talpán az, aki Áginak megmagyarázza, hogy mi csak nézzük, ahogy mások szórakoznak, de nem ülünk fel semmire. Így persze egy csomó mindenre felültek. Évával karöltve Ági mindent kipróbált, amit engedélyeztünk neki, még a mini óriáskereket is, ahol tök egyedül ültek Évivel és emelkedtek a magasba. Persze volt ugrálóvár is egy hatalmas csúszdával. Ágit is beengedték, hogy a kicsik itt lent eljátszhatnak, amíg a nagyok csúsznak. Mondanom sem kell, hogy Ági senkit nem kérdezve felmászott a nagyok után a csúszdára és onnét csúszott lefelé kacagva. Csak a bácsira lett mérges, amikor az nem engedélyezett neki még egy csúszást. Kipróbáltunk aztán még sok mindent. Mindkét lány dodzsemezett az apjával, Éviék ültek a nagy óriáskeréken is apával, meg volt mesecsónak, kukacvasút, minden mi szem-szájnak ingere. Ági persze sehonnét nem akart kiszállni, amikor a kezelő nénik-bácsik mentek értük egy kör végén, hogy szálljanak ki, ők azt mondták Évivel, hogy "nem, megyünk még" - így szinte mindenhol lett még egy kör. :-) Persze gondolhatják, hogy néztek ránk az adott játéknál sorban álló emberek, ha egy-egy kör után az aktuális kijáratnál megláttak minket. Nagyjából az volt az arcukra írva: "Te jó ég, ez a gyerek teljesen összetörte magát, hova állunk mi sorba!" Főleg a tükör labirintus után bámulták meg :-))) Na, de minden jó, ha a vége jó. Csajok most már alszanak, apa meg kimenőt kapott ma éjszakára- haverozik, de szigorúan pia mentesen, mert antibiotikumot szed (ja, mert közben még hivatalosan beteg, de már azért jól van. Kicsit torokfájós, de munkába is jár)

Holnap reggel templom, aztán utána valahova elmegyünk fürdeni. Kihasználjuk még a szeptemberi nyarat. Sulim majd 12-én kezdődik, addig élvezem a szabad időm! :-))

OVI: Évi már alig várja az ovit, teljesen be van sózva, csütörtökön megyünk. Persze mondanom sem kell, hogy közben megint kapitulált az egyik óvó nénije (Noémi néni babát vár), ezért egy óvó nénijük van. Persze felvettek már egyet a helyére, csak közben egy másik csoport mindkét óvónője megszökött, így teljes a káosz az óvodában. A mi új (még nem látott óvó nénink) megy a csoporthoz, ahol egy óvó néni sincs, így nekünk megint marad egy. Kicsit bonyolult, még én sem értem, de lesz vhogy. Még azt sem lehet tudni, hogy csütörtökön a saját csoportjukban kezdenek-e. Ennyit az oviról.

LAKÁS: A lakásra volt két ajánlatunk (de mindkettő nagyon alacsony áron vette volna meg), ezért nem fogadtuk el. Két hét alatt megnézték kb hatan, persze most, hogy elkezdtünk reménykedni, hogy juhé, eladjuk, megint nem jön senki :-(( Megnéztünk egy csomó házat a neten, amiket gondolatban már be is rendeztünk, de úgy néz ki, a karácsonyt még itt töltjük, no nem baj, Évi most épp úgyis a telet várja.

CSAJOK: Eszméletlenül összenőttek a nyáron. Nagyon jó testvérek, folyton együtt játszanak (na persze veszekednek is), megvédik egymást, na és Ági is kemény egy hónapja nem harapott bele a nővérébe (ez nagy szó). Nagyon tündérek együtt, Ági folyékonyan beszél (és persze gyakran hülyeségeket). Ha megsértődik, akkor fogja a maciját és elmegy világgá, miközben ezt kiabálja mérgesen: "Megyek haza vacsorázni!!!" (Én meg nem bírom ki röhögés nélkül). Ha meg az udvaron sértődik meg, akkor elindul a játszótér felé: "Megyek homokozni, elmegyek messze!!" Évit nagyon nagynak látja, volt, hogy a Duna parton odaállt Évi elé, hogy "Vegyél fel és vigyél!", meg azt szeretné, ha Évi egy-kettő-hármazna (ugratná séta közben) vele, meg persze amit nem tud ő kibontani, azt majd Évi. Úgy gondolja, Évi mindent tud, bár tény, hogy Évi így is viselkedik vele: Pl könyvet olvasnak: "Ágika majd én olvasom, te nem tudsz még olvasni" (na nem mintha Évi tudna, de ő tudja kívülről a meséket, mondókákat a könyvből). Szóval most tényleg jó velük lenni, bár rettentő zajosak és folyton beszélnek. Ági meg fog őrülni az unalomtól, ha Évi kezdi az ovit (amúgy fel van háborodva, ha mondjuk, hogy ő még nem megy oviba- "de, én is ovis vagyok!!!") Ági bilizik, ha ráültetem folyamatosan, akkor van, hogy egész nap semmi sincs a pelusban, de ha ráhagyom, akkor tutira nem szól, kényelmesebb neki a pelusba alkotni.

SULI: szeptember közepén kezdődik, persze szokásos káosz a tárgyfelvételekkel (senki nem tudja mit kell felvenni, mit nem, mikor lesz óránk és egyáltalán mikor kezdünk). Most nagyon nem kívánom, pláne a gyakorlatot...bár annak legalább lesz értelme.

Fejben már búcsúzunk a nyártól, át kell állni az ovis életre. A legnagyobb kérdés, hogy hogy megyünk Éviért, mert leszoktunk a babakocsiról és az oviba vezető út volt babakocsival 20 perc. Ágival vagy gyalog megyünk, vagy motorral, ami kicsit meghosszabbítja, kiszámíthatatlanabbá teszi, hogy mikor érünk oda. Majd meglátjuk hogy lesz...

Ma hazaindultak az erdélyi nagyszülők. Véget ért a két hét. Telis-tele volt élménnyel. Még együtt ünnepeltük aug. 20.-át. Kisorosziban voltunk, sütöttünk, lógattuk a lábunkat a folyóban. Késő délután hazasiettünk, hogy még oda érjünk a tűzijátékra. Persze Ági a hazaúton belázasodott, így mi ketten otthon maradtunk és ágyból tévén keresztül néztük a pukkanást, Éviék kimentek. Eddig háromszor próbáltam eljutni a tűzijátékra. Az első alkalommal bent a központban, közelről, még ülőhelyünk is volt, na ekkor volt a halálos vihar, 9 óra 5-kor már menekültünk. Másodszor, amikor Ágival voltam terhes, innét a vasúti hídról: nem sok minden látszott :-( Most volt a harmadik, de legalább szép volt a tv-ből...na majd legközelebb.

A szülinapi meglepetésemről muszáj még beszámolnom. Amikor apa hazajött épp medencéztünk az udvaron, így történt, hogy két meztelen csaj szaladt felém, az egyik virággal, a másik bonbonnal. Ági volt a bonbonos, aki nagy örömmel odaadta a csokit: "Tessék. (majd 3 másodperc után:) Add ide!!!! Bontsd ki!!" :-)) Aztán kaptam egy tortát és egy "gyilkos vacsorát!!!" Apa elvitt az A38-as hajóra a "Gyilkosság a vacsorán" rendezvényre. Én is megrémültem, de fantasztikus volt!!!!! 3 színész elmesél egy gyilkosságot és az étteremben vacsora közben 10 fős csapatokba verődve a fogások között meg kell találjuk a gyilkost. Játék, színház, vacsora és nyomozás!!! Nagyon nagy élmény! Hihetetlen érdekes volt!!! :-))

Lakást nézegetik, ma is jön vki, ezért csajokat elküldtem Duna partra és én most hivatalosan takarítok....mindjárt nekiállok :-((

Majd még mesélek, de lassan véget ér a nyár...egyik szemem sír már :-(((

Ma van a szülinapom-pom-pom...és ma megkaptuk az első komolyabbnak tűnő ajánlatot a lakásra. Bár még áron alul vinnék, de végre valamerre elindultunk...Tegnap pedig Évi fülbevalós lett!!! Kis sírással, de nagyon jól viselte a belövést és most nagyon büszke fülbevaló tulajdonos :-)) Férjuram ígérte, hogy este lelépünk itthonról ünnepelni. Itt vannak a nagyszülők Erdélyből, ők majd őrködnek a csajok felett. Múlt héten anyuéknál voltunk+a Balatonon fürödni és vitorlázni. Jó volt, élveztük. Évinek közben megint lelép egy óvónője (babát vár), bár még nem aggódok az ovi miatt, hátha szeptember 1-ig költözünk :-)))

Évikénk a hétvégén 4 éves lett. Sok boldogságot!!!! :-)))

Tegnap értünk haza a két hetes erdélyi útról. Nem tervezem, hogy élménybeszámolót írok, mert annyi minden történt, hogy úgyis kimaradna sok minden. Röviden csak a lényeg: jól bírtuk az oda és a vissza utat (oda is és vissza is kerek 10 óra alatt megjártuk a távot) Csajok jól bírták, hol aludtak, hol báboztunk, hol játszottak, hol gyerekdalokat néztek a GPS-en. Úgyhogy teljesen tűrhető volt. Míg oda 35 fokos kánikulában (légkondi nélkül) mentünk, addig vissza 25 fokban, esőben, ami lényegesen kellemesebb volt. A 35 fokhoz vittünk azonban spriccelőt és azon szórakoztak a csajok, hogy egymást locsolták a kocsiban jó időtöltés volt és még jól is esett a hideg víz.

Erdélyben aztán Maroshévízen töltöttünk közel egy hetet, itt kicsi faházakban laktunk az erdő közepén, raktunk tüzet, voltunk strandolni, gyerekek hármasban Norbival együtt nagyon élvezték a szabad életet. Mamáékhoz visszatérve is állandóan úton voltunk, meglátogattuk dédimamáékat és a rokonokat, bementünk apa általános iskolájába, aludtunk a régi házukban, fürödtünk a Szent Anna tóban, láttunk egy balesetet, úgyhogy volt esemény bőven. Csajoknak igazi nyaralás volt sok rohangálással, rengeteg fagyival és édességgel, este sokáig fennmaradással, hatalmas rendetlenkedésekkel. Felforgattuk rendesen Mamáék lakását, de azt hiszem, ők se bánták. Készült vagy 1000 fénykép, még meg se néztük. Ja és apa levágatta a haját tök rövidre (a hosszúból), Évi meg is sértődött egy pillanatra, amikor meglátta. Mama sokat főzött és mosott ránk, mi meg lógattuk a lábunkat. Furcsa is ma egyedül a csajokkal, ráadásul egész nap esik, így be is vagyunk zárva a lakásba, alig bírnak magukkal.

Hétvégén meg lagziba megyünk és vasárnap Évi 4. szülinapja!!! Két hét múlva pedig Mamáék jönnek hozzánk. Azt hiszem nem fogunk unatkozni. :-)

Boldogan jelentem, hogy Ági "rákapott az ízére". Reggel felkel, ráül a bilire, pisil (még várni is alig kell), délelőtti séta előtt ismét, majd ebéd után is pisil, ráadásul kakil is. Fóka továbbra is lelkesen énekel, Évivel pedig változatlanul ujjongunk, mert ilyen sikeres kezdésre nem számítottam. Szólni persze magától még nem szól, de ha kérdezem, hogy megyünk-e pisilni, akkor többnyire van eredmény.

Persze az önállósodási törekvései nemcsak ezen a téren jelentkeznek (sajnos). Rájött ugyanis, hogy ha ő már ilyen nagy, akkor miért is kellene lefeküdnie aludni, akkor, amikor anya azt mondja. Lefekvés helyett lehet például ugrálni az ágyban, kiabálni, hogy "Kiszájjoty!", buzdítani Évit is, hogy ne aludjon, előadni egy bömbölő showt, levenni a hálózsákot, majd megpróbálni kimászni az ágyból. Bár az altatás sokkal de sokkal nehézkesebb, az éjszakáink jobban telnek. 1-2 felkeléssel többnyire megússzuk.

Az önállósodás része továbbá az is, hogy önállóan ellóg a kisudvarról (akár motorral, akár gyalog) és elvágtat a játszótérre (anya meg lohol utána és visszahozza). További jellemzők még, hogy nem ülünk az etetőszékbe, hanem Évi székébe, valamint bődületesen ordítunk (szép kis hisztikorszak kezdete), ha valamit nem enged meg nekünk anya. A folyosói babakocsi tologatás helyett például ebédeltetni szerettem volna, de miután Ági nem jött be, ezért behurcoltam. 10 percig ütötte az ajtót és ordított, hogy kimegy, addig mi Évivel nekiálltunk ebédelni, ekkor megjelent és azt mondta: "Nem sírok, kérek enni." :-)

Úgyhogy igen, itt van, elkezdődött: a csodás hiszti korszak, ami tele van csodákkal és szenvedéssel.

Tegnap értünk haza a Mamáéknál töltött kéthetes vakációról és ebéd után előszedtük fóka bili uraságot, hogy Ági elkezdhesse a próbálkozást. Nadrág, pelus le. Ági ráült és nem telt bele fél perc és fóka uraság énekelni kezdte a kis zenéjét, Ági vigyorgott, mi ketten Évivel tapsolva ünnepeltük Ági első bilis pisilését. Aztán Ági közölte nem egészen egy perc múlva, hogy kakilni kell és visszaült a bilire. Mondtuk neki, hogy nyomja, mire jól megnyomta a fóka fejét, majd tisztáztuk, hogy ne a fókát nyomja, hanem egészen máshol, majd a tisztázást következő másodpercben ismét felcsendült a zeneszó, fóka énekelt, Ági vigyorgott, Évivel ujjongtunk. Aztán Ági nagy büszkén mutogatta a produkált kakit. "Megmutatom, jó? Nézd Évitye, belekakijtam, nézd." És így legalább 8szor meg kellett néznünk az eredményt. Ági is nagyban szemlélte a terméket, már rá kellett szólnom, hogy a fejét azért ne dugja annyira közel...Évi is nagyon kedves volt (képes volt Ági unszolására minden egyes alkalommal újból megszemlélni), mondta, hogy igen, Ágika nagyon ügyes vagy, hogy kakiltál, jó büdös. :-) Úgyhogy ez a nap híre, Ági ezt követően alig akart megválni újdonsült fóka barátjától és persze Évi is szeretett volna ma a fókába pisilni (szerencsére észérvekkel meggyőztem, hogy ne fejlődjünk már visszafelé).

Persze reggel még úgy gondoltam, hogy a Mamás-Papás nyaralás lesz itt a fő mesélni valóm, de közbeszólt nagy szerencsénkre fóka-bili. Csajok amúgy Mamáéknál töltöttek kettesben 5 teljes napot, majd még egy hetet úgy, hogy már én is ott voltam. Az öt nap alatt én itthon kisuvickoltam a lakást, eltüntettük a hangyákat (!!!! :-) !!!!), megjavítottuk az etetőszéket, feltettük a szúnyoghálót, levágtuk a füvet és minden-minden-mindent. Esténként pedig hulla fáradtan bár, de kimentünk apával. Jó volt, csajoknak is jól telt. Mamáéknál volt medencézés, homok dagonyázás, napozás, ribizlizés, játék, festés, malac nézés, cseresznye szedés, Sümegi várazás, strandolás, Zegi kirándulás, találkoztak/tunk tesómékkal, ráadásul most volt a Zalavölgyi Tivornya is Zgróton, úgyhogy még az ugrálóvár+kürtöskalács+tánc sem maradhatott el. Na meg péntek és szombat este a buli apának és anyának :-))). Az első héten Mamáék tök jól boldogultak, amikor persze már én is ott voltam, onnantól kezdve csajok rámcuppantak és nem váltak le rólam egészen az elmúlt péntek estéig, amikor ugyanis apa megérkezett és ettől a perctől kezdve csajok átcuppantak rá, én meg élveztem a két nap nyugalmat :-) Úgyhogy azt kell mondanom, hogy jó volt, talán Mamáék is bevállalják őket máskor is, bár nélkülem hatásosabb a dolog...Ja és igen, csajoknak levágattuk a haját félhosszúra, Áginak is sikerült, miközben harsogva énekelt a fodrásznéninek :-) Nagyon cukrok lettek és tényleg tök egyformák :-) Fülbevalót halasztjuk nyár végére, mert egy kozmetikus azt mondta, hogy hat hétig azért nem ajánlott strandolni vele, hátha begyullad, ezért majd csak augusztus végén próbálkozunk újra.

A héten pedig megpróbálunk visszarázódni, visszaszokni a jó kis nyolc órás felkelésre (mert Mamáéknál persze hatkor keltek!!!) Ma már nagyot játszótereztünk, aszfalt rajzoltunk (Évi az aszfaltot rajzolta, míg Ági természetesen minden mást: köveket, doboz tetőt, lábtörlőt, csak az aszfaltot nem), majd a héten még megkeressük Évi barátját, Andrist az oviból, én személy szerint fényképeket szeretnék válogatni, meg kivasalni azt a 20 inget, ami hónapok óta vár rám. Hétvégén valószínűleg megyünk apa barátaival egy ottalvós két napos buliba csajokkal együtt, majd jövő héten még itthon és utána Erdély két hétre, aztán Évi szülinapjára vissza. Ezek a híreink, élvezzük a nyarat. :-) Ja igen és szeptembertől nem megyünk bölcsibe, maradok itthon még egy évet Ágival.

Végre meg van a nyelvi vizsgám eredménye is. Hát kérem nagyon kiszámoltam: 55 ponttól van meg az írásbeli rész és nekem éppen 55 pontom lett...húúú. Hát ezt nagyon kicentiztem, úgyhogy utolsó vizsga kettessel pipa :-))

Csajok hétfő óta Mamáéknál. Jól vannak, bár Ági éjszakánként visongat és apa pólójával alszik. Napközben aztán visszatér a nyugisabb Ági és nincs vele különösebb gond. Tegnap skypoltunk vele, utána botrányos éjszaka következett, többet nem skypolunk...

Mi meg élvezzük itthon az életet, bár én takarítom a lakást és persze naaagggyon rosszul haladok...lehet, hogy azért, mert itt blogot írogatok?!?!? Esténként meg hulla fáradtan, de azért is kimegyünk valahova. Tegnap csavarogtunk a városban, pont holdfogyatkozás volt, de persze a city központban sehol nem lehet látni a holdat, annyi ház van :-( Aztán hazafelé végre láttuk. Szép volt. Ma mozit tervezünk, de addig még kárpittisztítóval takarítom a bútorokat, szőnyeget és polc lepakolást is tervezek...na meg közben ebédelni is kellene...jajjj.

Vasárnap megyek csajok után, apa itthon marad, én meg ott leszek egy hétig. Évinek tervezünk hajvágást és fülbelövést aztán lássuk, mi lesz belőle...

De most megyek vissza a takarítógéphez..estig van csak nálunk, ez az egyetlen ösztönző erő :-( Na de jövő héttől már tényleg pihenek :-))

Ma befejeztem a vizsgaidőszakot :-))))))))))))))))) Levizsgáztam az utolsó tárgyból is. 16-ból 15 tárgy meg van, a 16.-ról még nincs eredmény, de az nem ismételhető, ezért ha a 16.-ból, ami egy nyelvi professional angol nyelvi vizsga bukok, (amire hát meg van minden eshetőség) akkor sincs már több vizsgám.

Hihetetlen érzés visszatérni az életbe :-) Egy hónapja ez az első egy órám, hogy Ági alszik és nekem nincs dolgom :-)))))))))) Anyu most ment haza a gyerekőrzésből, délután megyek Éviért oviba és kiköltöztetem. Ma megy utoljára, majd csak ősszel legközelebb. Vasárnap megyünk Siófokra unokatesómékhoz, majd onnét Zgrót és megkíséreljük ott hagyni Mamáéknál a kölyköket egy hétre, mi meg apával hazatérünk. Ha anyuék vészcsengetnek, akkor majd busszal csajok után megyek, de hátha nem kell. Jövő héten aztán tervezek egy nagytakarítást, ami ablakpucolásos-függönymosásos- babaruha és jegyzetelpakolós hét lenne csajok nélkül, könnyedén, este meg lehetne apával szabadon randizni, mozizni, plusz meg kellene már végre csinálnom Ági fényképalbumát is...így a második életkorhoz közeledve. Arról van utoljára kinyomtatott képünk, hogy terhes vagyok Ágival 2009 nyarán...hmmm.

Aztán a lakásbiznisz is háátha beindul, mert persze a legdurvább vizsgám előtti napon még ketten jöttek lakást nézni, így tanulás helyett takarítottam. Van egy nénike, ő augba már költözne, de még egy lakást néznek, így mi csak 50%ban vagyunk esélyesek...majd kiderül. Ha vki vinné, akkor vigye akár most is, mi meg addig kimegyünk albérletbe, amíg tudunk venni házat. Persze az is lehet, hogy ebből se lesz semmi, majd csak egy év múlva, ezért nem kell még reménykedni. Most nem keresgélünk semmit, csajokat sem bolondítom vele, ha vki viszi, majd akkor.

Más újság nincs: Hangyáink köszönik jól vannak, próbáljuk őket dugdosni, amikor jön egy lakásnéző, aztán ha csajok nem lesznek jövő héten, akkor kegyetlen irtásba kezdünk.

Más újság nincs. Kezdődik a nyár, pihenünk!!

Ági próbálja elvágni a tésztát a villával. Kínlódik-kínlódik, majd megszólal:

"Nem tudom elvágni baltával!"

Hááát, ennyit a főztömről :-)))

Mindennek persze az előzménye az a mondóka, amit lelkesen fúj:

"Egyszer csak Marika, mit gondolt magában, lekváros gombócot főzött vacsorára, gyúrta kézzel-lábbal, tüzet rakott fával, mégiscsak úgy kellett elvágni baltával."